Barta József – a pedagógus, a politikus, az ember…

Amikor eljutott hozzám a hír, hogy tragikus hirtelenséggel elhunyt, megdöbbentem. És még most is nehéz felfogni a szinte felfoghatatlant. Hogy már eltávozott tőlünk egy jobb világba. Hogy már nem vesz részt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) politikai, érdekvédelmi tevékenységében. Hogy már sehol sem szólal fel. Hogy nem utazunk együtt rendezvényekre, nem jegyzetelem többé a beszédeit és nem készítek vele több riportot. Mert elment. Fájóan hirtelenül, és fájóan korán…

Évszámok és események… Született 1958. január 26-án, Salánkon. 1980-ban diplomázott az Ungvári Állami (ma már Nemzeti) Egyetem matematika szakán, majd hazatért alma materébe, ahol matematikát, fizikát, csillagászatot oktatott, emellett 1989-től a KMKSZ aktív tagjaként is tevékenykedett. 1990 és 1994 között a Salánki Községi Tanács, majd a Nagyszőlősi Járási Tanács képviselőjeként kapcsolódott be a társadalmi, politikai életbe. 1994-ben kinevezték a Salánki Középiskola igazgatójává. 2011-ben a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének az elnöke, 2014-ben pedig emellett a megyei szervezet ügyvezető alelnöke is lett. Ezenkívül a „KMKSZ” – Ukrajnai Magyar Párt megyei elnökeként, illetve a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület elnökeként is tevékenykedett. 2006-ban a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökhelyettese lett. 2015 és 2020 között a Kárpátaljai Megyei Tanács elnökének első helyetteseként, majd 2020-tól a megyei tanács KMKSZ-frakciójának a vezetőjeként munkálkodott szülőföldje és a kárpátaljai magyarság helyzetének javítása végett. Majd 2023. november 24-én váratlanul szívinfarktus ragadta a halálba – de csak a testét… Évszámok és események. Ám e szárazon sorjázó évszámok és események mögött ott állt egy pedagógus, egy politikus, egy ember…

Az élet úgy hozta, hogy a középiskola utolsó három osztályában ő oktatta nekünk a fizikát és a csillagászatot, mely utóbbi tudományág iskoláskoromtól kezdve máig is érdekel, így szerettem is tanulni a keze alatt. De „ nemcsak” a tananyagot adta át, hanem több témában is elbeszélgetett velünk, az érettségi felé érő fiatalokkal. Majd jött 1989 és a szabadság levegője, melyből hatalmasat szippantottunk. Ő iskolaigazgatóként, én friss diplomásként, a Salánki KMKSZ-alapszervezet többi aktív tagjával együtt politizáltunk, tevékenykedtünk, és biztosra vettük, hogy az 1989-es életérzést hűen kifejező dal soraival élve, „eljön majd a nap, amikor tiszta lesz az ég, a sötétségből minden ember napfényre lép, tavasz lesz, és ének száll a városok felett, visszhangozzák hegyek, völgyek, folyók, tengerek”. És valóban történtek nagy események. Még Salánkon is. Amikor Barta József az igazgatói székbe került, az iskola ramaty állapotban leledző épületei már egyre kevésbé voltak alkalmasak arra, hogy oktatás folyjék a falai között. Ám a tanintézet új, friss, energikus vezetőjeként belevágott álma, egy szép, korszerű középiskola felépítésének a megvalósításába. Az 1990-es években, amikor csodaszámba ment, hogy bármi is épüljön a közösségek javára. De ő fáradhatatlanul keresett és talált szervezeteket, nevezetesen a magyarországi érdi Egymásért Alapítványt, valamint az osztrák Marika Barátai Alapítványt, melyek finanszírozták a munkálatokat, illetve kivitelező cégeket, melyek elvégezték azokat, és az álom valóra vált, a község egy gyönyörű, modern iskolaépülettel gazdagodott. „Salánkon nem várták, hanem művelték a csodát” – adtam a címet az iskolaavatásról írt tudósításomnak, és máig megvan az a fényképem, amelyiken Barta József áll az iskola jelképes kulcsával a kezében…

Majd miután politikai pályára lépett, megannyi politikai vagy társadalmi témájú riportot készítettem vele, illetve szólaltattam meg azokban, mint a különböző tanácsok különböző pozíciókban, így vezető beosztásokban is tevékenykedő képviselőjét. Emellett rengeteg rendezvényre, köztük KMKSZ-alapszervezeti, illetve KMKSZ-középszintű szervezeti közgyűlésre szálltunk ki a gépkocsijával, melyekről tudósítottam, s amelyeken komoly, magvas felszólalásokat tartott. Szavaiból kiérződött a politikai életet, benne a külföldi és a belföldi nagypolitikát érintő tájékozottság, az intelligencia, a jobbközép, konzervatív szellemiség. És miközben róttuk a hol jó, hol rettenetes állapotú utak kilométereit, nagyon sokat beszélgettünk is. Külpolitikáról, belpolitikáról, nemzetrészünk, illetve különböző KMKSZ-alapszervezetek helyzetéről. Hitről, a Bibliáról, a tudományról, a természettudományok és a keresztény hit összehangolhatóságáról, arról, miként jelzik fizikai törvényszerűségek a teremtett univerzumot és annak törvényszerűségeit megalkotó Teremtő, az Isten létezését. Megesett, kétszer, hogy politikai témákban vitáztunk, máskor meg viccelődtünk, mert egészséges humorérzékkel is rendelkezett. És mindemellett kiérződött szavaiból az apai büszkeség, szeretet. De a családján kívül nagyobb „családját”, a kárpátaljai magyarságot is szerette. Érdekvédő kisebbségi politikusként a különböző fórumokon, politikai tárgyalásokon síkra szállt nemzetrészünk oktatási, nyelvi jogaiért, és megtette, amit lehetett. S ha már az oktatásról esett szó… Inspirált, hogy a Tiszaújhelyi Általános Iskola magyar tagozatának fennmaradása, több szülő felébresztése érdekében készítsek riportot olyan helyi lakosokkal, akik a magyar tagozat elvégzése után továbbtanultak és az életben is boldogultak. Hogy minél több magyar szülő lássa be: érdemes anyanyelvű iskolában, tagozatban taníttatni gyermekeiket. És ahogy iskolát épített, úgy ő is nagyon jelentős részt vállalt szűkebb pátriája, Ugocsa útépítéseiben is, a tiszakeresztúri letérőtől Tiszakeresztúron, Puskinón és Salánkon keresztül Nagykomjátra vezető mellékút, valamint a Puskinótól Verbőc központjáig vezető mellékút teljes újjáépítésében. Mert Ugocsa is ott élt a szívében akkor is, amikor munkaköre miatt Ungvárra költözött.

Istentől kapott értelmével, tehetségével, szervezőképességével jól sáfárkodva, iskolaigazgatóként is, közéleti személyiségként is szolgálta ezt a kis nemzetrészt, utolsó szívdobbanásáig. Űrt hagyott maga után, melyet nagyon nehéz lesz megszüntetni. Emlékét örökké megőrizzük…

Lajos Mihály