A Titanosaurusok

A valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok voltak

A földtörténeti középkor (mezozoikum) uralkodó állatcsoportját a dinoszauruszok alkották. Közéjük tartoztak a hosszú nyakkal és farokkal, hatalmas testhosszal és testsúllyal, de arányaiban kis méretű fejjel rendelkező, négylábú, növény­evő sauropodák, melyek a késő triászban jelentek meg, s több fajuk a kréta (egyúttal a mezozoikum) végét is megérte. Legnagyobb képviselőik pedig a Titanosaurusok voltak, melyeket az óriások óriásainak lehet nevezni.

Noha már a jura időszakban élt sauropodák is roppant méretekkel bírtak, például az Apatosaurusok közel 20 méter hosszú és 20 tonna súlyú őslények voltak, a Diplodocusok nem értek el ekkora testsúlyt, de hosszabbra, legnagyobb példányaik csaknem 30 méteresre is megnőttek, míg a Brachiosaurusok mintegy 22 méter hosszú és több mint 50 tonnás állatok voltak, sőt egyes töredékes leleteik arra utalnak, hogy a 80 tonnát is elérhették. Ám még ezeket a gigászokat is felülmúlták a Titanosaurusok, melyek az egész bolygón elterjedtek, a legnagyobb számban pedig a lassan szétszakadozó déli szuperkontinens, Gondwana területén, a mai Dél-Amerika, Ausztrália, Afrika, Madagaszkár, India, Antarktika, Új-Zéland földjén éltek.

A kréta időszakban, kb. 125 millió éve jelentek meg az élet színpadán. Nemrég Tanzániában, egy sziklafalba ágyazottan fedezték fel egyik legkorábbi képviselőjük, a kb. 100-110 millió évvel ezelőtt élt Mnyawamtuka moyowamkia fosszilizálódott (megkövesedett) csontjait. A lelet pedig nemcsak azért bír nagy jelentőséggel, mert egy korai Titanosaurusról van szó, hanem azért is, mert míg több Titanosaurus után csak töredékes maradványok maradtak hátra, addig itt sikerült feltárni a csontváz 45 százalékát: számos hátcsigolyát, fogat, a végtagokat, a bordákat. Ez az őslény még csak kb. nyolcméteres és egytonnás állat volt, ám a csontváz egybeforratlan részei azt bizonyítják, hogy nem teljesen kifejlett példányra bukkantak, a kréta későbbi évmilliói során pedig a Titanosaurusok testméretei elképesztően hatalmasakra nőttek. Az Egyiptomban feltárt Paralititan felkarcsontjai 1,69 m hosszúak, testhosszát 26 méterre, testsúlyát 59 tonnára becsülik. S mivel a csontváz egy hajdani ártéri síkság üledékrétegéből került elő, mely a mangrovenövényzet fosszíliáit is tartalmazta, így ez az első Titanosaurus, amelyikről tudjuk, hogy mangroveerdőben, tengerparton (az egykori Tethis-óceán déli partján) is élőhelyet talált. Még nagyobb volt az Ausztráliában, Queensland államban felfedezett Australotitan cooperensis, mely kb. 25-30 méteresre nőtt, csípőmagassága elérte a kb. 5-6,5 métert, combcsontjának hossza és körmérete alapján pedig Robyn Mackenzie ausztrál paleontológus mintegy 67 tonnásra becsülte a tömegét. A mai Argentína déli részén, Patagóniában felfedezett, a késő krétában élt Argentinosaurus 35 méteres testhosszal és 80–100 tonnás testsúllyal bírt, az ugyanebben a régióban feltárt Patagotitan mayorum pedig csaknem 37 méter hosszú és 70 tonnát nyomó dinoszaurusz volt.

Miként néztek ki és mivel táplálkoztak a Titanosaurusok, s voltak-e ragadozók, melyek ezekre az óriásokra vadásztak? A leletek alapján kiderült, hogy a többi sauropodáénál rövidebb nyakkal és farokkal, keskenyebb medencével, de szélesebb mellkassal rendelkeztek, koponyájuk a Brachiosauruséhoz hasonlóan széles, de annál hosszabb. Gerincük a többi sauropodáéhoz képest rugalmasabb volt, ami talán azt jelzi, hogy azoknál gyorsabbak lehettek, és könnyebben álltak két lábra. Fogaik viszonylag kis méretűek, lapát, cölöp vagy ceruza formájúak, koprolitjuk (megkövesedett ürülékük) vizsgálatával pedig megállapították, hogy cikászok, tűlevelűek, pálmák leveleit, illetve a rizs és a bambusz ősei közé tartozó fűféléket fogyasztották. A fosszilizálódott bőrmaradványok azt mutatják, hogy bőrük páncélozott volt, és kisebb, gyöngyszerű pikkelyek által körülvett nagyobb pikkelyekből álló mintázatot követett, a Saltasaurus csontvázán pedig a páncélos dinoszauruszok közé tartozó Ankhylosauruséhoz hasonló csontlemezeket találtak. Mert bizony, voltak theropodák (ragadozó dinoszauruszok), melyek a Tyrannosaurushoz hasonlóan falkában vadászhattak, mint a 12-13 méter hosszú Giganotosaurus vagy éppen a 12-13,5 méteres hosszúságot elérő Carcharodontosaurus.

Miként fészkeltek? Argentínában és Spanyolországban egy-egy nagy fészkelőhelyet fedeztek fel, melyekben 11-12 cm átmérőjű, megkövesedett tojásokat is találtak, fosszilizálódott embriókkal. A két hatalmas fészekrakó helyen több száz nőstény Ti­ta­no­sa­urus rakta le a tojásait, ami egyrészt arra utal, hogy nagy csordákban jártak, s így is védekeztek a ragadozók ellen, másrészt pedig arra, hogy több madárhoz hasonlóan csoportosan fészkeltek. Ugyanezt jelzi a Közép-Indiában feltárt fészekrakó hely, ahol 92 fészekben összesen 256 darab, 15-17 cm átmérőjű tojásra bukkantak. A nőstények a tojásrakás után a farkukkal földdel, növényekkel takarták be a fészkeket. Ugyanakkor egy mongóliai lelet, ahol a tojásokkal teli fészek mellett egy nőstény csontvázát is megtalálták, arra utal, hogy megtörtént, hogy a dinoszaurusz keltette ki a tojásait. A 65 millió évvel ezelőtti aszteroidabecsapódás aztán pontot tett a Titanosaurusok történetének a végére is.

Lajos Mihály