Megelevenedtek a farsangi népszokások a Nagyberegi Tájházban
A farsangi népszokásokon volt a hangsúly a Nagyberegi Tájház évindító foglalkozásán január 24-én.
A Pro Cultura Subcarpathica rendszeresen fogadja a helyi tanintézményekből érkező tanulókból álló látogatócsoportokat és szervez számukra különböző tematikájú foglalkozásokat elsősorban a vidékre jellemző hagyományok felelevenítése és továbbadása céljából. Ezúttal a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Felsőfokú Szakképző Intézetének óvodapedagógus szakos diákjai látogattak el a tájházba. A lányokat és az őket kísérő tanárokat Gál Adél, a Nagyberegi Tájház programfelelőse fogadta, aki körbevezette a csoportot az autentikus paraszti létet és hangulatot idéző konyhában és tisztaszobában, megismerték annak berendezését és jellegzetes tárgyait, majd kívülről is megtekintették a több mint 120 éves épületet és az annak hátsó részében található kemencét. Miután elfoglalták helyeiket a foglalkoztató teremben, Gál Adél a farsangról mesélt nekik, ismertetve az időszak legfontosabb tudnivalóit. A farsangi időszak vízkereszt napja és hamvazószerda közé esik, s számos népszokás, valamint megannyi érdekes rigmus fűződik hozzá. Mint azt a tájház programfelelőse elmondta: a magyarság farsangi rítusai és hiedelmei leginkább a három utolsó farsangi napra – farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre – vonatkoznak, mely egyben télbúcsúztató is. A diákok betekintést kaptak a vidékünkre jellemző farsangi szokásokba, beszélgettek a farsangi ételekről, a maszkos alakoskodókról, a disznóvágások végén betoppanó farsangosokról, illetve a párválasztásról is. Elhangzott, hogy ezen a tájon a farsangi jelmezek közül leginkább a fiatal lány és a legény, a cigány asszony, az ördög, valamint néhány állat – a gólya, a farkas, a róka és a medve – figurája volt a leginkább elterjedt. A beregi és az ugocsai Tiszaháton elsősorban a medvének volt hatalmas kultusza, melynek elengedhetetlen részét képezte a „medvetáncoltatás” hagyománya – ebben egyébként a foglalkozás végén a csoportnak is része volt.
A tartalmas bemutatót követően a konyhában hozzáláttak a farsangi fánkok készítéséhez. Amíg néhányan a fánkokat sütötték a tájház szakácsnőjének irányításával, addig a többiek fakanálbabákat készítettek. Mivel a részt vevő diákok óvodapedagógus-hallgatók, a szervezők a játékbaba-készítés által egy olyan ötletet mutattak be számukra, melyet a későbbiekben a munkájuk során is hasznosítani tudnak. A foglalkozás végére sokféle báb készült el, melyek között voltak maszkos alakoskodók, szőrmébe öltöztetett busók és parasztlánykák is.
Az alkotómunkát követően Kokas Erzsébet vezetésével a lányok medvetáncoltató farsangi játékot tanultak, majd mutattak be, miközben az időszakra jellemző népi énekeket daloltak. Kokas Erzsébet kiemelte azt is, hogy a párválasztás és a családalapítás meghatározó szerepet töltött be a falusi közösségi életben. Úgy tartották, hogy minden lánynak „idejében” férjhez kell mennie, s ha ez valamilyen okból nem történt meg, akkor a pártában maradt lányt „kikongózták”, s ehhez fűződnek az úgynevezett „vénlánycsúfolók”. A tanárnő a farsangi párválasztás kapcsán azt a népszokást is megosztotta, mely szerint a lányok is lehettek kezdeményezők, hiszen a számukra szimpatikus fiúnak egy aranyporral meghintett rozmaringágat adtak át, melyért cserébe a legény a bálban őket kérte fel az első táncra.
A sűrű és színes program végén a csoport tagjai elfogyasztották a fánkokat, majd a megannyi új és érdekes információval gazdagodva indultak haza.
A Nagyberegi Tájház programja a Pro Cultura Subcarpathica szervezésében a Csoóri Sándor Alap támogatásával és a Hagyományok Háza ‒ Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.
lexi
