Hájas István tárlata Nagyszőlősön

Isten iránti hálával a szívben…

Október 22-én a Nagyszőlősi Révész Imre Galériában megnyitották a Fekete-hegy alatti városban született, de már hosszú ideje Bátyúban élő Hájas István festőművész második egyéni kiállítását, mely 35 alkotást – virágcsendéleteket, élet-, táj- és városképeket – vonultat fel, reprezentatív válogatást a 2017 és 2022 között készült festményekből. S külön öröm volt látni, hogy a háború dacára nagyszámú művészetkedvelő látogató jelent meg az ünnepélyes megnyitón, jelezve, hogy a mindennapok szorongató problémái ellenére is van igény a művészi szépségre.

A megnyitóünnepségen elsőként Tóth Márta üzletasszony, a Varázstű hobbibolt és a magángaléria tulajdonosa köszöntötte a megjelenteket. Kifejtette, miszerint minden képzőművésznek van kisugárzása, s Hájas István is képeivel a saját jellemét, valamint a szépet, a lelkiismeretet és a kreativitást hozta el Nagyszőlősre. Festményeiben jelen van a művészet iránti alázat, tájképein a mély természetismeret. Ez az ő kisugárzása.

Hájas István elmondta: hálás Istennek, amiért a jelenlegi helyzetben is sor kerülhetett a kiállításra, s hogy szép számban jöttek el a látogatók a tárlatra. Ugyancsak háláját fejezte ki Tóth Mártának, amiért galériájában helyet adott a műalkotásainak, és általában véve is – megannyi elfoglaltsága mellett – szívén viseli a kárpátaljai képzőművészek sorsának alakulását, a kárpátaljai képzőművészetet, amit a kiállítóterem létrehozása, működtetése, valamint a tárlatok színvonalas kialakítása is jelez. Felidézte, hogy ő is itt, Nagyszőlősön született, nőtt fel, a város akkori 8. sz. középiskolájában tanult, ahol rajztanára, Petro Kocan figyelt fel a rajz, a festészet iránti tehetségére, az általa vezetett rajzkörbe is felvette, s a képzőművészet felé irányította életútját. Az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után 13 évig dekoratőrként dolgozott, főleg különböző tanintézményekben, majd szinte napra pontosan öt évvel ezelőtt mutatta be első személyi tárlatát 50 festmény felvonultatásával, most pedig a 2017 óta elkészült alkotásaiból állította össze immár második egyéni kiállítását. S arról is szót ejtett, hogy a művésznek végtelen türelemre, valamint nyugodt háttérre van szüksége az alkotáshoz, ami – mint mondta – meg is van.

Marinics Sándor nagyszőlősi festőművész kiemelte Hájas István visszafogott színhasználatát, illetve azt, hogy művein látszik a precíz tervezés, életképein pedig pillanatszerűen örökíti meg a mozdulatokat. Seres János, a Tiszapéterfalvai Református Líceum lelkész-igazgatója felidézte, hogy gyermekkora óta ismeri a most kiállító művészt, sőt édesanyját is, aki hívő asszonyként imádsággal kezdte és fejezte be napjait, hitben nevelte fel gyermekeit, s Hájas István is Isten kezébe tette életét, aki kezébe vette azt, és vezeti útján. Az Úr formálta életét, művészetét. Majd leszögezte: aki Isten kezébe teszi az életét, annak életét az Úr alakítja…

A tárlat megnyitója kapcsán a kiállítóművész interjút adott lapunk munkatársának is.

– Az iparművészeti szakközépiskolában rajzot, festészetet is tanultam az iparművészetek mellett, de fafaragó diplomát kaptam, viszont a diploma megszerzése óta nem foglalkozom fafaragással. A dekoratőri munkám mellett később hitoktatói képzésben részesültem, s immár 30 éve hitoktatóként dolgozom a Bátyúi Református Egyházközségben, 2005-től pedig a Kárpátaljai Református Egyházkerület levéltárosaként is tevékenykedem – vall önmagáról beszélgetőtársam.

– Említette a 2017-es első személyi tárlatát. Arra hol került sor? Részt vett már csoportos kiállításokon is?

– Öt éve a Beregszászi Református Egyházközség gyülekezeti termében vonultattam fel az alkotásaimat. Emellett két csoportos kiállításon is bemutattam a műveimet, más kárpátaljai festőkkel együtt. Az elsőre a Bátyúi Művelődési Házban került sor, 2014-ben, a másodikra pedig négy évvel ezelőtt, a Beregszászi Járási Tanács és a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal székházában.

– Melyik a kedvenc stílusa, és melyek a kedvenc témái?

– Főleg a realizmus jegyében alkotok, de absztrahálással is foglalkozom, Mosoly c. festményemen pedig az op-art stílust is kipróbáltam. Leginkább lovakat is ábrázoló életképeket, táj-, illetve városképeket, virágcsendéleteket szeretek festeni. Tájképeimen főleg az ősz dominál, mivel megannyi színben pompáznak ekkor a hegyek, az erdők, és az alkonyi természetet szeretem leginkább megfesteni, ugyancsak az ekkor felbukkanó színek, árnyalatok sokasága miatt. Itt említeném meg, hogy az egyik kiállított festményemen egymás mellett ábrázolom a téli, a tavaszi, a nyári és az őszi természetet, a Transzformáció a nyárból az őszbe c. tájképemen pedig agamográf kép létrehozásával kísérleteztem, melyen az egyik szögből tavaszi, a másikból nyári, a harmadikból pedig őszi tájnak látszik ugyanaz a kép. Farost alapra alkottam meg a művet, általában véve pedig vászonra vagy vászon és farost kombinációjára festek, és olajjal dolgozom.

A festményeket elnézve, több alkotáson különösen megakadt a szemem. A Tükörbe néz az ősz c. képen a sárgult faleveleket ringató víz színén pompásan tükröződik a víz menti táj, ahogy a Nyári naplemente c. festményen is gyönyörűen megörökített tükörképet vetnek a vízparti fák, melyek zöldellő lombkoronája mögül kisüt a lenyugvó nap, s szép színekkel festi meg az alkonyi ég felhőkkel tarkított horizontját, mindez együtt pedig roppant hangulatossá teszi az alkotást. Míg a Portré erős fényben c. művén hullámokat vető, szőkén ragyogó hajkoronájú, gyönyörű nő pillant vissza szendén, kecses fejmozdulattal a válla fölött.

Soli Deo Gloria, Egyedül Istené a dicsőség – ez a felirat látható egy helyütt a festmények fölött, ami Hájas István ars poeticájaként is értelmezhető, aki kifejtette: egyedül Istené a dicsőség, aki festőművészi tehetséggel áldotta meg őt.

Az egy hónapig tartó kiállítás megnyitóját még hangulatosabbá tette a Bátyúi Művészeti Iskolában oktató Kosztyu Angéla hegedű-, illetve Spilka Zita zongorajátéka.

Lajos Mihály