Vasárnapi üzenet: 2023. április 23.

„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van. Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.”       Zsolt. 16, 8–9

Körbetekintve a világban, megvizsgálva a környezetünket számtalan olyan dolgot figyelhetünk meg, ami az embereket bizalommal tölti el, amiben az emberek rendíthetetlenül megbíznak. Senki sem szeret bizonytalanságban élni, senki sem szeretné úgy élni az életét, hogy annak ne legyenek biztos, megingathatatlan pontjai, amelyekre támaszkodva megnyugodhat a lelke. Egyesek saját erejüket, határozott fellépésüket tartják erényüknek, mások szépségüknek vagy éles eszüknek tulajdonítanak nagy jelentőséget, ezekben bíznak.

Azonban nem szabad kifelejtenünk azokat a szenvedő embertársainkat sem, akik hiányt szenvednek a felsorolt vagy ezekhez hasonló, bizalmat ébresztő dolgokban. Hány, de hány olyan ember bolyong világunkban, aki biztos pont nélkül járja az életútját – az ingoványos talaj egy idő után felemészti őket, depresszióba süllyednek, és még inkább elveszettnek érzik életüket.

A 16. zsoltár a bizalom zsoltára, a bizalom és a hit megerősítéséről szóló bizonyságtétel. A hála és az öröm hangja árad ebből a költeményből, melyet Isten közelsége és az Ő szabadítása vált ki az íróból. Isten a zsoltáros számára nem csupán a „legfőbb jó” a számos jó dolog között, hanem az egyetlen dolog, a mindenek felett lévő áldás, amely magába foglal minden egyéb jót. Érezzük, hogy a szerző Istenhez kötődő kapcsolata egész életén uralkodik, az egész embert igénybe veszi. Ez a zsoltár az izraeli papság, a léviták egyik kedvelt zsoltára. Tudjuk, hogy a lévitáknak nem volt kijelölt országrészük Izrael területén belül. Ennek a törzsnek valóban Isten volt az öröksége, és csak tőle függött az élete. A dicsőítő sorsa tehát örökre kapcsolatban marad Istennel, elképzelhetetlen, hogy ne Ő vezesse életét. Isten tanácsával látja el, elkíséri egész életén át, ezért nincs semmi, ami őt megtántoríthatná. Érdekes megfigyelni azt a szilárd, bizakodó meggyőződést, amelyet az ének utolsó szakasza mutat. Meggyőződve arról, hogy egész életére szóló közösségben lehet Istennel, a zsoltáros örömteli szíve kifejezi, hogy a jövőben is biztonságban lesz élete. Bizonyságot tesz arról, hogy ez az életét végigkísérő, gondviselő szeretet nem érhet véget a halállal. Az Ószövetség korában, amikor az elközelítő Messiásról még csak próféciákban hallhattak az emberek, a 16. zsoltár szerzője tudja, érzi, hogy Isten szeretete meg fogja őt menteni a halálból, és nem hagyja, hogy híve leszálljon a sírba. Érzi, hogy ennek a szoros köteléknek nem vethet véget a halál, ennek a szeretetkapcsolatnak folytatódnia kell a halál után is.

Minden ember számára példaértékű lehet ez a mindenek felett álló erős bizalom, mind a hamis bizakodással telt szívű embereknek, mind a támpont nélküli életeknek. Nekünk, akik Jézus váltságműve, kereszthalála és feltámadása felől nézünk a zsoltárra, szintén szükségünk van erre a bizalomra, ami átjárja a zsoltárt. Mert Isten nemcsak a szívünk örömét és lelkünk vigasságát szavatolja saját magában, hanem a testünk biztonságát is. Minden téren, ahol hiányt szenvedhetünk, ahol csorba lehet az életünk, meg akar tartani, gyarapítani akar. Lelkünkben, elménkben és testünkben egyaránt megmutatkozhatnak áldásai.

Kedves testvéreim, lehet így élni. Mindnyájunknak adott az a lehetőség, hogy imádságban forduljunk Istenhez, aki megőriz és olyan örökséget ad nekünk a mennyben, amit nem tudunk kimeríteni, amire nincs hatással a háború vagy az infláció, mert nem értéktelenedik el, és amit nem kell eszelős féltékenységgel óvnunk, féltenünk attól, hogy ellopják tőlünk. Ha Istenre tekintünk szüntelen, akkor nekünk is részünk lesz abban a szeretetben, amely túléli a halált, és megőriz minket is a halál után Isten számára. Úgy fogadjuk az előttünk álló napokat, mint akiknek ez a bizalom a lételeme. Tekintsünk az Úrra szüntelen, aki nem hagy minket sem a lelki, sem a testi halálban, aki megismerteti velünk az élet útját, és jobbján örök gyönyörűséget készít el nekünk. Tekintsünk az Úrra, és nem fogunk megtántorodni, mert ma is elkísér minket minden utunkon.

Laskoti Zoltán
református lelkipásztor