A jogos önvédelemről

„Minap egy férfi az utcán leütötte a rátámadó részeget, amitől az agyrázkódást kapott. Most mehet a bíróságra, mert a támadója beperelte, pedig nyilvánvaló, hogy jogos önvédelem volt. Az az érzésem, hogy a jog ebben az esetben inkább a támadót védi, ami szerintem helytelen, mert bátorítja a törvénysértőket.”

– Nem egyszerű megítélni az önvédelmet a jog szempontjából, mert el kell dönteni, hogy jogos volt-e az a tett, amelyet más körülmények között esetleg szabálysértésnek vagy bűncselekménynek tekintenénk.

Az ukrán jog ilyenkor a szükséges védekezés (необхідна оборона) fogalmát használja, amely az Adminisztratív jogsértési törvénykönyvben (Кодекс України про адміністративні правопорушення – a továbbiakban: Ajtk.) és a Büntető törvénykönyvben (Кримінальний кодекс України – a továbbiakban: Btk.) is szerepel.

Így az Ajtk. 19. cikkelye szerint nem minősül adminisztratív (közigazgatási) jogsértésnek az a cselekmény, amelyet ugyan ekként ír le az Ajtk. és/vagy más törvények, de amelyet a „szükséges védelem állapotában”, vagyis az állam- vagy a közrend, a tulajdon, az állampolgárok jogainak és szabadságainak, az ügyintézés megállapított rendjének a jogellenes cselekvéssel szembeni védelmében, a támadónak kárt okozva követtek el, ha eközben nem lépték túl a szükséges védekezés határait. A szükséges védekezés határainak túllépéséről beszélhetünk, ha a védekezés nyilvánvalóan nem felel meg a jogellenes cselekvés, adott esetben a támadás természetének és társadalmi kárának.

Ugyanakkor a Btk. 36. cikkelyével összhangban szükséges védekezésnek minősül az olyan cselekmény, amelynek célja a védekező személy vagy más személy törvényileg védett jogainak és érdekeinek, valamint a közérdeknek és az állam érdekeinek védelme a társadalmilag veszélyes beavatkozástól a támadónak olyan kárt okozva, amely az adott helyzetben szükséges és elégséges a beavatkozás azonnali elhárításához vagy megállításához, ha eközben nem lépik túl a szükséges védekezés határait.

A törvény azt is kimondja, hogy mindenkinek joga van a szükséges védekezéshez, függetlenül attól, hogy elkerülhető-e a társadalmilag veszélyes cselekmény, joga van más személyek vagy hatóságok segítségét kérni.

Felmerül a kérdés: vajon hol húzódik a jogos önvédelem határa? A szükséges védekezés határainak túllépése a szándékos súlyos sérelem okozása a támadónak, amely nyilvánvalóan nem felel meg a beavatkozás jelentette veszélynek vagy a védekezés körülményeinek. A szükséges védekezés határainak túllépése csak a Btk. 118. (emberölés a szükséges védekezés határainak túllépése miatt) és 124. cikkelyében (súlyos testi sértés okozása a szükséges védekezés határainak túllépése miatt) meghatározott esetekben von maga után büntetőjogi felelősséget.

Nem vonható felelősségre az a személy, aki a társadalmilag veszélyes cselekmény által okozott erős érzelmi felindulás miatt nem tudta helyesen felmérni, hogy az általa okozott kár megfelel-e a cselekmény jelentette veszélynek vagy a védekezés körülményeinek.

További jogi és lélektani határvonalat jelent a fegyverhasználat kérdése. Fegyveres személy támadása vagy csoportos támadás, valamint a lakásba vagy egyéb helyiségbe történő jogtalan és erőszakos behatolás esetén a védekező személynek joga van fegyvert, ill. bármilyen más eszköz vagy tárgyat használni a védekezéshez. Ebben az esetben a szükséges önvédelem határainak túllépése nem merül fel, függetlenül attól, hogy mekkora kárt tesz a védekező a támadó személyben.

A Legfelsőbb Bíróság a 342/538/14-k számú ügyben 2018. 04. 26-án született határozatában szintén megállapította, hogy a törvény kivételeket ír elő azon általános szabály alól, hogy a védekező személynek a szükséges védekezéskor be kell tartania egy megállapított határt, amikor kárt okoz a beavatkozónak. Ezek a kivételek a következők: fegyveres személy támadása, személyek egy csoportja által elkövetett támadás, illetve a lakásba vagy más helyiségbe történő jogellenes erőszakos behatolás. Ilyen esetekben semmi nem korlátozza a károkozást a behatoló vagy támadó személynek, beleértve a behatolónak az életétől való megfosztását is.

A jog alkalmazza még a képzelt védekezés fogalmát. Képzelt védekezésnek minősül a kár, sérelem okozásával járó cselekmény olyan körülmények között, amikor nem történt valós, társadalmilag veszélyes cselekmény, vagyis a személy az áldozat cselekedetét helytelenül értékelve, tévesen feltételezte az ilyen jellegű beavatkozást-támadást (lásd a Btk. 37. cikkelyét!). A képzelt védekezés csak abban az esetben zárja ki a büntetőjogi felelősséget az okozott kárért, sérelemért, ha az adott helyzetben a személy megalapozottan feltételezhette, hogy valós bűncselekmény történt, és nem volt tudatában, nem lehetett tudatában feltételezése helytelenségének. Ha a személy nem volt és nem is lehetett tudatában feltételezése helytelenségének, ugyanakkor túllépte az adott tényleges cselekmény körülményei között megengedett védekezés határait, büntetőjogi felelősség terheli a szükséges védekezés határainak túllépéséért. Ha az adott helyzetben az érintett személy nem volt tudatában, de tudatában lehetett volna annak, hogy nem történt valós, a társadalomra veszélyt jelentő jogsértés, büntetőjogi felelősség terheli a gondatlanságból okozott kárért.

A képzelt védekezés tehát abban különbözik a szükséges védekezéstől, hogy annak cselekedetei, aki ellen a képzelt védekezést alkalmazták, nem jelentettek veszélyt a társadalomra. A büntetőjogi felelősség ilyenkor kizárólag abban az esetben nem áll fenn, ha bizonyos körülmények között a személy nem volt és nem is lehetett tudatában, hogy annak a cselekedetei, aki ellen a képzelt védekezést alkalmazta, nem jelentenek veszélyt a társadalomra.

Röviden a támadással nem arányos védekezésért kiszabható büntetésekről. A Btk. 118. cikkelye értelmében a szükséges védekezés vagy a bűncselekményt elkövető személy elfogásához szükséges intézkedések határainak túllépése következtében elkövetett szándékos emberölés két évig terjedő javítómunkával vagy három évig terjedő szabadságkorlátozással vagy két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A Btk. 124. cikkelye alapján súlyos testi sértés szándékos okozása a szükséges védelem vagy a bűncselekményt elkövető személy elfogásához szükséges intézkedések határainak túllépése esetén 150–240 óra közmunkával vagy két évig terjedő javítómunkával vagy hat hónapig terjedő elzárással vagy két évig terjedő szabadságkorlátozással vagy ugyanennyi időre szóló szabadságvesztéssel büntetendő.

Mint látható, az önvédelem megítélése a körülmények alapos vizsgálatát igényli, ami a bíróság feladata. A védekező személy eljárásának minősítését nagyban befolyásolhatja a testi sértés okozásával járó, esetleg halált okozó esetekben, hogy elsősegélyben részesítette-e a károsultat, illetve riasztotta-e a mentőket és a rendőrséget.  

hk