Vasárnapi üzenet: 2022. április 10.
„Áldott, ki az Úr nevében jön!”, vagy „El vele, el vele, feszítsd meg Őt!”?
Az evangélium részletesen leírja Jézus Krisztus bevonulását Jeruzsálembe. Ebben a leírásban találjuk az „Áldott, ki az Úr nevében jön!” (János 12, 13) kiáltást, amellyel a zsidó nép ujjongva fogadta és köszöntötte a Messiást. Viszont azt is látjuk, hogy a nép nagy része igen hamar megváltoztatta véleményét, hiszen néhány nap múlva, pénteken már azt kiáltozták ugyanarra a Jézusra, hogy „El vele, el vele, feszítsd meg Őt!” (János 19, 15). Mi történt? Krisztus megváltozott? Tett valami olyat, amivel kiérdemelte ezt a változást? Természetesen nem, Krisztus nem volt hibás semmiben, és nem is változott meg. A probléma és a véleményváltoztatás oka csupán az volt, hogy a nép nem egy lelki megváltót akart látni, nem egy olyan valakit, aki rámutat az emberek bűneire, hanem egy világi vezetőt, aki leigáz minden más hatalmat, és megadja a zsidó népnek az oly régóta áhított teljhatalmat a világon. Mivel Krisztus nem felelt meg a nép kívánságának és elvárásának – így számukra szükségtelenné vált, sőt Jézus jelenléte és tanítása sokak számára nagyon kellemetlen lett, hiszen Krisztus rengeteg hibára és bűnre rámutatott, amelyektől, sajnos, sokan nem akartak megszabadulni, hiszen az emberek számára gyakran nagyon kényelmes megoldás a bűnös élet. Aki pedig nem akar megtérni, bűnbánatot tartani, az inkább elhallgattatja a lelkiismeretét és azt, aki az igazat mondja, és rámutat a bűnökre. De a keserű igazság valójában mindig jobb az édes hazugságnál. Csak ezt nem mindenki meri önmagának bevallani, felvállalni.
Virágvasárnap alkalmával tegyük fel önmagunknak a kérdést: áldott számomra Krisztus igazsága, vagy inkább el akarom hallgattatni Isten szavát? Merjünk Istennel és önmagunkkal őszinték lenni! Ne bujdossunk hazugságok mögé! Ne keressünk mentegetést bűneinkre!
A lélek mélyén lapuló bűn és a bűnös vágy előbb vagy utóbb a felszínre tör. Ennek egyik megdöbbentő és szívet tépő megnyilvánulása az, amit e mostani háborúban látunk. Az a sok kegyetlenség és pusztítás, amelyet az ellenséges hadsereg végbevisz Ukrajnában, nem más, mint egyes kegyetlen és bűnös emberek felszínre jött sötét lelki világa. Úgyszintén mindaz a sok jó, szeretet és kedvesség, amelyet akár Kárpátalján, akár máshol tanúsítanak az emberek a menekültekkel és a rászorulókkal szemben, a lelki jóság és Isten jelenlétének a felszínre törése.
A választás a mi kezünkben van! Mi lesz a mi életmottónk: „Áldott, ki az Úr nevében jön!”, vagy „El vele, el vele, feszítsd meg Őt!”? Csak tőlünk függ! Válasszuk Krisztust, és ne féljünk attól, hogy Ő rámutat gyöngeségeinkre, bűneinkre, mert Ő ezt csak azzal a céllal teszi, hogy jobbá, szentebbé tegyen bennünket, hogy az igaz bűnbánaton keresztül eljuthassunk a mennyországba, és az Istenszülővel, az angyalokkal és a szentekkel egyetemben örökkön örökké élvezzük az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetét. Ámen.
Dr. Szolánszky Ágoston
görögkatolikus pap
