Volt-e kettős honfoglalás?

Korai avarok, kései avarok, két típusú magyar helynevek

Korábbi cikkemben röviden összefoglaltam a honfoglalás történetét. De lehetséges, hogy már bő kétszáz évvel korábban, Kr. u. 670 körül is magyar népesség vándorolt be a Kárpát-medencébe? Egykori kiváló régészünk, őstörténészünk, László Gyula szerint igen, s történeti források, illetve régészeti kutatások alapján felállította a kettős honfoglalás elméletét. A hipotézis megértéséhez viszont meg kell ismerkednünk néhány, Belső-Ázsiából nyugat felé kirajzó sztyeppei török néppel.

Kezdjük az avarokkal, pontosabban a korai avarokkal! Európában a Kr. u. VI. században tűntek fel, legyőzték és fennhatóságuk alá vonták a Fekete-tengertől északra, északkeletre eső pusztákon élő onogur–bolgárokat, több törzsüket pedig magukkal sodorták a Kr. u. 567–568-ban meghódított Kárpát-medencébe. Zömmel maguk az avarok is ide települtek be, s innen kormányozták sztyeppei, germán, illetve szláv népek, népelemek által lakott birodalmukat, mely legnagyobb uralkodójuk, Baján kagán uralma idején a Bécsi-medencétől (más forrás szerint az Enns folyótól) a Donig terjedt. Többször is hadat viseltek Bizánc ellen, kezdetben sikerrel, ám Kr. u. 626-ban a bizánciak súlyos vereséget mértek rájuk, ráadásul négy év múlva Baján kagán is elhunyt, s ezt követően torzsalkodások törtek ki a birodalmon belül. Az onogur–bolgár törzsek át akarták venni az uralmat az avarok fölött, s bár az avarok ezt megakadályozták, a külső vereség és a belső konfliktusok oda vezettek, hogy több alávetett nép kivívta függetlenségét, az Avar Birodalom pedig a Kárpát-medencére és az Észak-Balkánra zsugorodott.

Az egyik elszakadt nép az onogur–bolgárok keleten maradt része volt, mely létrehozta Nagy-Bulgáriát. Kr. u. 650 körül azonban a Belső-Ázsiából érkezett, jelentős birodalmat felépítő kazárok szétzúzták ezt, az onogur–bolgárok pedig több csoportra szakadtak. Egy részük elismerte a kazár uralmat, a többi pedig szétvándorolt, s ezek egyike, pontosabban a felbomlott onogur–bolgár állam egyik népe Kr. u. 670 táján betelepült a Kárpát-medencébe, az ezt követő időkből fennmaradt régészeti leletek pedig valóságos népességkicserélődésre utalnak. Az avarok lakta területeken az egyenes kardot felváltotta a szablya, megváltozott a sírok tájolása, a lovak szerszámozása, a női viselet, az övveretek készítésének a módja stb., a vereteken pedig az addigi akantuszdíszeket felváltották az indák és az állatalakok, főleg a griffek ábrázolásai, ezért is nevezték el a régészet nyelvén griffes indásoknak a kései avar kor népességét. Kr. u. 791-ben aztán az Avar Birodalmat leverte és megsemmisítette a Frank Birodalom, ám a frankok csak a Dunántúl nyugati és északi részét csatolták államukhoz, a Felvidék nyugati része a Morva Hercegségé lett, a Kárpát-medence Dunától keletre eső területe a dunai Bolgárország fennhatósága alá került, a Dunántúl keleti részén viszont továbbra is avar fejedelmek uralkodtak. Bizánci, illetve nyugati feljegyzések igazolják, hogy a kései avarok megélték a 800-as, 900-as éveket, László Gyula szerint pedig a griffes indások magyarok voltak, így az ő betelepülésük volt az első, majd az Árpád fejedelem által vezetett honszerzés a második honfoglalás. De mire alapozta elméletét?

Kniezsa István magyar nyelvész Magyarország népei a XI. században című dolgozatához szemléletes térképet csatolt, László Gyula pedig felfigyelt rá, hogy Árpád magyarjai nem szállták meg mindazokat a területeket, melyeket előzőleg a kései avarok népesítettek be, hanem részben kikerülték azokat, s nyilván azért, mert azok sűrűn lakottak voltak. Ám ezeken a területeken is magyar helynevek sorakoznak, ami arra utal, hogy a X. századi Magyarországon a magyar helynevű területeket részben Árpád magyarjai, részben viszont a griffes indások lakták, ha pedig az utóbbiak is magyar neveket adtak szállásaiknak, akkor a kései avarok ugyancsak magyarul beszéltek, tehát magyarok voltak. A Kijevi Ruszban – korábbi feljegyzések alapján – a XII. század elején egybeszerkesztett Nesztor-krónikában olvashatjuk, hogy Kijev alatt Hérakleiosz bizánci császár korában vonultak el a fehér ugrik (magyarok), majd Oleg fejedelem idején a fekete ugrik (magyarok). Hérakleiosz 610-től 641-ig, Oleg pedig 879-től 912-ig uralkodott, vagyis az első magyar csoport a VII., a második pedig a IX. században haladt el a Rusz fővárosa mellett. (A sztyeppei népek között előfordult, hogy különböző néprészeiket más-más színnel jelölték.) Lehet, hogy egy magyar néprész korábban az onogur–bolgárokhoz csatlakozott, és ők települtek be Kr. u. 670-ben a Kárpát-medencébe? Elődeink a Kr. u. V. században vándoroltak át a kelet-európai erdős sztyeppvidékre, az onogur–bolgárok pedig Kr. u. 463-ban már szintén Kelet-Európa pusztáin éltek. Török jövevényszavaink az onogur–bolgár nyelvből származnak. A szoros onogur–magyar együttélést pedig az a tény jelzi, hogy megnevezésünk több nyelvben is az onogur népnévből ered: ungar, hongroi, hungarus, venger stb. Viszont a griffes indások leletanyaga annyira különbözik Árpád magyarjaiétól, hogy László Gyula maga is elismeri: nehéz elhinni, hogy ugyanannak a népnek a két ágáról lenne szó. Leleteik viszont az onogur–bolgárokéitól is eltérnek. Kik voltak a griffes indások, és csakugyan kétszer foglaltunk hont? A választ csak a jövő kutatói adhatják meg.

Lajos Mihály