Nyugdíjrendszer: Quo vadis, nyugdíjas?

A demográfusok már jóval a háború előtt figyelmeztettek, hogy a népességfogyás következtében egyre kevesebben lesznek majd, akik befizetéseikkel a Nyugdíjalapba hozzá tudnak járulni a nyugdíjak folyósításához. A háború csak súlyosbította a helyzetet, hiszen nők és gyermekek milliói menekültek külföldre, itthon milliók veszítették el a munkahelyüket, több ezer férfi bevonult a hadseregbe. Vajon lesz kinek fizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást a háború után? Lesz miből folyósítani a holnap időseinek nyugdíját? – tette fel a kérdést összeállításában a BBC News Ukrajina.

Munka életfogytiglan

A portál bemutat egy idős ukrán asszonyt, aki már hét éve nyugdíjas lehetne, de mint mondja, arra számít, hogy élete végéig dolgozni fog, csak legyen munkája, és bírja erővel. Bár egész életében dolgozott, fizette az adót és a társadalombiztosítási hozzájárulást, megértette, hogy az állami nyugdíjra nem számíthat, csak arra, amit maga keres meg és tesz félre.

Lánya megerősíti, édesanyja nyugdíja olyan kicsi, hogy abból nem lehet megéli, úgyhogy igyekszik támogatni őt, ahogyan bizonyára mások is segítik a szüleiket országszerte. Maga is arra számít, hogy „életfogytiglani munkára” van ítélve.

A számok

A Nyugdíjalap adatai szerint 2023 elején 10,7 millió nyugdíjas volt Ukrajnában, míg 2022 elején 200 ezerrel többen voltak. Az átlagos nyugdíj Ukrajnában 4 623 hrivnya, ami hivatalos árfolyamon körülbelül 126 dollár. Ugyanakkor a nyugdíjasok mintegy kétharmada 4 000 hr alatti nyugdíjat kap. Ezzel együtt a nyugdíjkifizetések jelentik az ukrán költségvetés legnagyobb szociális kiadását.

Azonban a nyugdíjasoknál egy nagyságrenddel gyorsabban csökken a dolgozó ukránok száma, akik befizetéseikkel támogathatnák a nyugdíjrendszert és a nyugdíjak kifizetését. Jelenleg számuk vészesen közelít a nyugdíjasokéhoz.

Ma a Nyugdíjalapot feltöltő egységes szociális hozzájárulást (JeSZV) fizetők jelentős része katona és mozgósított – mondja Darina Marcsak szociálpolitikai miniszterhelyettes.

„Jelenleg a nem dolgozó polgárok és vállalkozások befizetéseinek elmaradását kompenzálja a pénzbeli ellátásban részesülő katonáktól, mozgósítottaktól származó bevételek növekedése. De tisztában vagyunk vele, hogy ez a hatás nem stabil, és a háború után meg fog szűnni. Meg kell oldanunk a dolgozó polgárok számának kérdését” – hangsúlyozza a kormány képviselője.

Ám ezzel akadhatnak gondok. Egyelőre nem tudható, pontosan miként is fog alakulni a demográfiai helyzet Ukrajnában, de a tendenciák nyugtalanítóak. Nem kizárt, hogy romlani fog a munkavállalók és a nyugdíjasok aránya, ami nagy kockázatot jelent a szolidaritási nyugdíjrendszer szempontjából – mutat rá a miniszterhelyettes.

Távol Európától

Marcsak egy másik súlyos problémára is felhívja a figyelmet: tovább csökkent a bérek nyugdíjakkal való pótlásának amúgy is alacsony együtthatója. Ez mutatja, hogyan viszonyul a polgár nyugdíja az élete során kapott bére átlagához.

A nemzetközi szabványok szerint ennek az aránynak leg­alább 40%-nak kell lennie. A fejlett európai országokban jelenleg 80–95%, vagyis a nyugdíjak ott gyakorlatilag megegyeznek az átlagfizetésekkel. Ukrajnában ez a mutató már 30% körül van, és arra lehet számítani, hogy tovább fog csökkenni – mondja a miniszterhelyettes.

Mit lehet tenni?

Nincs túl sok lehetőség – véli a szociálpolitikai miniszterhelyettes. A nyugdíjkorhatár emelése vagy a JeSZV mértékének emelése egyaránt „rossz opciók” a háború és a csökkenő jövedelmek közepette.

A kormány szerint a kötelező nyugdíjfelhalmozási rendszer bevezetése a legjobb megoldás arra, hogy „az emberek a maguk nyugdíját gyarapítsák és ne valaki másét, valamint befolyásuk legyen a nyugdíj összegére, amelyet kapni fognak”.

„Nem helyettesítenie kell a szolidaritási nyugdíjrendszert, hanem kiegészítenie” – mutat rá Darina Marcsak.

Hangsúlyozza, hogy a nyugdíjcélú megtakarítások „magántulajdon, ellentétben a JeSZV-vel, amelyet önök fizetnek, és bekerül az állami kosárba, amelyből már ma nyugdíjakat folyósítanak”.

Úgy tíz éve beszélnek már Ukrajnában a kötelező nyugdíj célú megtakarításról (a nyugdíjrendszer második szintje), sőt a harmadik szintről, az egyéni megtakarításokról is. A rendszer azonban a mai napig csak az első szinten működik, azaz szolidaritási rendszerként. Ez idő alatt a teljes nyugdíjreformból csak a nyugdíjkorhatár és az öregségi nyugdíj folyósításához megkövetelt biztosítási idő emelésére vonatkozó módosításokat vezették be. A nyugdíj célú megtakarítások bevezetéséről szóló törvényjavaslatok viszont elfeküdtek a parlamentben.

Változatlanul sok kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy kitől kellene beszedni a forrásokat a nyugdíj célú megtakarításokhoz, s mennyi legyen a hozzájárulás mértéke, továbbá az is vitatott, hogy hol helyezzék el a pénzt. A törvényjavaslatnak a parlamentben jelenleg tárgyalt változatában nincs szó az elvonások növeléséről – biztosít Darina Marcsak. Szerinte az állam vállalja, hogy a megtakarítások első szakaszában nem növeli a polgárokra nehezedő terhet. Rámutat: nem tudható, milyen tartalommal szavazzák meg végül a törvényjavaslatot, csak annyi bizonyos, hogy valamilyen változatban már most el kell fogadni a kötelező nyugdíj célú megtakarítások bevezetését, hogy a háború végére a kormányzat minden szükséges szabályozási keretet és informatikai infrastruktúrát kialakíthasson a rendszer megfelelő működéséhez.

Szemléletváltás szükséges

A kormány elképzelései valószínűleg nem fognak működni, különösen a háború alatt és közvetlenül utána nem – véli Dmitro Bojarcsuk, a CASE Ukrajina Társadalmi-gazdasági Kutatóközpont ügyvezető igazgatója, de egyetért azzal, hogy a kormányzatnak el kell kezdenie a nagyon nehéz párbeszédet az ukránokkal arról, hogy a jelenlegi szolidaritási nyugdíjrendszer nem lesz képes számukra méltó időskort biztosítani.

Szerinte az sem egyszerű fel­adat, hogy olyan munkahelyeket teremtsenek az országban, amelyekkel maradásra bírnák az embereket, a bérekből pedig levonható lenne a hozzájárulás a méltó öregkort biztosító nyugdíjhoz.

Úgy véli, hogy ami a szolidaritási nyugdíjrendszert illeti, csak a nyugdíjkorhatár emelése működhet, vagyis a járulékfizetőkhöz képest korlátozni kell a nyugdíjasok számát. De megint csak, mutat rá a közgazdász, „a nyugdíjkorhatár nagyon fájdalmas téma, és nem tudom elképzelni, hogyan lehet majd erről párbeszédet kezdeményezni; lám, Franciaországban megpróbálják emelni a nyugdíjkorhatárt, és mindez zavargásokba torkollott, bár az ország nem tartozik a legszegényebbek közé”.

Hogyan tovább?

Az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia Demográfiai és Szociológiai Intézete szerint három tényező lesz meghatározó abban, mi történik a továbbiakban a nyugdíjrendszerrel, s általában a gazdasággal: meddig tart a háború, hány ukrán tér vissza külföldről, és milyen gyorsan lehet helyreállítani a munkahelyeket, illetve újakat teremteni.

Bármilyen keményen is hangzik, meg kell érteni és el kell fogadni, hogy egy ilyen demográfiai helyzetben a legjobb kiutat csak valamiféle saját stabil bevételi forrás jelentheti – mondja Dmitro Bojarcsuk. Szerinte a CASE Ukrajina számításai azt mutatják, hogy „még ha ön csak hrivnyában takarítana is meg, akkor is több pénzt kapna, mint ha a szolidaritási rendszerbe fektet”.

„Az én tanácsom: gondoljon a saját megtakarításaira. És diverzifikálja azokat. Mert a világ ma annyira dinamikus, hogy még a szakmabeliek, akik mélyen elmerültek bizonyos folyamatokban, sem tudják mindig megjósolni, hogy mi vár ránk, és merre tart az egész. Az állam pedig nem tud garantálni semmit. Az egyetlen lehetőség az emberek számára, hogy megértsék ezt, elfogadják és cselekedjenek” – mondta Bojarcsuk.

                (pszv/bbc.com)