Vasárnapi üzenet: 2024. március 24.

Alapige: 3 Mózes 11, 1–8

Kedves Testvérek!

A főzés egy érdekes tudomány. Alapvetően a kémia egyik legősibb formája, mert technikailag különféle eljárásoknak (főleg hőkezelésnek) vetjük alá az alapanyagokat, így változtatunk a kémiai szerkezetükön. Mindezt azért tesszük, hogy ne nyersen kelljen fogyasztani az ennivalót, mert úgy megterhelnénk az emésztőrendszerünket, s nem mellékesen az eljárások következtében az étel íze is jobb lesz.

Azóta ez a kémiai módszer már a művészet szintjére emelkedett, úgy is beszélnek a fogásokról, hogy „ételköltemények”. De lényegében az alaptechnika nem változott. Viszont születtek variációk, hiszen az ételkészítésnél sok minden belefér. Ezért van húslevesből vagy töltött káposztából annyiféle, ahány tájegysége van a magyar létezésnek. Igazából felsorolni is nehéz lenne a variációkat, már csak az előbb megnevezett két ételre nézve is.

Ám attól, hogy sok minden belefér, még nem jeleni azt, hogy minden belefér. Pl.: a teát el lehet készíteni cukorral, citrommal, fahéjjal, mézzel, szegfűszeggel, de mondjuk csípős paprikásan vagy sósan nem nagyon érdemes. Viszont a pörköltnél jó a csípős paprika, a bors, a kömény, a só, ott a méz vagy a fahéj a hibás választás. Van, ami összeillik, van, ami nem. S tudjátok, a keresztyén és az Istent szerető élettel kapcsolatban is megvan ugyanez. Vannak variációi, de nem fér bele minden, ahogyan erre mai igénk is figyelmeztet bennünket. Nézzük hát meg közelebbről, és lássuk, miként tanulhatunk belőle a fentiek alapján.

Igeszakaszunk egyfajta útmutatás az Úrtól az étkezési szokásokra nézve a választott nép, vagyis Izrael számára. Az Úr a pusztában előírja s ezzel mintegy megszervezi népe számára az életvitelt. Ennek része azok az előírások is, hogy mit szabad megennie és mit nem az Istenhez tartozó népnek. Általában fordítva szokott lenni a dolog. Egy nép társadalmat alkot, aztán a saját elgondolása, a saját maga által értéknek tartott dolgok alapján isteneket és törvényeket talál ki. Kereskedelem + tengerpart + hajózás + férfi vezetés = tenger ura. Földművelés + szexualitás + női vezetés = termékenység istennője stb.

Izrael népét viszont Isten szervezi, amiben máris egy fontos üzenet fogalmazódik meg, mégpedig az, hogy akkor lesz épkézláb egy földi élet is személyi, gyülekezeti, falusi, városi, nemzeti szinten, ha hagyja, hogy az Úr által tanítottak alapján szerveződjön.

 Mai igeszakaszunkban ezt olvassuk szerveződési útmutató gyanánt: „Ismét beszélt az Úr Mózeshez és Áronhoz, és ezt mondta nekik: »Így szóljatok Izrael fiaihoz: Ezek azok az élőlények, amelyeket megehettek a különféle állatok közül: megehettek minden kérődző állatot, amely hasított körmű, mégpedig egészen ketté hasított körmű«” (3 Mózes 11, 1–3).

 E szerint a szabály szerint van, ami belefér (szarvasmarha, juh, kecske és a vadon élő változatai), s van, ami nem (disznó, nyúl, hörcsög stb.). Persze ez nem azt jelenti, hogy az utóbbi csoport rosszabb vagy mérgező lenne emberi fogyasztásra, csak azt mondja az ige, hogy Isten szerint ez nem kell. S bár az Úr Jézus Krisztus világos útmutatást adott az Újszövetségben a régi étkezési szokásokra nézve, mikor így tanított: „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert” (Mt.  15, 11) – de ez nem jelenti azt, hogy szégyenkeznünk kellene azon, hogy nálunk, keresztyéneknél bizony máshogyan vannak egyes dolgok, mint azt a világban tanítják vagy elvárják.

A világnak nem az a célja, hogy neked jó legyen, boldog és bűntől szabad életed legyen. A világ csak elvesz, a profitot nézi, s mikor nem kellesz, majd kifacsarva eldob. Azt mondja, hogy bele kell férnie, vagyis edd meg úgy a szabadságot, ahogy mi tanítjuk, szivárványosan. De a bűnről nehogy már szabad legyen beszélni. A világ azt mondja: az életbe belefér a bűn, nem az ellenséged. Az csak állapot, és amúgy is gyártunk rá gyógyszert. A világ azt mondja: nyugodtan legyen része az életednek a szenvedély, elvégre valamikor lazítani is kell, minél többször, annál jobb. Ne harcolj ellene, jár az neked. A világ azt mondja, hogy elég, ha csak a lelkész imádkozik meg olvassa a Bibliát, te ne tedd, inkább a Facebookot és az Instagramot böngészd. Ne a lelkedet vagy az emberi kapcsolataidat ápold, hanem a hajadat, a megjelenésedet, a pénztárcádat, mert ez számít igazán.

Ezt kell megenni a világ szerint. Ezeknek kell beleférnie az életedbe. De a mai ige hadd rázzon fel egy kicsit, bár még jobb lenne, ha nagyon felrázna, hogy bizony vannak dolgok, amelyeknek nem kellene megjelenniük a mindennapjainkban. Lehet, hogy jól néznek ki első ránézésre, lehet, hogy jól hangzanak, vagy kényelemmel és élvezettel kecsegtetnek, de ha beleteszed az életedbe, vagyis „megeszed” lelki értelemben, akkor megmérgeznek, mint a mérgező gomba a testet. A gombánál is oda kell figyelni, hogy melyiket eszed meg. Előbb meg kell vizsgálni, mielőtt bepakolod a kosaradba. Bármennyire szép, nem lehet gondolkodás nélkül megenni. Sőt, minél szebb, annál inkább kételkedni kell benne.

Mikor megkínál a világ valami okossággal, ne legyünk restek arra, hogy előbb megszűrjük a Biblia szavai, Jézus Krisztus tanításán keresztül. Legyen legalább annyi lelki immunreakciónk mindennel kapcsolatban, amire biztatnak, vagy amire bíztatjuk magunkat, hogy elgondolkodjunk cselekedeteink előtt, hogy még ha jól is néz ki, még ha jól is hangzik, vajon Jézusnak tetszene-e, ha megcselekedném? A 30 ezüst is jól nézett ki egybekötve a pénzes erszényben, szépen is csörgött Júdás számára, csak az életébe került a végén.

Figyeljünk hát oda, s csak az férjen bele az életünkbe, amire Jézus is tanít. Ámen.

Jakab Attila
református lelkipásztor