Háború után: ki fizet majd adót?
Miközben keleten és délen folytatódnak a harcok, a hátországi régiók igyekeznek dolgozni, lehetőség szerint fejleszteni a gazdaságot. Nem könnyíti meg a dolgukat, hogy a háború kitörésével tovább súlyosbodott az országban a demográfiai válság: Ukrajna gazdaságilag aktív, adófizető lakosságának egy része külföldre távozott a harcok elől menekülve, egy része pedig beállt a fegyveres erők soraiba. A TSZN az adóbevételekről kérdezte a szakértőket.
Csak ötmillió ukrán dolgozik
A szakértők rámutatnak, hogy a költségvetés adóbevételei a háború miatt nem csökkentek, hanem éppen ellenkezőleg, növekedtek. Elismerik ugyanakkor, hogy a demográfiai helyzet az országban kritikus.
„Számításaim szerint jelenleg hozzávetőlegesen 25 millió ember él Ukrajnában. Ebből 10 millió nyugdíjas, 5 millió gyermek. Az ukránok gazdaságilag aktív magja 10 millióra tehető. Ha levonjuk a munkanélkülieket, illetve a fogyatékkal élőket, akkor legfeljebb 5 millió teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalónk marad. Vagyis egy teljes munkaidős adót fizető alkalmazottnak két nyugdíjast, egy gyermeket és egy segélyezettet kell eltartania” – vázolta a helyzetet Olekszij Kuscs közgazdász, pénzügyi elemző.
Megerősíti, hogy jelenleg Ukrajnában többé-kevésbé stabil a gazdasági helyzet, és az adóbevételek a háború ellenére még nőnek is. Olekszij Kuscs az ellentmondást azzal magyarázza, hogy jelenleg a személyi jövedelemadó és az egységes társadalombiztosítási hozzájárulás (JeSZV) fő forrása valójában az állami és a költségvetési szektor, amelybe a védelmi szektor is beletartozik.
„Most senki sem fog tudni pontos számot mondani, de ha összeadjuk a fegyveres erőket, a rendőrséget, a biztonsági erőket, a tisztviselőket, az állami vállalatok alkalmazottait és másokat, akkor azt kapjuk, hogy közel 2 millió ember válójában az államtól kap fizetést. Vagyis a védelmi szektor adott egy különleges lendületet, ami a felszámított személyi jövedelemadót illeti. Még a helyi költségvetésekben is többlet van emiatt. A JeSZV-ből származó bevételek is elég magas szinten vannak. Ezért egyelőre – bármennyire hihetetlenül hangozzék is – a háború egy bizonyos módon kiegyenlíti ezt az egyensúlyhiányt a rendkívül magas állami kiadásokkal, amelyek viszont az évi 40 milliárd dollár körüli nemzetközi pénzügyi segélyből táplálkoznak” – mutat rá Olekszij Kuscs.
Mikor fordulnak rosszra a dolgok?
A közgazdász hangsúlyozza, hogy ez az egyensúlyhiány mindenképpen visszaüt, amikor véget ér a háború, hiszen jelentősen csökkenni fog a nemzetközi pénzügyi támogatás.
„Azaz nem tartunk majd fenn milliós hadsereget a háború után. És a katonáknak sem fizet senki 100 ezer hrivnyás fizetést. Ezért megtörténik a leszerelés, ennek megfelelően csökkennek a fizetések. Lehetséges, hogy a hátországi bérek összege is csökkenni fog. […] Ez azonnal hatalmas bevételkiesést okoz majd, beleértve a helyi költségvetéseket, a Nyugdíjpénztárt. Így mindjárt érezni fogjuk a veszteséget, amelyet jelenleg a rendkívül magas állami kiadások ellensúlyoznak. Mivel a háború után az állami kiadások csökkenni fognak a nemzetközi pénzügyi támogatással együtt, ennek megfelelően az összes adóbevétel is automatikusan visszaesik” – magyarázza Olekszij Kuscs.
Mi lesz a háború után?
Erre a helyzetre, vagyis a háborús idők gazdálkodásáról a békebeli gazdálkodásra való átállásra már most készülni kell, többek között jó volna hazahozni a külföldre menekülteket. Az emberek azonban nem fognak csak úgy hazatérni, pusztán azért, mert véget ér a háború – figyelmeztet a szakértő. Figyelembe fogják venni, hogy mit tud kínálni számukra az adott ország hosszú távon oktatás, egészségügyi ellátás, nyugdíjrendszer stb. terén. Például: hol lehet megtakarítani egy tisztességes nyugdíjra valót 20 éves munkavégzéssel, Európában vagy Ukrajnában?
„Most egyfajta bűvös körben forgunk. A dinamikus fejlődéshez emberekre van szükség. Az emberek vonzásához pedig dinamikus fejlődés szükséges. Meg kell fontolni, hogyan oldható fel ez a dilemma. Ám hatékony fejlesztési terv egyelőre még vázlat szintjén sem létezik, csak »gazdasági fantasy« van – állapítja meg Olekszij Kuscs.
Hasonlóan vélekedik Pavlo Szebasztjanovics adószakértő, vállalkozó. Meggyőződése szerint ahhoz, hogy az emberekben meglegyen a vágy a háború utáni hazatérésre külföldről, megfelelő feltételeket kell teremteni számukra.
„Természetesen az emberek haza akarnak térni, de gazdasági megfontolásokból, és ami a vonzerőt illeti, egyelőre senki nem fog visszajönni, tudván, hogy milyen »meglepetések« várhatnak rájuk. […] Máris arról beszélnek, hogy több millió vendégmunkásra van szükségünk. Mondván ők dolgozni fognak, és az adójuk mindenre elég lesz, még a nyugdíjasokra is. Számomra ez egy furcsa álláspont, mert még a vendégmunkásoknak is, akiknek nem tiltotta senki, hogy Ukrajnába jöjjenek, meg kell teremteni a feltételeket” – mutat rá Pavlo Szebasztyjanovics.
(szcs/tsn.ua)
