EU-csatlakozás: Ukrajna nem számíthat könnyítésekre

Az új politikai idény kezdetét jelezheti, hogy az ukrán média egyre többet foglalkozik az európai uniós integrációval.

Az előzmények

Az ukrajnai hangulatot és hozzáállást kiválóan érzékelteti Olha Sztefanisina európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettes minapi megnyilatkozása egy konferencián, ahol kijelentette, Ukrajna nem tudja az év végéig százszázalékosan teljesíteni az Európai Bizottságnak (EB) mind a hét, az ukrajnai reformokat érintő ajánlását, ám decemberben mégis meg kell indulniuk a tárgyalásoknak az EU-csatlakozásról. Az ukrajnai elemzők és a média általában nem láttak ellentmondást ebben a kijelentésben, amiből levonható a következtetés, hogy Ukrajnában arra számítanak, az EB nem (csak) Kijev tényleges eredményeit fogja értékelni a reformok végrehajtása terén őszi bővítési jelentésében, azaz politikai döntés várható, a Bizottság javasolni fogja a csatlakozási tárgyalások megindítását Ukrajnával. A kincstári optimizmust még az a körülmény sem képes mérsékelni, hogy az EB javaslata mindössze egy ajánlás, a tárgyalások megkezdésére rá kell bólintania decemberben a tagállami vezetőkből álló Európai Tanácsnak (ET) is, ami pillanatnyilag legalábbis kétséges, miután a testületnek egyhangú döntést kell hoznia.

A jelek szerint Kijevben mindenki arra számít, hogy az ET is Ukrajna számára kedvező politikai döntést hoz, mert az elmúlt napokban szinte egymást érték az írások, amelyek azt taglalták, mire kell felkészülnie Ukrajnának, hogy sikeresek legyenek a csatlakozási tárgyalások. A szokásos hurráoptimista nyilatkozatok mellett realistább vélemények is megfogalmazódtak, amelyek figyelmeztetnek, hogy Kijev a csatlakozási tárgyalások során aligha számíthat akkora jóindulatra, mint amely lehetővé tette számára a tagjelölti státusz uniós mércével villámgyors elérését tavaly.

A kritériumokat teljesíteni kell

A Jevropejszka Pravdában Olekszandra Bulana és Ljubov Akulenko, az Európai Politika Ukrajnai Központja intézet szakértői hangsúlyozzák, Ukrajnának komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy felkészüljön a csatlakozási tárgyalások jelentette nehéz és hosszú folyamatra. A cél eléréséhez meg kell erősíteni az állami intézményeket, valamint folyamatos és hatékony párbeszédet kell kialakítani a kormányzati struktúrák, az üzleti élet és a civil társadalom között.

A szerzők emlékeztetnek, hogy tagjelölt országként Ukrajna köteles teljesíteni a koppenhágai kritériumokat, így többek között fejlett piacgazdasággal, működő demokratikus intézményekkel és az uniós jogszabályokat hatékonyan végrehajtani képes közszolgálattal kell rendelkeznie. Emellett a hazai jogszabályokat hozzá kell igazítani az EU sokrétű és kiterjedt joganyagához. Bármennyire is szeretnénk különleges csatlakozási feltételeket kapni tekintettel arra a nehéz és véres útra, amelyet meg kell tennie az országnak a tagságig, csekély annak a valószínűsége, hogy Ukrajnát e kritériumok teljesítése nélkül felveszik az EU-ba – mutatnak rá a szakértők.

Az Unió óvatosságának több oka is van. Egyes tagországokat irritálta Románia és Bulgária felkészületlensége csatlakozásuk idején; másoknál az vált ki hasonlóan negatív érzéseket, hogy szerintük az újonnan csatlakozottak közül Lengyelország és Magyarország eltér a demokratikus gyakorlattól, visszaélnek az egyhangú döntéshozatal politikájával. Aggodalomra adhatnak okot az uniós országokban Ukrajna szerény gazdasági mutatói is.

„Ezen túlmenően egy tagjelölt ország haladásához a tagság felé vezető úton politikai konszenzusra van szükség a jelenlegi tagországok között. Ez a konszenzus gyakran bonyolult tárgyalások és megállapodások útján születik meg, így bármilyen változás az új tagok felvételének eljárási rendjében komoly kihívást jelenthet magának az Európai Uniónak is” – teszi hozzá Bulana és Akulenko.

Tanulni az elődöktől

Julija Saipova, a Gazdasághelyreállítási Központ és az EasyBusiness európai integrációs területének projektmenedzsere arra hívja fel a figyelmet az UNIAN hírügynökség által közölt írásában, hogy a csatlakozási tárgyalások egy technikailag összetett és hosszadalmas folyamat, ugyanakkor erősen átpolitizált. Szerinte Ukrajnának tanulnia kell szomszédai tapasztalataiból a legjobb gyakorlatok alkalmazásával és a gyakori hibák elkerülésével.

Mint rámutat, a legutóbbi bővítési hullámokban felvett és a jelenlegi tagjelölt országok gondjai rendkívül hasonlóak. Ezek a korrupció, a jogállamiság hiányosságai, a makrogazdasági instabilitás, a szervezett bűnözés és a közigazgatás problémái. Megoldásukat nem lehet elkerülni. Ha nincs jelentős előrelépés ezeken a területeken, szó sem lehet az EU-csatlakozásról.

Saipova kiemeli többek között annak fontosságát is, hogy a csatlakozni szándékozó országnak rendeznie kell az EU tagállamaival fennálló vitáit. Több országnak is volt hasonló tapasztalata. A szerző mások mellett Szlovákiát hozza fel példának, amely két atomerőmű leállítására kényszerült, hogy leküzdje a szomszédos Ausztriának a biztonságával kapcsolatos aggodalmait. Mivel az Európai Unió működésének egyik sarokköve a jószomszédi viszony és a regionális együttműködés elve, az Európai Bizottság nem hajlandó előrelépni a tagjelölt ország és a jelenlegi tagországok közötti kétoldalú kérdések rendezése nélkül – mutat rá Saipova.

„Miért fontos ez Ukrajna számára? Mert a Magyarországgal (és olykor Romániával, Lengyelországgal) fenntartott kapcsolatok kérdését nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyan kompromisszumos megoldásokat kell találni, amelyek egyben megfelelnek a nemzeti érdekeknek is. Vagy el lehet felejteni az EU-csatlakozást” – írja többek között a szakértő.

(hk/eurointegration.com.ua/unian.ua)