Baktériumos betegségek másodvetésű paradicsomállományokban

Gazdasarok

Az elmúlt évekhez hasonlóan az idei tavasz ingadozó időjárásának (hideg-meleg váltakozása) köszönhetően sok állományban felütötte a fejét a baktériumos betegség valamelyik változata. Mivel ezeknek a betegségeknek a többsége a nyári melegben is fertőzhet, így azoknak a gazdáknak is számolniuk kell az esetleges előfordulásukkal, akik másodvetésként (őszi) paradicsomot termesztenek fóliasátraikban. Az alábbiakban a paradicsomot fertőző baktériumos betegségek tüneteiről és a védekezés lehetőségeiről írunk.

Pszeudomonászos foltosság

A baktérium megtámadhatja a növény leveleit, szárát, levélnyeleit és virágait. A leveleken sötétbarna-fekete foltok jelennek meg, amelyeket gyakran sárga gyűrű vesz körül. Ha a foltok összeolvadnak, a levélszövet jelentős területei elhalnak. A szárakon és a levélnyeleken ovális vagy hosszúkás fekete foltok képződnek. A terméseken keletkező foltok általában kicsik (1 mm), pontszerűek és felületiek, de nagyobbak és besüllyedtek is lehetnek. A még éretlen terméseken zöld udvar határolja azokat.

A betegség kialakulásának kedvez a hűvös (13–25 °C), esős idő vagy a szórófejes öntözés. A megbetegedéshez általában egynapi folyamatos levélnedvesség szükséges. A fertőzési források a növénymaradványok, valamint a vetőmag lehetnek. A mikroorganizmus életképes marad számos kultúrnövény és gyom gyökerein, levelein is.

Xantomonászos betegség

A tünetek a növény összes talajszint feletti részén előfordulhatnak. A leveleken megjelenő első tünetek sötét, vizenyős, 3 mm-nél kisebb átmérőjű kerek foltok. Ezek a foltok szögletessé válnak, a felületük zsírosnak tűnhet, míg középpontjuk áttetsző, a szegélyük pedig fekete. E foltok középpontja hamar kiszárad és megreped, a foltokat sárga udvar veheti körbe. A foltok száma a fiatal leveleken általában magasabb. A termések megfertőződése kiemelkedő fekete foltokkal kezdődik, amelyeket fehér, nyálkás hatású gyűrű vehet körül. Ezek a foltok 4-5 mm átmérőjűre is megnőhetnek, bebarnulhatnak, kissé kiemelkedhetnek, és varszerűek lehetnek.

A baktérium a növényi maradványokon, a gyomokon, a talajban (itt 2-3 évig is életképes marad) és a magvakban marad fenn. A fertőzés általában sérüléseken keresztül következik be, és a nedvesség következtében terjed. A magas (24–30 °C) hőmérséklet kedvez a betegség kialakulásának. A bogyót csak fiatal korában, 2-3 cm-es nagyságig fertőzi meg, mivel az érett bogyó savtartalma megakadályozza a fertőzést.

Pszeudomonászos szárszövetbarnulás

A leveleken az első tünetek a fiatalabb levelek sárgulásaként és hervadásaként jelentkeznek. A betegség előrehaladtával sötétbarna-fekete foltok képződnek a szárakon, és súlyos fertőzés esetén az egész növény elhervadhat vagy elhalhat. Az érintett szárak hosszmetszetén a szárbél és a szállítórendszer sötétbarna elszíneződése látható. Ezenkívül a szárban üregek vagy szakaszosan lyukak lehetnek. Sok járulékos gyökér fejlődhet azon a száron, amelynek a szárbele érintett.

A betegség az alacsony éjszakai hőmérséklettel, a magas páratartalommal és a túlzott nitrogénes műtrágyázással, a talaj magas EC-értékével hozható összefüggésbe. A tünetek akkor jelentkeznek, amikor a termés eléri kifejlett zöld szakaszát, különösen abban az esetben, ha a növények túlságosan nedvdúsak.

A baktériumos betegségeket könnyen össze lehet téveszteni egyes hervadást előidéző gombás betegségekkel, ezért mielőtt vegyszeres védekezésbe kezdenénk, mindenképp győződjünk meg arról, hogy valóban baktérium okozta betegséggel állunk-e szemben. Erre létezik egy bevált és egyszerű házi módszer: a vágás- vagy töréspróba. Ilyenkor a növény szárát keresztbe vágjuk vagy -törjük, és ha e két rész között a növényi nedvek nyúlóssá válnak, nyálkás állagúak, akkor baktériumos fertőzésünk van, ha csak vizes, akkor viszont gombás fertőzés van jelen a növényben.

A pszeudomonászos szárszövetbarnulás esetében a védekezés első módja a helyes tápoldatozás. Kerüljük a nitrogénes műtrágyák túlzott használatát! A betegség metszési és mechanikai sérülésekkel is terjedhet, ezért ezeket lehetőség szerint kerülni kell, különösen nedves levélzet esetén. A betegség terjedési sebessége a metszőszerszámok fertőtlenítésével csökkenthető. Amennyiben a paradicsomállományunkban egy-egy beteg tő fordul csak elő, akkor igyekezzünk ezeket kihúzni és megsemmisíteni a továbbfertőzés elkerülése végett.

Védekezés a megbetegedések ellen

A legjobb védekezés – mint ahogyan minden betegség esetében – a megelőzés, ennek érdekében több teendőnk is adódhat.

• Vásárláskor igyekezzünk a baktériumokkal szemben rezisztens fajtákat választani!

• Mindenképp javasolt a csávázott vetőmagok használata.

• A fertőzött növénymaradványok eltávolítása és megsemmisítése nagyban hozzájárul a betegség terjedésének megakadályozásához.

• A folyamatos gyomtalanítás elengedhetetlen a termesztés során.

• Igyekezzünk a fitotechnikai munkákat száraz növényfelület mellett elvégezni!

• Megelőző vegyszeres kezelésként réztartalmú szerek használata javasolt, például Champion, rézoxiklorid stb. Fertőzés esetén kasugamicin hatóanyagú szer (Kasumin 2L) alkalmazásával gyógyíthatjuk a beteg állományt. (Folytatjuk.)

Tihor-Sárközi Mónika,

a „Pro Agricultura
Carpatika” Kárpátaljai
Megyei Jótékonysági
Alapítvány falugazdásza