Az ácsolt láda

Népi kultúra

A régi paraszti tárgyak, bútorok iránti nosztalgia meghozta az ácsolt láda reneszánszát. Magyarországon egyre több modern lakásba kerül az egykori felvidéki, gömöri ládák mintájára, mai mesterek által készített, domború fedelű láda. Ácsolt láda néhol vidékünkön is található, például Nagydobronyban. Ha e nagy hagyománnyal rendelkező bútordarabbal találkoznak, ne dobják ki, ne égessék el! Őrizzék meg mint a múlt egy kézzelfogható tárgyi emlékét, az évszázados emberi alkotókészség és hagyománytisztelet bizonyítékát.

A paraszti bútorzat egyik legnagyobb múltú darabja az ácsolt láda. Úgy készült, ahogyan a zsilipelt falú, vázszerkezetes épületek. Szerkezetét a négy láb adja meg, melyek oldala függőlegesen ki van vésve. Ezekbe a vájatokba deszkákat eresztenek úgy, hogy az alsóbb deszkák éle zsindelyszerűen a fölöttük lévő deszkák éleiben kialakított árokba csúszik. A deszkákat a lábakhoz facsapok rögzítik. A láda fedele szintén csapokon fordul el.

Az antik mediterrán országokban alakult ki ez a jellegzetes bútorbarab. Már akkor ruha tárolására használták. Hasonló szerkezettel koporsókat is készítettek. Ezek aztán mintául szolgáltak az ácsolt ládára emlékeztető, viszont már kőből faragott szarkofágok elkészítéséhez. Az ácsolt láda készítése során alkalmazott szerkesztési technikát fémládákon is alkalmazták. Az ókorban és a középkorban nemesi, polgári otthonokban egyaránt megtalálható volt, sőt királyi paloták sem nélkülözhették.

Őseink már a honfoglalás után megismerték. Valószínűleg szláv közvetítéssel került hozzánk. A teljes magyar nyelvterületen elterjedt. Leginkább a fában gazdag peremvidékeken készítették, innen az árucsere folyamatában, más kisipari termékekkel együtt a síksági tájakra is eljutott. A magyar parasztság szintén ruhatárolásra használta. A tulipános ládák megjelenéséig kelengyeládának is vásárolták.

Eredeti magyar neve, mely népi használatban máig megmaradt, a szekrény (szökrény, szekriny stb.) a latin scrinium származéka. A történelmi Magyarország északi és keleti részén szuszéknak is nevezték az ácsolt ládát. Ez az elnevezés viszont már akkor tapadhatott tárgyunkhoz, amikor kikerülve a szobából gabona vagy liszt tárolására használták. Ahol kifejezetten szemes termény tárolása céljából nagyobb méretű ládákat is készítettek, ott inkább ezeket nevezték szuszékoknak.

Talán meglepő, de mindenképpen örvendetes, hogy főleg szász és székely templomerődökben a mai napig fennmaradtak 14. századi példányai. Ezek még növényi ornamentikát, emberi és állati alakokat, geometrikus alakzatokat ötvöző, változatos, vésett és festett díszítéssel készültek.

Leghíresebb az ún. gömöri láda, amely nem mindig gömöri. Gömörben, Hevesben és más északi vármegyékben egész falvak szakosodtak készítésére (pl.: Babarét, Kiéte, Fillér, Kisrőce). Többnyire a bükkfát használták alapanyagául. A láda elemeit fejszével hasított fából ácsbárddal faragták ki. Áruik az Alföld minden részén a 19. század végéig keresettek voltak. A szobákból ekkor szorították ki a gyalult, festett bútorok az ácsolt ládákat a konyhákba, kamrákba.

Leggyakoribb típusa a háztetőre vagy koporsótetőre emlékeztető fedéllel ellátott láda. A lapos tetejűek északon jobbára a Heves megyei Poroszló, Bogács és Noszvaj községekből kerültek ki. Erdélyben az újkorban szintén gyakrabban faragtak lapos tetejű kis szuszékokat. A fedél négy sarka kicsúcsosodott, ezért a Szilágyságban szarvas ládának is nevezték ezt a típust.

A ládák szoba felőli oldallapját és a tetejét leggyakrabban geometrikus vésett díszítéssel látták el. Sok rajtuk a körzőkkel készített rozettás és hullámmotívum. A régebbi ládákat vörös alapszínűre festették, a 19. században már csak füstöléssel kölcsönöztek egyfajta vöröses árnyalatot a láda deszkáinak. A vörös-fekete színezés csak a dél-dunántúli ládákra volt jellemző.

A Tiszaháton díszített és díszítetlen ládákat egyaránt készítettek, főleg tölgyfából. Erre a vidékre a lapos és kissé domború fedél volt a jellemző. A felvidéki ládáknál a tiszahátiak alacsonyabbak és sokszor hosszabbak.

A nagydobronyi ácsolt ládák talán egyik utolsó fennmaradt példánya dísztelen, lapos fedelű. A fedél sarkait csúcsosra faragták, az erdélyiekhez hasonlóan. Két oldalélét és az alsó élét profilozó faragással látták el. Eredetileg szobai menyasszonyi láda lehetett, később kikerült a konyhába.

Nagydobronyban még a közelmúltban élt az ácsolt láda eredeti szekrény elnevezése, bár, mivel szalonna tárolására használták leginkább, szalonnás ládának is nevezték. Szuszéknak a nagy méretű gabonatároló ládákat nevezték, amelyek vagy a kamrában, vagy a tornácon kaptak helyet.

Varga Sándor