Zelenszkij és a Bosszúállók

Volodimir Zelenszkij elnök mostanában nem kíméli az oligarchákat. Szinte napi rendszerességgel bírálja őket nyilatkozataiban, némelyiküket közvetve meg is fenyegeti. Környezete követi az államfő példáját. Arról nem is szólva, hogy nyáron megszületett a hírhedt „oligarchaellenes” törvény. Odáig jutottunk, hogy az ukrán polgárok leggazdagabbika, Rinat Ahmetov megelégelte a dolgot, bevetette az elnök ellen számos tévécsatornáját, ahol legalább tucatnyi politikus, elemző és úgynevezett közvéleményformáló személyiség bírálja napi 24 órában a jelenlegi hatalmat. Ami zajlik, az egyesek szerint már nem nézeteltérés, hanem nyílt háború a kormányzat és a nagytőke között, amelyben minden eszköz bevethető: a média és a politikusok mellett az energiahordozók és a szankciók is – írja összeállításában a vesti.ua.

Min vesztek össze?

Rinat Ahmetov, aki lassan negyed évszázada az ország leggazdagabb embere, korábban meg tudott egyezni Leonyid Kucsma és Viktor Juscsenko elnökökkel, jelentős befolyással bírt Viktor Janukovics és Petro Porosenko elnöksége alatt is. Kezdetben Volodimir Zelenszkij hatalomra kerülése után is jól mentek a dolgok. Az elnök rendszeresen vendégeskedett az Ahmetov tévécsatornáin futó népszerű műsorokban, a jelenlegi miniszterelnök pedig korábban az oligarcha cégbirodalmának egyik menedzsere volt.

A helyzet 2021 elején változott meg. A Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács (RNBO) szankciók özönét zúdította Viktor Medvedcsukra, szétzúzta annak médiabirodalmát, és jelentős mértékben korlátozta az üzleti lehetőségeit. Idővel „Putyin komáját” házi őrizet alá helyezték. Bár Ahmetov látszólag nyert az ügyön, hiszen Medvedcsuk csatornáinak nézői ma döntően az ő műsorait bámulják, az oli­garchának kezdettől tisztában kellett lennie vele, hogy könnyen ő lehet a következő célpont. Az úgynevezett „oligarchaellenes” törvény megszületése aztán minden kétséget eloszlathatott a hatalom szándékait illetően.

Rinat Ahmetovhoz közelálló források azt mondják, a törvénytől függetlenül is feszült a viszony az elnök és az üzletember között. Állítólag az oligarchának nincs ínyére, hogy a hatalom nem tartja be a megállapodásokat, ráadásul arra vetemedtek, hogy személyében fenyegetik őt.

„Az Elnöki Hivatalban teljes alárendeltséget akarnak. Ez biztosan nem történik meg. Zelenszkij csapata elvesztette az arányérzékét” – mondja egy forrás.

Olyasmit is hallani, hogy a küzdelem Ahmetovval, az oli­garchákkal az Elnöki Hivatal soros „forgatókönyve”. Ezek szerint Zelenszkij megpróbálhat minden negatívumot a nagyvállalkozókra kenni, miközben maga a gazdagokkal szemben a népért küzdő államférfi szerepében tetszeleg.

Volodimir Volja politológus is arról beszélt a vesti.ua-nak, hogy az elnöknek a környezete tanácsolhatta ezt a taktikát, különös tekintettel az európai energiaválságra.

„Az oligarchákat vádolhatják meg a fűtési szezonnal kapcsolatos problémákkal, az áramszünetekkel. Az Ahmetovokból és Porosenkókból madárijesztőt csinálnak, a választók pedig együtt fognak érezni Zelenszkijjel. Az oligarchák rendkívül népszerűtlenek az ukránok körében, és Zelenszkij lesz a lovag, aki harcol velük” – mondja Volja.

Bosszúállók a médiában

Hosszú évek után Ahmetovnak támadt egy sebezhető pontja: a Legfelső Tanács. A korábbi összehívású parlamentekben úgy egy századnyi képviselőre lehetett befolyással, ami rendszerint elég volt ahhoz, hogy hatással legyen a döntéshozatalra. A jelenlegi törvényhozásban azonban legfeljebb a Haza képviselőinek egy része lojális Ahmetov iránt, vagy tucatnyi egyéni választókerületből megválasztott honatya, valamint néhányan a többi frakcióból, miközben Zelenszkij pártja egymaga többséggel bír a parlamentben.

Ezen a helyzeten az ország első számú oligarchájaként is emlegetett üzletember legfeljebb a következő parlamenti választások alkalmával tud változtatni, addig abból kell főznie, amije van. Mindenesetre a tévécsatornáin máris a jelen és a jövő egy sor meghatározó politikusa szórakoztatja a választókat.

A múltat két volt miniszterelnök, Arszenyij Jacenyuk és Volodimir Hrojszman képviselik, és odajár az őskövületnek számító radikális politikus, Oleh Ljasko is. Egyikük sem kíméli a jelenlegi hatalmat. A jelenből a jövőbe való átmenetet testesíti meg Arszen Avakov, aki nemrég mondott le a belügyminiszterségről. Máris jelezte (éppen Ahmetov csatornáján, az Ukrajina 24-en): pártot szeretne alapítani, hogy – a következő választások után, természetesen – kijavítsa Zelenszkij elnök hibáit. A jövőt Dmitro Razumkov képviseli, aki szintén főszereplője lett néhány hatalomkritikus vitaműsornak, mióta nem ő többé a parlament elnöke.

A politikusok mellett néhány véleményformálónak tartott közönségkedvenc alkotja a Zelenszkij-ellenes koalíció derékhadát, mint például a publikumot gyakran megosztó, de egyben ébren is tartó Dmitro Hordon újságíró, vagy éppen Jevhen Komarovszkij, a nemzet tévés orvosa. Ezt a színes társaságot, amelyet egyedül az ellenzékiségük – no és Ahmetov médiája – tart össze valamelyest, a vesti.ua cikkírója a Marvel moziverzum hőseiről Bosszúállóknak nevezte el.

Az elnök megsértődött

Volodimir Zelenszkij, aki előszeretettel szól választóinak egyre fogyatkozó táborához videoüzenetekben, egyik legutóbbi megnyilatkozását részben a vele szemben kíméletlenné vált médiának szentelte.

„A manipuláció nagy veszélyt jelent. Számunkra a meleg fűtőtestek és a becsületes tévé a fontos, nem a tarifaemelésekről szóló rémtörténetek. Amúgy sem könnyű az embereknek. Nem kell előrejelzésekkel és »megbízható forrásokból származó bennfentes értesülésekkel« riogatni, hogy mindannyian meg fogunk fagyni” – utalt sértődötten az elnök a Bosszúállók munkásságára, a lehetséges gáz- és áramhiányról szóló, a kormányzat felelősségét firtató műsorokra.

Rinat Ahmetov ugyanakkor cáfolta a vádakat, melyek szerint a médiája révén egy húron pendül az ellenzéki politikusokkal.

„Távoztam a politikából 2012-ben. Nem szándékozom visszatérni oda sem önállóan, sem pártok vagy politikusok támogatásával. Az újságírók maguk döntik el, hogy kit hívnak meg és milyen témákról beszélnek” – jelentette ki.

Az „energiafegyver”

Az elnök kijelentette, ellenségei a médiával és az energiaforrásokkal fognak küzdeni ellene. Az oligarchák állítólag arra készülnek, hogy mesterséges hiányt teremtve „felsrófolják a lakossági tarifákat”.

A folyamat állítólag máris beindult. Mint köztudott, az ukrán hőerőművekben kevés a szén, körülbelül a 20%-a a télire szükséges mennyiségnek. (Hogy miért, azt mostanság nem illik firtatni kormánykörökben.) Ugyanakkor Jevhen Hurszin politikai szakértő szerint Ahmetov vállalatainál csökkentették a szénkitermelést, hogy ezáltal gyakoroljanak nyomást a hatalomra. (Hiszen szén hiányában a hőerőműveknek a méregdrága földgázzal kellene fűteniük.) Az első számú oligarcha cége, a DTEK részéről ezzel egy időben közölték, hogy az energiaválság elkerülése végett a kormánynak döntenie kell az ágazat finanszírozásáról. Ma­gyarán, emelni kell a tarifákat. A hatalom számára ez a megoldás természetesen elfogadhatatlan.

A hatalom fegyverei

Zelenszkij fő fegyverének ebben a háborúban az „oligarchaellenes” törvényt tartja. Üzenetében emlékeztetett Petro Porosenko esetére, aki korábban látszatintézkedésnek nevezte a jogszabályt, aztán a napokban mégis gazdát cseréltek a tévécsatornái. Az elnök szerint ez azt jelenti, hogy a törvény mégiscsak hatásos.

Szerhij Bikov politológus úgy véli, a hatalomnak egyéb fegyverei is vannak az oligarchák elleni küzdelemben. Ilyen például a monopóliumellenes törvények szigorítása. Ha pedig az oligarchák ennek ellenére sem hagynak fel azzal, hogy a hideg téllel fenyegessenek, a hatalom ismét bevetheti az RNBO-t, azaz újra előkerülhetnek a szankciók.

Esélylatolgatás

Volja szerint a fűtési időszak egyelőre visszatartja az elnököt a konfliktus további élezésétől. Egyértelmű, hogy az aduk a szén és a hőerőművek formájában jelenleg a nagyvállalkozók kezében vannak. Másfelől semmi nem akadályozza a hatalmat abban, hogy tavaszig a fűtéssel, az áramszolgáltatással kapcsolatos problémákat az oligarchák nyakába varrja, rájuk uszítva a megfizethetetlen energiatarifák miatt elkeseredett ukrán polgárokat.

Konsztantin Bondarenko politológus viszont nem tartja háborúnak mindazt, ami napjainkban történik. Szerinte amit látunk, az a „feszült tárgyalások szakasza”. Úgy véli, a felek meg fognak egyezni egymással.

„Zelenszkijnél tisztában vannak vele, hogy az oligarchák elpusztításával az államot is elpusztíthatják. A nagyvállalkozók ellenőrzik az ország gazdaságának jelentős részét. Most az ambíciók demonstrációja zajlik, de sikeres párbeszéddel megegyezésre jutnak” – véli Bondarenko.

Ebben a „feszült tárgyalási szakaszban” nem feledkezhetünk meg az alkalmi szövetségesekről. Az oligarchák nem egységesek, úgyhogy könnyen megtörténhet, Viktor Pincsuk, Andrij Verevszkij vagy éppen Ihor Kolomojszkij a hatalom oldalára áll. És vajon kinek az oldalára állnak a nyugati nagyhatalmak? Azt hihetnénk, Washingtonban, Berlinben vagy Párizsban az ukrán oligarchákat tartják rosszfiúknak. De mi van, ha külföldön úgy értelmezik az ukrajnai eseményeket, hogy Zelenszkij nem a demokráciáért küzd az oligarchákkal, hanem az egyeduralomért?

(ntk)