A gyermekelhelyezésről

„Mit javasol a gyermekelhelyezési vita rendezésére? Érdemes a bírósághoz fordulni, vagy úgyis az anya javára döntenek?”

– A Családi törvénykönyv (Сімейний кодекс України – a továbbiakban: Cstk.) 160. cikkelye szerint a kiskorú gyermek lakóhelyét a szülők megegyezése alapján jelölik ki, ha a gyermek még nem töltötte be a 10. életévét. A 10 és 14 év közötti gyermekek szüleikkel együtt részt vehetnek a lakóhelyükkel kapcsolatos döntések meghozatalában. A 14. életévét betöltött gyermek, akinek a szülei külön élnek, önállóan dönthet a lakóhelyéről. Talán mondanom sem kell, hogy mind a szülők, mind a gyermek számára az a legjobb megoldás, ha közösen döntenek a családot érintő kérdésekről.

A szülők megállapodását a gyermek elhelyezésével és nevelésével kapcsolatos kérdésekről a későbbi viták és félreértések elkerülése végett célszerű írásban rögzíteni. Erre a törvény is lehetőséget nyújt. A Cstk. 157. cikkelyének 4. pontjával összhangban a szülőknek joguk van megállapodást (szerződést) kötni a gyermekétől távol élő szülő szülői jogainak gyakorlására és kötelességeinek teljesítésére vonatkozó kérdésekről. Az ilyen szerződés tárgya lehet a gyermek lakóhelyének kijelölése, valamint a gyermekkel való kapcsolattartás, a nevelésével, oktatásával, gondozásával összefüggő bármiféle tevékenység, illetve ezeknek a kérdéseknek a tetszés szerinti kombinációja. A lényeg: a gyermek normális testi, lelki és erkölcsi fejlődésének biztosítása. A megállapodás írásban köttetik, és közjegyzői hitelesítéshez kötött.

A Cstk. 161. cikkelye kimondja: ha a külön élő anya és apa nem egyezett meg abban, hogy a kiskorú gyermek melyikükkel éljen együtt, a vitát a gyámhatóság vagy a bíróság rendezheti. A vita rendezése során figyelembe veszik a szülők szülői kötelességeik teljesítéséhez való hozzáállását, a gyermek személyes kötődését a szüleihez, a gyermek életkorát, egészségi állapotát és az egyéb, a kérdés szempontjából jelentőséggel bíró körülményeket.

A gyámhatóság vagy a bíróság nem helyezheti el a gyermeket önálló jövedelemmel nem rendelkező, szeszes itallal vagy kábítószerrel „visszaélő” szülőnél, illetve olyannál sem, akinek erkölcstelen magatartása károsan hathat a gyermek fejlődésére.

Ahhoz, hogy bevonják a gyámhatóságot a gyermekelhelyezési vita rendezésébe, a szülők egyikének fel kell vennie a kapcsolatot a gyermek lakóhelye szerinti területi közösségi vagy járási önkormányzat végrehajtó bizottságával. A helyi gyámhatóság, illetve a gyermekügyi szolgálat meghallgatja a szülőket, megvizsgálja életkörülményeiket stb., s ezek alapján hozza meg döntését. (Az eljárásról részletesebben itt tájékozódhat: Порядок провадження органами опіки та піклування діяльності, пов’язаної із захистом прав дитини, затверджено постановою Кабінету Міністрів України від 24 вересня 2008 року, № 866.)

Kétségtelen, hogy a szülők nemegyszer idegenkednek a gyermekügyi szolgálat bevonásától. Óvatosságukat könnyű belátni, ha a már idézett 161. cikkely 3. pontjára gondolunk. Ezek szerint, ha a gyámhatóság vagy a bíróság megállapította, hogy a gyermek neveléséhez és fejlődéséhez egyik szülő sem tud megfelelő feltételeket biztosítani, a nagymama, nagyapa vagy más, az ügyben érintett hozzátartozó kérésére a gyermek elhelyezhető egyiküknél. Ha pedig a gyermek e személyek egyikének sem adható át, a bíróság a gyámhatóság kezdeményezésére dönthet úgy, hogy elveszi a gyermeket az őt nevelő személytől, és a gyámhatóság gondnoksága alá helyezi.

Jó tudni ugyanakkor, hogy a bíróság a gyámhatóság bármely döntését, intézkedését felülbírálhatja utóbb. Ezenkívül a gyámhatóság bevonása a gyermekelhelyezésbe nem jelenti azt, hogy a szülők lemondanak a bírósági rendezés lehetőségéről, a polgári peres eljárás megindításának joga változatlanul adott marad számukra.

Ha a bírósági utat választja, a felperesnek (tehát annak a szülőnek, aki kezdeményezi, hogy a gyermeket nála helyezzék el) keresetet kell benyújtani a bíróságon. Az alperes esetünkben az a szülő, aki külön fog élni a gyermekétől, ha a bíróság helyt ad a keresetnek. A keresetet az alperes bejelentett lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti járási, városi-kerületi, városi vagy városi-járási bírósághoz kell benyújtani. A nem vagyoni jellegű kereset benyújtásának bírósági illetéke a munkaképes személyek létminimumának 0,4 része, ami január 1-től 1 211,20 hrivnyát tesz ki.

A Polgári perrendtartási törvénykönyv (Цивільний процесуальний кодекс України – a továbbiakban: Pptk.) 210. cikkelye értelmében a bíróságnak az eljárás megindítását követő hatvan napon belül, illetve az előkészítő eljárás meghosszabbítása esetén az annak befejezését követő napon meg kell kezdenie az ügy érdemi tárgyalását. A bíróság az érdemi tárgyalás megkezdésétől számított harminc napig tárgyalhatja az ügyet.

Ezen a ponton érdemes eloszlatni azt a tévhitet, hogy amennyiben a szülők közvetlenül a bírósághoz fordulnak, elkerülik a gyámhatóság beavatkozását ügyükbe. Valójában a bíróság is nagyban támaszkodik a per során a gyámhatóságokra a szülők és a gyermek életkörülményeinek, helyzetének feltérképezésében, illetve később, szükség esetén, a bírósági határozat végrehajtásában is.

Korábban nemegyszer származott probléma abból A gyermekek jogairól szóló nyilatkozatban (1959) foglalt előfeltevésből, amely szerint a kiskorú gyermeket nem szabad elválasztani édesanyjától, kivéve, ha ezt rendkívüli körülmények indokolják. Jelenleg az európai jogszabályok és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) határozatai sem ezt a megközelítést tükrözik.

A gyermekek jogairól szóló 1989. évi egyezmény szerint, amelyet 1991-ben Ukrajna is ratifikált, a gyermekeket érintő minden cselekményben, függetlenül attól, hogy azt szociális kérdésekkel foglalkozó állami vagy magánintézmények, bíróságok, közigazgatási vagy törvényhozó testületek hajtják végre, elsődleges figyelmet kell szentelni a gyermek érdekeinek lehető legátfogóbb érvényesítésének. A csatlakozó államok vállalták, hogy biztosítják a gyermeknek a jólétéhez szükséges védelmet és gondoskodást, figyelembe véve szülei, gyámjai vagy más, érte a törvények alapján felelős személyek jogait és kötelezettségeit, valamint biztosítják, hogy a gyermeket ne válasszák el a szülőktől akaratuk ellenére, kivéve, ha az illetékes hatóságok bírósági végzés alapján az alkalmazandó joggal és eljárásokkal összhangban úgy határoznak, hogy az elválasztásra a gyermek mindenekfelett álló érdekében van szükség.

Az EJEB gyakorlata értelmében minden ilyen ügyben döntő fontosságú annak mérlegelése, hogy mi szolgálja a gyermek legjobb érdekét. A gyermek mindenekfelett álló érdekének egy konkrét esetben történő meghatározásakor két tényezőt kell figyelembe venni: egyrészt a gyermek családhoz fűződő kapcsolatának fenntartását (kivéve, ha a család bizonyítottan alkalmatlan vagy egyértelműen működésképtelen), másrészt fejlődésének biztosítását biztonságos, megbízható és stabil környezetben.

Ukrajnában a Cstk. 141. cikkelyének 1. pontja szerint az anyát és az apát egyenlő jogok és kötelezettségek illetik meg a gyermekkel kapcsolatban, függetlenül attól, hogy házasságban éltek-e egymással. A második pont hozzáteszi: a szülők válása, a gyermektől való különélés nem érinti jogaik mértékét, és nem mentesíti őket a gyermekkel szembeni kötelezettségeik alól. A Cstk. 155. cikkelyének 2. pontja pedig megállapítja: a szülői jogok nem érvényesíthetők a gyermek érdekeivel ellentétes módon.

Ukrajna Legfelsőbb Bíróságának Nagykamarája egy 2018-as határozatában (Постанова Великої Палати Верховного Суду від 17 жовтня 2018 року у справі № 402/428/16-ц) arra az álláspontra helyezkedett, hogy a gyermek lakóhelyének meghatározásakor elsődlegesen a gyermek érdekeinek védelme veendő figyelembe, A gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-i egyezmény 3. cikkelyére való tekintettel.

hk