Betlehem örömhíre Visken és Huszton

Olvasói levél

„A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni,

hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.”

(Galilei)

Az emberi közösség tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Az év végéhez közeledve halmozott feladatokkal küzd minden ember. Az ünnepre való felkészülés, a munkahelyi stressz fokozatosan igénybe veszi ilyenkor az idegrendszert. Ehhez hozzáadódik országunk nehéz helyzete, ahol nem csupán a háború miatt kialakult aggodalom érzése csorbítja az ünnepi hangulatot, hanem a családok szétszakadása is veszélyezteti magyarságunk megmaradását szülőföldünkön.

Már a próbák elkezdése előtt több helyről érkezett felénk a kérdés, hogy mikor megyünk kántálni. Ez bizonyos visszajelzés számunkra, hogy másoknak is fontos, hogy tovább életben maradjon e néphagyomány. Az egykor élő betlehemezés szokását igyekszik csapatunk visszahozni a rohanó és szürke hétköznapokba.

A közös érdeklődéssel rendelkező fiatal társaságból kialakult baráti kör új tagokkal bővült. A felkészülés időszakában tartott próbák igen jó, vidám hangulatban teltek, a diákok kamatoztathatták tehetségüket különböző területeken. A bátor, vállalkozó kedvű fiatalok zenei tehetségükkel is színesítették a programot.

A betlehemes előadással a magyarországi Európai Magyar Fiatalságért Alapítvány által koordinált SzékelyKapuk – ZöldKapuk Nemzetközi Ökocivilizációs Játékok nevű vetélkedőn is felléptünk. Erre a részt vevő csapatok betlehemes játékkal és/vagy hat tablóból álló, a természetvédelemhez kapcsolódó kiállítással nevezhettek be.

A Visk Csillagai elnevezésű csapat az előző évekhez hasonlóan már advent heteiben elindult, hogy emlékeztessen mindenkit, hogy a karácsony nem csupán néhány napból áll, hanem azt többször is meg lehet élni, és időben kezdjük el készíteni lelkünket az Istennel való találkozásra.

Ez évben a kárpátaljai Eszenyi betlehemes játék szövegét használtuk fel. A pásztorok furulyaszólamokkal, valamint az angyalkar egyházi énekekkel színesítette a műsort. A vidám hangulatú előadással nemcsak a viski intézményeket látogattuk meg, hanem a szomszédos Huszton is okoztunk meglepetéseket. Minden helyszínen örömmel, csillogó szemekkel fogadtak bennünket.

Az a véleményem, hogy erősítenünk kell a tanulóifjúság kötődését nemzeti múltunkhoz, kultúránkhoz. Legfőbb célunk a hagyomány megélésének s fontosságának tudatosítása, a szülővárosunkhoz kapcsolódó érzelmi kötődés erősítése. Így bízhatunk abban, hogy a felnövekvő generáció is megtalálja helyét a világban; nem feledkezve el ősei kultúrájáról mindent megtesz majd nemzeti hovatartozásunk megőrzése érdekében.

Szabó Gabriella