Migránsok, mecsetek, molesztálások – Ukrajnában is?

A fejlődés forrásai?

Mint lapunkban megírtuk, Olekszij Poznyak demográfus, az M. V. Ptuha Demográfiai és Társadalomkutatási Intézet tudósa, a Nemzeti Tudományos Akadémia demográfia- és migrációkutatási osztályának vezetője az rbc.ua hírportálnak adott interjújában azt fejtegette, miszerint „legvalószínűbb, hogy Ukrajna lakossága megközelíti a 30 milliót, feltéve, ha hatékony migrációs politika lesz”, s kifejtette: „Hosszú távon mégiscsak be kell vonzani a migránsokat.” Évi 300 ezret. S hogy a migránsok nem veszélyt jelentenek, hanem a fejlődés forrásait… De ők a fejlődés forrásai?...

Ukrajnát 1991-ben 52 millióan, az utolsó, 2001. december 5-i népszámláláskor pedig 48 457 000-en lakták. 2021 decemberében az ukrán Sztrana sajtóorgánum az Állami Statisztikai Bizottság és a Világbank adataira támaszkodva arról írt, hogy 2021-re a lakosság alig több mint 41 millió főre csökkent, így a függetlenné válástól az utolsó békeévig Ukrajna elvesztette népessége húsz százalékát. Az Állami Statisztikai Hivatal is 41,2 millió főben határozta meg országunk lakosságát 2022 februárjában. A lélekszám apadása – mint Ella Libanova, a Nemzeti Tudományos Akadémia demográfiai intézetének igazgatója 2022-ben kifejtette – 1994-ben vette kezdetét, a folyamat aztán a háború kitörése óta drasztikusan felgyorsult, a demográfus tavaly 34-35 millió főre becsülte a lakosság számát, a 2023-as költségvetés előkészítésekor pedig 34,5 millió polgárral számoltak. Megjegyzendő viszont, hogy a Ukrainian Institute of the Future intézet elemzése szerint már 2022 elején is ténylegesen csak 37,6 millió ember élt országunkban, ez év májusában pedig 29 millióra becsülte a lélekszámot, a háború kitörése óta ugyanis adatai alapján 8,6 millió háborús menekült hagyta el Ukrajnát. Ugyanakkor az ENSZ statisztikája szerint 2023 májusának végéig 11 millióan távoztak Lengyelországba (a legtöbb menekült Lengyelországon keresztül hagyja el országunkat).

A lakosság száma tehát mindenképpen csökkent. S Olekszij Poznyak úgy véli, még ha vissza is térnek a háború után a menekültek, akkor is szükség lesz a migránsok befogadására. A lakosság fogyatkozása – sajnos – Európa majd’ mindegyik országára jellemző, még az erős gazdasággal bíró nyugat-európai államokra is, ahol a polgárok döntő többségének magas életszínvonala anyagilag lehetővé tenné több gyermek vállalását. S miért nem vállalnak? A háttérben szerteágazó okok – például kényelmi szempontok, vagy éppen az egyházaktól való eltávolodás – állnak. Szegényebb és ugyancsak fogyatkozó népességű államokban viszont – amilyen Ukrajna is – a lakosok többségének a szegénysége is nagy szerepet játszik abban, hogy a kisfizetésű családok kevés gyermeket vállalnak. Ráadásul országunkban igazán jó családtámogatási politika sincs. De a migránsok befogadása jelenti-e a megoldást a demográfiai válságra?

Maradva Ukrajnánál… Honnan érkezne az évi 300 ezer migráns? A keresztény kultúrkörhöz tartozó Latin-Amerikából? Nem. Onnan az Egyesült Államokba igyekeznek bevándorolni. Európában csak volt gyarmattartójukhoz, Spanyolországba vándorolnak be spanyol ajkú latin-amerikaiak. Az Európába érkező migránsok döntő többsége arab, pakisztáni, afgán, fekete-afrikai – és nagyon nagy részben muzulmán. Tehát Ukrajnába is döntően muzulmán tömegek áramolnának be, az évi 300 ezer migráns öt év alatt másfél millió, tíz év alatt hárommillió, húsz év alatt már hatmillió főt tenne ki. Ráadásul a harmadik világból érkező migránsok az otthoni szegénységben is nagymértékben szaporodnak, a szintén szegény Ukrajnában is éppúgy vállalnának 6, 8, akár 10 gyereket családonként, mint odahaza, ami az etnikai viszonyok nagymértékű megváltozásához vezetne – az őshonos európai népesség rovására. És nem ez az egyetlen probléma. A muszlim bevándorlók az iszlám civilizációhoz tartoznak, vallásuk, kultúrájuk, értékrendjük, világszemléletük, világlátásuk jelentősen különbözik a mi keresztény kultúránktól, értékrendünktől, világszemléletünktől, világlátásunktól. A muzulmán migránsok idegen testet képeznének nálunk is. És integrálhatatlanok lennének, ahogy Nyugat-Európában sem tudják őket integrálni az európai társadalmakba. Svédország miniszterelnöke a múlt évben elismerte, hogy nem sikerült integrálni a migránsokat. De ezer és egy jel mutatja, hogy sem Franciaországban, sem Németországban, sem szerte Nyugat-Európában nem sikerült az integrálásuk. Épp azért, mert az iszlám kultúrkörhöz tartozó muzulmán bevándorlók nem is tudnak, de nem is akarnak beilleszkedni a keresztény kultúrkörhöz tartozó európai társadalmakba. Párhuzamos társadalmak alakulnak ki, melyek ütköznek is egymással.

Ki nem emlékszik arra az „emlékezetes” kölni szilveszterre, amikor a muzulmán migránsok tömegesen molesztáltak csinos német hölgyeket? Esetleg Harkivban, Lembergben, Ivano-Frankivszkban vagy éppen Kijevben is molesztáljanak csinos ukrán (és nemcsak ukrán, de fehér) hölgyeket muszlim migráns férfiak? És a mi nagyvárosainkban is alakuljanak ki no-go zónák, muzulmán migráns többségű városrészek, ahová nem ajánlatos betévedniük máshol lakó őshonos európai polgároknak, az ott élőket meg normális életvitelükben zavarják a migránsok? Németország no-go zónáiban már megszokott jelenségek a muszlim bevándorlók szilveszteri zavargásai, a német polgárok molesztálásai. Nekünk is ezekre van szükségünk? Párizsban ugyancsak nemegyszer törtek már ki migránszavargások. Szükség van ezekre Kijevben is? Nálunk is működjenek migráns bűnbandák? Itt is épüljenek mecsetek? Itt is tevékenykedjenek iszlám szélsőséges imámok, mint Nyugat-Európában? És ide is érkezzenek – a migránsok között – iszlamista terroristák, akiket szinte lehetetlen kiszűrni, hiszen az iszlám terrorszervezetekbe rettenetesen nehéz beépülniük az európai és általában a nyugati titkosszolgálatoknak…

A migránsok nem a fejlődés forrásai, hanem civilizációnk ellenségei. Ukrajnát sem a muszlim tömegek beáramlásával lehet felfejleszteni, hanem gazdaságfejlesztéssel, a társadalom elöregedése ellen ható jól működő családtámogatási politikával és a keresztény alapok megerősítésével. S ahogy Európa sem válhat Eurábiává, úgy Ukrajna se váljon Ukrarábiává…

Lajos Mihály