Magyarok az egykori királyi erdőóvók településén

Anyanyelvű oktatás, közösségépítés, megélhetés

Az ugocsai tájakon – melyek komolyabb benépesítése a XII. században vette kezdetét – a királyi erdőispánság volt az első közigazgatási szervezet, melyet a Királyháza nevét adó, a várhegyen, a később felépült Nyalábvár helyén álló királyi házból mint uradalmi központból igazgattak, az 1100-as évek végéről pedig már az időközben megalapított Ugocsa vármegye létezéséről is írásos dokumentumok tanúskodnak. A királyi erdőispánság, illetve a vármegye első lakói halászok, vadászok, királyi erdőóvók voltak, s az utóbbiak neve muzsikál Feketeardó nevében.

– A 2 240 fős lakosságból 560-an, 580-an magyarok, emellett él itt még 100-110 magyar nyelvű roma, a többi lakos viszont ukránnak vallja magát, bár én a helyi gyökerűeket ruszinoknak tartom, és a hágókon túlról betelepülteket tekintem ukránoknak. Vallási megoszlás tekintetében pedig 268 felnőtt, gyermekkorúakkal együtt 300 híve van a református egyházközségnek, 80 felnőtt taggal rendelkezik a római katolikus, 60 taggal pedig a görögkatolikus gyülekezet, míg a pravoszláv egyháztagok száma 1 500 fő. A református lelkész helyben lakik, a római katolikus és a görögkatolikus pap pedig bejár. Megjegyezném: amióta a görögkatolikusoknál nem magyar a tisztelendő, azóta náluk kárpátaljai ukrán nyelven folynak az istentiszteletek – indítja beszélgetésünket Veszprémi Sándor, a KMKSZ Feketeardói Alapszervezetének elnöke. – A csehszlovák időkig színmagyar volt a falu, ahol magyar ajkú izraeliták is éltek, a cseh érában viszont megkezdődött a ruszinok betelepítése, ám még az 1938-ban visszatért magyar világban is, ha kicsivel is, de még több magyar élt itt, mint ruszin, a település pedig mezővárosi rangot kapott. Itt említeném meg, hogy Kárpátalján 52 településen állítottak fel országzászlót, s a mi településünk e helységek közé tartozott. Emellett pedig Szent József-napi országos jószágvásárokat is tartottak Feketeardóban. Aztán 1945-ben megjöttek a »felszabadítók«. A holokausztot túlélt izraeliták a szovjet érában kitelepültek Izraelbe, illetve Amerikába, a hágókon túlról pedig ukránok költöztek be a mezővárosból ismét községgé lefokozott helységbe. Közülük kerültek ki a vezető beosztású személyek, mint például a kolhozelnökök, a párttitkárok, az iskolaigazgatók, a tanácselnökök. Hosszú évtizedek után az ’56-os kárpátaljai mozgalmakban részt vett Varga János lett az első magyar polgármester, aki a 90-es években vezette a községet.

– Miként alakult a magyar nyelvű oktatás helyzete, és milyen mértékben íratják gyermekeiket a magyar osztályokba a magyar szülők?

– 1945-ig nyolcosztályos magyar iskola, illetve ruszin iskola működött a visszatért magyar világban is. A magyar végzősök közül a továbbtanulók Szatmárnémetibe, Beregszászba, Máramarosszigetre jártak gimnáziumokba. A szovjet időszakban sem számolták fel a magyar oktatást, általános iskolánk volt, melyet az 1980-as években összevontak az ukrán iskolával, így ma a középiskolában egy magyar és egy ukrán tagozat működik, és jelenleg 61 diák tanul az előbbiben. A magyar szülők azonban az utóbbi öt évben már nem íratják be gyermekeiket ennek 1. osztályába, mert a romák is a magyar osztályokba járatják a gyerekeiket, akik csúnyán beszélnek. Ezért a magyar házaspárok a magyar tannyelvű Szőlősgyulai Általános Iskolába vagy a két tannyelvű Csepei Középiskola magyar tagozatába íratják be a gyermekeiket. Ám az utóbbi tanintézetben egy ideig – tanulók híján – szünetelt a magyar tagozat, s csak 6-7 éve indult be újra, így középiskolai osztályok még nincsenek, ezért a feketeardói magyar diákok Szőlősgyulán tanulnak 9. osztályig, majd itt, a Feketeardói Középiskola magyar tagozatán végzik el a 10. és 11. osztályt. A romák ugyanis leginkább csak a 9. osztály végéig tanulnak, középiskolás korában már nem egy roma lány szül. Több magyar gyerek a Tiszapéterfalvai Református Líceumban tanul, jelenleg pedig négy helyi magyar fiatal folytatja tanulmányait a beregszászi Rákóczi-főiskolán, míg kettő magyarországi felsőoktatási intézményekben. Azért csak ennyin, mert ma Ukrajnában nincs igazán presztízse az értelmiségi pályáknak. Három-négy éve egy magyar csoport nyílt a helyi óvodában, ahová 14 gyerek jár, de csak négyen magyarok, a többi ruszin-ukrán. Van olyan magyar szülő, aki nem járatja óvodába a gyermekét, mások meg ukrán csoportokba járatják a gyerekeiket, hogy megtanuljanak ukránul, de az óvoda befejezése után többségük magyar osztályokba íratja be őket. Van persze néhány magyar szülő, aki az óvoda befejezése után ukrán iskolába íratja a gyermekét azzal a reménnyel, hogy annak elvégzése után »miniszter« lesz belőle. Valójában viszont az elmúlt években az ukrán iskolát végzett magyar fiatalok nem tanultak tovább főiskolákon, egyetemeken, míg a magyar iskola végzősei közül többen is továbbtanultak, és tanárok, jellemzően pedig állatorvosok, mérnökök lettek belőlük.

– Mennyire erős a helyi magyarok nemzeti öntudata? Miként viszonyul a magyar közösséghez a szláv többség?

– A színmagyar családokban élőknek erős az identitástudatuk, a vegyes házasságban élőknek kicsit gyengébb. A ruszinok-ukránok többsége barátian viszonyul hozzánk, sokan beszélik a nyelvünket, az összlakosság 80 százaléka tud magyarul, amibe belefoglaltatik a szláv többség is. A községi elöljáró, a magyar származású Leszja Peleskei anyanyelvi szinten beszéli a nyelvünket. A baráti viszonynak pedig az is alapot ad, hogy ruszin-ukrán gazdák – a magyarokhoz hasonlóan – mezőgazdasági gépekhez juthatnak az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Program eredményeként. Csak a Ternopilból, Lembergből származó ukránok körében tapasztalható nacionalizmus, magyarellenesség.

– A helybeli magyarok nézik-e a magyar tévécsatornákat, és milyen

– Az itteni lakosok egyaránt nézik a magyar és az ukrán nyelvű tévéműsorokat. Az TV21 Ungvár adásait is figyelemmel kísérik. A magyar lakosok közül 70-en járatják a Kárpátalja hetilapot, 13-an a KárpátInfót, tízen a Naplopót.

– Milyen közösségépítő munkát fejt ki a KMKSZ helyi alapszervezete?

– Az alapszervezet jelenleg 216 tagot számlál. Az 1989. szeptember 20-i megalakulásunkkor viszont még 393-an voltunk. De például a vasárnapi református istentiszteleteken korábban 70-en, 80-an vettünk részt, ma ellenben 25-en, 30-an keresik fel vasárnaponként a templomunkat. A lakosok nagyobbik része ugyanis külföldön dolgozik, nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül, s hónapokig távol vannak. A 30–40-es korosztályhoz tartozók, mondhatni, mindnyájan vendégmunkásokként keresik meg a kenyerüket, és általános jelenség körükben, hogy mind a férj, mind a feleség a határon túl dolgozik, így akiknek kiskorú gyermekeik vannak, azokat a nagyszülők nevelik. Ezért aztán több magyar lakost nem tudunk elérni.

– Mennyire jellemző az elvándorlás?

– Miután 2014-ben lehetővé vált a kedvezményes honosítás, mintegy tíz magyar család települt át a határon túlra: háromnegyedük Magyarországra, a többiek Németországba, illetve Csehországba.

– Visszatérve a KMKSZ-alapszervezethez: milyen rendezvényeket bonyolítanak le?

– A református egyházközség parókiáján kaptunk egy helyiséget, melyet székházként működtetünk. A gyülekezettel együtt, a parókia vagy a templom épületében tartjuk meg a március 15-i és az anyák napi ünnepséget. Nyáron ifjúsági napokat szervezünk, melyeken 6–16 éves gyerekek, fiatalok vesznek részt, általában maximum 50-en. Magyar történelemmel, hitbeli dolgokkal foglalkoznak, és természetesen sportversenyekre, vetélkedőkre is sor kerül. Novemberben pedig a református temetőben felállított ’44-es emlékműnél az egyházközséggel közösen emlékezünk meg a deportálásokról. A rendezvényeken – a fent említett okok miatt – a 30 évesnél fiatalabb és az 50 évesnél idősebb magyar lakosok vesznek részt.

– Már említette a külföldi munkavállalást. Milyen munkákat végeznek a vendégmunkások, és miből élnek az itthon maradtak?

– Az előbbiek Magyarországon, Csehországban, Németországban és Ausztriában dolgoznak, a többség Magyarországon. Régebben nagyon sokan vállaltak munkát építkezéseken, ma már fele-fele arányban dolgoznak az építőiparban, illetve a gyárakban. Magyarországon és Csehországban inkább gyári munkát végeznek, Németországban, valamint Ausztriában viszont a férfiak az építkezéseken, míg a nők a vendéglátóiparban helyezkednek el. Ami az itthon maradtakat illeti, van három magyar és három ruszin farmer, akik 17-20 lakosnak biztosítanak szezonális munkát. A lakosság 15 százaléka pedig nagyszőlősi üzemekben dolgozik.

– Mekkora a gyermekvállalási kedv?

– 1991 óta nagyon lecsökkent: döntően 1-2 gyermeket vállalnak a szülők, ritka az a család, amelyikben több gyerek nevelkedik.

– Végezetül érdekelne: amellett, hogy a főutca – mely beleesik a Tiszaújlak–Nevetlenfalu útvonalba – aszfaltburkolatot kapott, végeztek-e már javításokat a mellékutcákban?

– Sóderrel takartak le egyes utcákat. Viszont a Tiszapéterfalvai Kistérségi Tanács már átutalt 450 ezer hrivnyát az iskolánk átfedésére, mely munkát jövőre végzik majd el.

Lajos Mihály