Volt-e, sőt ma is van-e élet a Marson?

Földönkívüli baktériumok és gombák

Külső bolygószomszédunk – őskorában – igencsak hasonlított az ősi Földhöz. A planéta körül keringő űrszondák felvételei, műszeres mérései, valamint a Mars-járó robotok vizsgálatai bebizonyították, hogy hajdan vizes világ volt: egy hatalmas óceán, néhány tenger és sok tó hullámzott a felszínén, melyek felé folyók kanyarogtak. A bolygó a jelenleginél sokkal vastagabb légkörrel rendelkezett, s kellemes hőmérsékleti viszonyok uralkodtak rajta. Több kőzet mágnesezettsége pedig jelzi: a Marst magnetoszféra védte a kozmikus sugárzástól, a koronakidobódásoktól, a napszéltől. A planéta tehát alkalmas volt az életre.

A bolygó számára azonban katasztrofális hatással bírt, hogy ma is olvadt külső magjában leálltak a konvekciós áramlatok, melyek a Coriolis-erővel együtt létrehozták és fenntartották a mágneses mezőt. Ennek elvesztése után a napszél, valamint a koronakidobódások lehántották a légkör nagy részét, a felszíni víz részben páraként elillant az űrbe, részint hóként lehullt a pólusokra, ahol jéggé dermedt, részben pedig megfagyott állapotban található csekély mélységben a felszín alatt. Az Európai Űrügynökség (ESA) Mars Express űrszondájának a radarvizsgálatai szerint viszont a déli sarkvidéken, egy-másfél kilométerrel a jeges felszín alatt egy nagyobb és három kisebb tó található. A Mars pólusain -113 Celsius-fokos hideg uralkodik, s bár a hőmérséklet a mélységgel egyenes arányban emelkedik, a tavak hőmérséklete így is mindössze kb. -70 Celsius-fokos lehet, tehát csak nagyon magas sótartalom esetén létezhetnek folyékony halmazállapotban. Ám a Földön még ekkora sókoncentrációjú közegekben is megél néhány extremofil (szélsőséges életkörülményekhez alkalmazkodott) mikroorganizmus, tehát e marsi tavakban is élhetnek baktériumok. Több kráter belső falán pedig vízfolyások nyomait fényképezték le az űrszondák, ahol a felszínhez közelebb található, de szintén erősen sós talajvíz időnként a felszínre tör, ám még ezek a magas sótartalmú vizek is elegendő oxigént tartalmazhatnak a mikroorganizmusok lélegzéséhez.

Az életfeltételek tehát napjainkban is adottak lehetnek. De valóban léteztek, sőt ma is léteznek élőlények ott? Több földi meteoritról – összetételüket vizsgálva – kiderítették, hogy azok a Marsról származnak. A vörös bolygóra zuhanó égitestek becsapódásai során marsi kőzetdarabok repültek ki a világűrbe, majd később planétánkon „landoltak”. Ezek egyike az ALH 84001 jelzésű meteorit, melyben mikroszkopikus karbonátos gömböcskéket találtak, melyek kialakulására az egyik magyarázat az, hogy baktériumok hozták létre azokat élettevékenységük során. Míg a belsejükben apró, hosszúkás alakzatokat fedeztek fel, melyek megkövesedett (fosszilizálódott) baktériumokra emlékeztetnek, de többségük tízszer-százszor kisebb, mint a földiek, így inkább a földi nanobaktériumokra hasonlítanak, melyek hossza kevesebb mint 200 nanométer. Ám máig is tudományos vita tárgyát képezi, hogy a nanobaktériumok élőlények vagy élettelen szerves vegyületek, konkrétan fehérjék. A karbonátos gömböcskék pedig szervetlen úton is létrejöhettek. Viszont olyan apró megnetitkristályokat is találtak a meteoritban, amilyenekhez hasonlókat a Földön egyes baktériumok állítanak elő, és tulajdonságaik eltérnek a szervetlen úton létrejött magnetitkristályokéitól. Míg a szintén marsi eredetű Nakhla-meteoritban olyan mikroszkopikus gödrökre bukkantak, amilyeneket a Földön kőzeteket bontó baktériumok alakítanak ki, s elég nagy annak a valószínűsége, hogy a belsejükben talált megkövesedett anyagdarabok a mikroorganizmusok fosszíliái vagy az esetleges marsi baktériumok anyagcseretermékei.

De mi a helyzet a jelennel? Előbb a 2000-es évek elején földi távcsövek, illetve a Mars Express szonda, majd 2013-ban a NASA Curiosity Mars-járó robotja is metángázt mutatott ki a vörös bolygó légkörében. Mivel a metán a marsi viszonyok közt mintegy 330 év alatt lebomlik, valamiképpen újra kell termelődnie: vagy élőlények anyagcseréje, vagy vízhez köthető geológiai folyamatok révén. 2019-ben pedig a Curiosity azt jelezte, hogy a metánszint a 2013-as érték háromszorosára nőtt. A metántermelődés a felszín alatt élő mikroorganizmusok jelenlétére, a megnövekedése a nagyobb mértékű metánkibocsátásukra is utalhat, de valamilyen hirtelen talajmozgás is előidézhette a metánszint megugrását. A vita ebben a kérdésben sem dőlt még el. Még figyelemreméltóbb fejlemény viszont, hogy a múlt évben az amerikai Harvard–Smithsonian Asztrofizikai Kutatóközpont, valamint az USA Virginia államában működő George Mason Egyetem kutatói a Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda, továbbá a Curio­sity és az Opportunity Mars-járók felvételeit elemezve apró, gömb alakú, gombaszerű képződményeket fedeztek fel a bolygó felszínén. A példányok növekednek, emellett a helyüket is változtatják, és pontosan úgy viselkednek, mint több földi gombaféle. Ugyancsak észrevették, hogy a Mars-járók kerekei által eltaposott képződmények helyén új gömbalakok jelentek meg, s egyeseknél még valamiféle szár – gombafonal(?) – is látszott. A Curiosity nemrég készült fényképein pedig látható, hogy a gombák(?) a felszín alól bukkannak ki, és kerek formákba rendeződnek. A felvételek tanúsága szerint idővel közelebb kerültek egymáshoz, a robot kerekei által elpusztított egyedek maradványai­ból pedig új példányok nőttek ki. Valóban gombaszerű élőlényeket fedeztek fel a Marson, melyek még a zord felszíni körülményeket is elviselik? A fent említett kutatók szerint valószínűleg igen, bár nem zárták ki azt a lehetőséget sem, hogy valamilyen még ismeretlen geológiai folyamatok állnak a jelenségek háttérben.

Volt-e, sőt van-e hát élet a vörös bolygón? Több jel szerint igen. A NASA legújabb és eddigi legnagyobb Mars-járó robotja, a vizsgálatait már nagyban végző Perseverance remélhetőleg végleges választ ad a kérdésre. Ám lehetséges, hogy csak a 2030-as évekre tervezett első emberes Mars-expedíció során a bolygóra lépő kutatóűrhajósok vagy az őket követő missziók résztvevői találnak végleges bizonyítékokat az egykori és a mai marsi életre (vagy az esetleges hiányára).

Lajos Mihály