Jalta–2, avagy miről egyezkednek a nagyhatalmak?

Még két hét van hátra Joe Biden amerikai és Vla­gyimir Putyin orosz elnök június 16-ára meghirdetett genfi találkozójáig, de a világon – és még inkább Ukrajnában – máris ez az egyik legnépszerűbb beszédtéma. Azt találgatja mindenki, miről tárgyal majd, s főként miről állapodhat meg a két nagyhatalom vezetője. A külföldi véleményeket a strana.ua gyűjtötte csokorba.

Amerikában sem értik

A nyugati sajtó az amerikai politika kétarcúságát igyekszik megemészteni. Egyfelől Washingtonban egymás után vezetik be az Oroszország elleni szankciókat, másfelől mégiscsak Biden volt az, aki áprilisban felvetette az elnöki találkozó lehetőségét Moszkva előtt.

A legnépszerűbb okfejtés szerint a két nagyhatalom között annyira megromlott a viszony az utóbbi időkben, hogy az már a globális erőegyensúlyt, közismertebb kifejezéssel élve a világbékét fenyegeti. Így azután akár tetszik, akár nem, muszáj szóba állniuk egymással. A realitásokkal azért mindenki tisztában van, következésképpen csodákra senki nem számít. A Washington Post (WP) szerint a jelenlegi feszült helyzetben az is sikerként lenne elkönyvelhető, ha a felek el tudnának fogadni egy előre megfogalmazott közös nyilatkozatot.

„A csúcstalálkozó nem vezet majd jelentős megállapodásokhoz, de aligha ez lesz a döntő. Ehelyett a vezetők képesek lehetnek kommunikációs vonalat létrehozni a Washington és Moszkva közötti kapcsolatok stabilizálása érdekében. Biden és Putyin korábban is találkoztak, így félreteszik a diplomáciai udvariaskodást, és rátérnek a lényegre” – így látja a jövőt a konzervatív National Interest.

Nem „zráda”?

Európában is igyekeznek értelmezni Biden lépését, ha nem is fogalmaznak olyan kategorikusan, mint Ukrajnában, ahol mindjárt „zrádát” (árulást) kiáltottak egyesek, amint bejelentették az amerikai–orosz találkozót.

A Die Welt így fogalmazza meg a lényeget: „Előbb a barátok, aztán Putyin.” Vagyis, emlékeztet a német lap többedmagával, a csúcstalálkozóra azután kerül sor, hogy Biden részt vesz a G7 találkozón, a NATO- és az EU-csúcson.

Ezt az értelmezést látszik alátámasztani, hogy a napokban Kijevben bejelentették, az amerikai elnök telefonon beszél Volodimir Zelenszkij ukrán államfővel, mielőtt találkozna Putyinnal. Más kérdés, vajon elárulja-e az amerikai elnök a szövetségeseinek, hogy valójában miért találkozik Putyinnal, illetve számítana-e, ha a szövetségesek ezután arra kérnék, hogy ne utazzék el Genfbe – tehetik hozzá a kételkedők.

Mi készül itt?

Figyelemre méltó, mutatnak rá elemzők, hogy a találkozó előkészítésére gyakorlatilag semmilyen hatással nincs, hogy alig halad az orosz csapatok visszavonása az ukrán határról; hogy hackertámadás érte a legnagyobb amerikai csővezetéket (amihez a nyugati sajtó szerint köze lehetett a Kremlnek); hogy Minszkben földre kényszerítettek egy európai utasszállító repülőgépet, és letartóztatták a belarusz ellenzék egyik vezetőjét, aki a gépen utazott (ebben is benne lehetett Moszkva keze). Még az sem számított, hogy korábban Biden gyilkosnak nevezte Putyint. Ugye, nem úgy fest, mintha a két ország barátkozni készülne? De akkor mi a cél?

Max Bergman, az amerikai Center for American Progress Oroszország-szakértője a WP-nek adott interjújában úgy látja, a találkozó lehetővé teszi Biden számára, hogy meghatározza azt a néhány területet, amelyen az Egyesült Államok mégiscsak együttműködhet Oroszországgal. De ami talán még fontosabb: meghúzhatja a maga „vörös vonalait”, vagyis egyértelművé teheti, miben nem szándékozik engedni Moszkvának.

Elfelejtett ígéretek

Amerikai elemzők szerint az ukrán konfliktus kérdésében, illetve Grúzia és Ukrajna NATO-tagsága tekintetében Washingtonnak semmiképpen sem lenne szabad engednie.

„Valójában a tagság lehetőségét ígérve ezeknek az országoknak, de menetrend és ideiglenes biztonsági garanciák nélkül, sikerült óriási »almát« rajzolni az ukrán és grúz barátok hátára. Ha a legtöbb nyugati el is felejtette a Kijevnek és Tbiliszinek tett ígéreteinket, Vlagyimir Putyin természetesen nem felejtette el, és mindent megtesz azért, hogy ezek az országok kellően instabilak maradjanak ahhoz, hogy ne tarthassanak igényt a [NATO-] tagságra. Ha Biden továbbra is politikai robotpilótán marad, vagy egyszerűen olyan taktikai kiigazításokat kínál, mint például az engedmény az Északi Áramlat–2 vonatkozásában, akkor benne ragadunk ebben a destruktív ciklusban” – sajnálkozik az USA Today.

A kiadvány óva inti Bident egy második Jaltától, amelynek alapján a nagyhatalmak lényegében befolyási övezetekre osztanák Európát, ahogyan az a második világháború végén történt.

„Kelet-Európa országai teljes mértékben szuverének, és megérdemlik a bel- és külpolitika terén az önálló döntéshozatal jogát. Mi Nyugaton bizonyos mértékig az adósai vagyunk Ukrajnának, amely hozzájárult a nukleáris fegyverek globális elterjedésének megakadályozásához, amikor a Szovjetuniónak az 1990-es évek elején bekövetkezett összeomlása után feladta közel 2000 nukleáris robbanófejét, amihez csatlakoztunk a biztonsága garantálásával az 1994. évi Budapesti Memorandum alapján” – emlékeztet az USA Today.

Igaz, némileg ellentmondva önmagának a lap a továbbiakban azt fejtegeti, mégsem ez a mostani a legalkalmasabb időpont Ukrajna felvételére a NATO-ba, mivel csak fokozhatja az eszkalációt.

„A kötelezettségvállalás a posztszovjet térségben katonai kötelezettségvállalást von maga után, amelyet nagyon nehéz lesz teljesíteni, miközben gyakorlatilag garantálja az antagonisztikus viszonyt Moszkvával” – fejtegeti az USA Today.

Ukrajna NATO-tagságának alternatívája a lap szerint egyfajta „új biztonsági architektúra” lehetne Kelet-Európában, amelyben Oroszország és a NATO kötelezettséget vállalna, hogy elősegíti Ukrajna, Grúzia, Moldova és a régió többi országának biztonságát. Gyorsan tegyük hozzá: miután efféle alternatíváról mindmostanáig semmit nem lehetett hallani, ez inkább egy későbbi csúcstalálkozó témája lehet, s nem a mostanié.

Az oroszok óvatosak

Az oroszországi elemzők óvatosak, és nem várnak semmi korszakalkotót a genfi találkozótól.

Fjodor Lukjanov, az Oroszország a Globális Politikában folyóirat főszerkesztője a Vesz­tyinek adott interjújában kifejtette, hogy nem számít a két ország viszonyának javulására, szerinte valójában „az új szembenállás bizonyos keretfeltételeinek megfogalmazásáról” lehet szó.

Áttörésre Ukrajna vonatkozásában sem számítanak Oroszországban.

„Az Egyesült Államok aggódik a Krímen és Ukrajna keleti határai közelében megnövekedett orosz katonai aktivitás miatt, és nem érdekelt Minszk–2 végrehajtásában. Moszkva ebben a tekintetben éppen ellentétes állásponton van. Ezért nem szabad komoly megállapodásokra számítanunk Ukrajnával kapcsolatban. Véleményem szerint az Egyesült Államok legjobb esetben egyetért Moszkva tézisével arról, hogy mennyire fontos csökkenteni az erőszak fokozódását a Donbászon” – jelentette ki Konsztantin Blohin, az Orosz Tudományos Akadémia Biztonságpolitikai Kutatóintézetének vezető tudományos munkatársa az RT-nek nyilatkozva.

Hogy akkor mégis mi végre a találkozó? A szinte általános vélekedés szerint az amerikaiak megpróbálhatnak kiegyezni Oroszországgal, hogy megelőzzék Moszkva és Peking további közeledését. Miután az Egyesült Államok és a Kína közötti feszültség fokozódni látszik, felértékelődik Oroszország szerepe. Feltehetjük a kérdést, vajon mit tud ajánlani Biden, hogy jobb belátásra bírja Moszkvát?  

(ntk)