„Nem annyira a tánc fontos, hanem az egészséges testmozgás”

Ne csak a monitorokat nézzük…

Napjaink digitális forradalmának egyaránt vannak pozitív és negatív hatásai. A mobiltelefonok révén könnyebben tudunk „távbeszélni”, s írott üzenetekkel is érintkezhetünk egymással. Az internet révén megannyi hasznos, informatív, érdekes írást is elolvashatunk, a közösségi oldalak pedig lehetővé teszik, hogy távol lévő szeretteinkkel is kapcsolatban legyünk. Ám ahogy semmit sem, úgy ezeket a dolgokat sem szabad túlzásba vinni. Ügyelnünk kell látásunk épségére, továbbá arra, hogy ne butítsanak hamis információk, ne váljunk internet-, illetve mobiltelefon-függőkké, és ne szakadjunk el a testmozgástól. Jó, ha az ember ügyel a kondíciójára, nagy sétákat tesz, kirándul és/vagy valamilyen sportot űz, például táncol, lévén, hogy az utóbbi is minősülhet sportnak is. De mit adhat a tánc? Erről beszélgettem Kudron Katalinnal, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete székházának irodavezetőjével.

– Miként kezdődött a tánccal kötött barátsága? A családjában a felmenői közt is volt, aki aktívan táncolt?

– A zene, a ritmus szeretete gyermekkoromtól növekedett velem. A kazettás magnók világában is voltak kedves gyermekslágerek különféle előadóktól, melyek hallatán mozgásba lendültem. Nagyszüleimmel pedig sok bakelitlemezt hallgattunk, melyek szintén táncra invitáltak. A szüleim nyolcévesen beírattak a Nagyszőlősi Bartók Béla Zeneiskolába (mai nevén: Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskola), koreográfia és zongora szakra. A koreográfia a tánc és több más mozgás kultúráját egyesítette. Tanultunk gimnasztikát, balettet, standard, illetve latin-amerikai táncokat, néptáncot, a végzős osztályban pedig modern táncstílusokat. Mindez nem magas szinten ment, elvárhatatlan követelményekkel, csak kiváló alapműveltséget adott táncból. Megjegyezném: a családban valamilyen szinten mindenki rendelkezik ritmusérzékkel, szüleim és nagyszüleim is rendelkeznek ezzel a bizonyos táncalapműveltséggel. Valószínűleg emiatt írattak be a szüleim a zeneiskolába.

– Milyen tánciskolába járt, illetve jár? Gyermek- és ifjúkorában gondolt-e arra, hogy balerina, táncművésznő legyen, s vett-e részt táncversenyeken?

– Mint említettem a Nagyszőlősi Bartók Béla Zeneiskolába jártam, később, a főiskolai tanulmányi évek alatt a Ludovika néptáncegyüttesben táncoltam, majd újból Nagyszőlősön kerestem lehetőséget a mozgásra. Amikor lediplomáztam a zeneiskolában, volt egy futó elképzelésem azt illetően, hogy folytatnám a balettképzésem, de a tanáraimmal lefolytatott több beszélgetés után úgy döntöttem, a tánc örökké „csak” a hobbim marad. Egy balett-táncos körülbelül 30 éves kora körül nyugdíjba vonul, s ha szerencséje van, koreográfusként maradhat tovább a szakmában. Amúgy rengeteg fellépésünk volt, amelyeket igazán élveztem. Ezek a – nevezhetjük így is – kihívások sokat segítettek abban, hogy magabiztossá váljak, illetve összpontosított munkával álljak hozzá minden csoportos tevékenységhez. Intenzív versenyek azonban abban az időben még nem voltak, esetleg csak a zeneiskolák között. Manapság ezek már olyanok, mint a fociklubok közötti versenyek, sok az egyéni táncstúdió, melyek között erős a versengés, ami főleg akkor erősödött fel, mikor beindultak a különféle tehetségkutatók.

– Jelenleg milyen táncokkal foglalkozik? Meg van határozva, kivel és mit táncoljon?

– A zeneiskolában még természetesen meg volt határozva milyen táncot táncoljunk, s kivel, de a felnőtt világban ez nem így működik. Nagyszőlősön több gyermek- és ifjúsági táncstúdió működik, viszont jelenleg csak egy kínál lehetőséget felnőttek számára is (ami egészségügyi okok miatt éppen szünetel). Sajnos azonban most homogén csoportokról van szó, azaz csak nők vesznek részt ezeken a foglalkozásokon. Mivel nincs sok választási lehetőség, ezért jómagam is ezt az utat vagyok kénytelen járni. A kisvárosokban egyelőre nem divat a társastánc, illetve egyelőre bátrabbak a nők. Ami pedig a stílusokat illeti, felnőttként kipróbálhattam a hiphopot is, mely nagyon aktív, intenzív és adrenalinnövelő, ám jelenleg „csak” latin-amerikai táncokkal foglalkozom. Az én életemben nem annyira a tánc lett fontos, mint inkább az egészséges testmozgás. Emellett több mint tíz éve aktívan jógázom is, ami mentális, szellemi és fizikai egészséget biztosít. Számomra a mozgásforma akkor élvezetes, ha tartalommal tudom megtölteni, ha közben lehet alkotni, amikor a mozgás nem a szellemen kívül történik, hanem azzal egyetemben. A tánc és a jóga is ilyen.

– Melyik tánc áll önhöz a legközelebb?

– Ahogy a művészetben vannak korstílusok, azokon belül stílusirányzatok, úgy a tánc világában is különféle stílusokat lehet felsorolni, melyekre hat a korszak, a földrajzi elhelyezkedés, a szociális helyzet, és még sok minden más. Nem tudok kiragadni egy stílust vagy táncformát, amelyiket a kedvencemnek tekintenék. Minden tánc egy kifejezésforma, ezért a táncos lelki alkatához idomul az aktuális megjelenítő forma. A tánc egy hobbi számomra, és nem teszek különbséget stílusok között. Viszont a jóga egy életformát jelent nálam. Igen, manapság divattá vált a keleti kultúrák „európaizálása”, de a divatszerű tevékenység egy idő után veszít az újdonságából. Édesapámtól láttam, hallottam, milyen jó hatással van a jóga az emberi szervezetre, ő pedig a nagymamájától lesett el néhány jógamomentumot. És megjegyzem, ez a fajta mozgáskultúra is egy táncforma.

– Mivel a tánc egy kifejezésforma, és a táncos lelkiállapotához idomul az aktuális megjelenítési forma. Milyen lelkiállapotban melyik áll önhöz közel?

– Minden mozgásforma kifejez valamit, vagy valami céllal tesszük, ezért természetesen fontos a megfelelő lelkiállapot. De ez minden alkotó tevékenységre igaz, ahogy egy szomorú költő sem fog vidám tematikájú verset írni, úgy egy fáradt, szomorú testet sem lehet diszkótáncra kényszeríteni. Nincs két egyforma ember, nincs két egyforma táncos és táncforma. Ahogy ugyanazt a mozgássorozatot sem lehet ugyanolyan dinamikával véghez vinni minden nap. A jogában sem mindegy, mikor mit és hogyan végzünk.

– Miért szeret táncolni? Milyen jó hatásai vannak a testi-lelki állapotára? Másoknak is javasolja, hogy táncoljanak?

– Nem a tánc fontos számomra, hanem a mozgás. Azért foglalkozom tánccal és jógával, mert a testalkatomhoz és az igényeimhez ezek állnak a legközelebb. Mindkét mozgásforma ugyanazt az energetizáló érzetet nyújtja számomra. Senkit sem akarok rábeszélni arra, hogy táncoljon, viszont mindenkinek javasolnám, hogy adottságaihoz és lehetőségeihez mérten mozogjon. A mai digitális világ monitorok elé szögezi az embert. Még a TV Maci is tornázott az esti mesében. Szülőként megtapasztalva az internet és az okoseszközök káros hatását, melyek rabul ejtik a gyerekeket, arra biztatok minden szülőt: ha másra nincs is lehetőségünk, menjünk el sétálni gyermekeinkkel. Mutassuk meg a világ sokszínűségét, ismertessük meg a felnövekvő digitális generációval a mozgás örömét. És ha másként nem megy, hát mozogjunk együtt gyermekeinkkel. Elevenítsük fel a tv-torna kezdő sorait: „Egy kicsi mozgás mindenkinek kell...”

Lajos Mihály