Kés, villa, olló…: a fegyvertartás engedélyezéséről szavazott a parlament
Végre egy mindenkit érdeklő téma a Legfelső Tanács napirendjén! – kaphatta fel a fejét minap az ukrán polgár, hiszen a fegyvertartás engedélyezésének kérdése szinte egyidős az ukrán államisággal, és majd mindenkinek van róla véleménye. A honatyák azonban pillanatok alatt lelohasztották a parlamenti csetepatéra számító közönség lelkesedését, amennyiben nem szavazták meg a lőfegyverek és lőszerek lakossági forgalmát szabályozni hivatott 4335. számú törvényjavaslatot, sem az annak alternatívájaként benyújtott 4335-1-est.
Csak a fegyvertartást engedélyezték volna
A Rada illetékes bizottsága még januárban parlamenti vitára alkalmasnak nyilvánította a törvényjavaslatot, ezért sokan azon a véleményen voltak, hogy számos sikertelen kísérlet után ezúttal végre megszülethet a fegyvertartást törvényi szinten rendező jogszabály.
A többség egyetértett abban, hogy szükség van egy átfogó, a kérdést a kor követelményeinek megfelelően szabályozó törvényre. A tervezet benyújtói emellett azzal érveltek, hogy a polgároknak lőfegyver kell, amellyel védekezhetnek az életükre és tulajdonukra törőkkel szemben.
Természetesen nem az emberiség által feltalált teljes arzenál beszerzését javasolták engedélyezni Ukrajnában, hanem csak a rövidcsövű lőfegyverekét, vagyis a pisztolyokat és revolvereket tették volna elérhetővé. Ráadásul nem a lőfegyver viselését és használatát kívánták szabályozni, hanem csupán a tartását. Vagyis gyakorlatilag bárki tarthatott volna otthon pisztolyt, aki megfelel az egészségügyi és egyéb követelményeknek, de az utcán nem viselhette, s főleg nem használhatta volna tetszése szerint. Csak az otthoni fegyverhasználatot tették volna lehetővé önvédelem céljából. Önvédelem esetén is csak előzetes figyelmeztetés után lehetett volna elsütni a pisztolyt, kivéve azokat az eseteket, amikor a késlekedés közvetlen veszéllyel fenyegeti a fegyver tulajdonosát. A törvényjavaslat alkotói egy sor további szabályt is kidolgoztak annak érdekében, hogy minimálisra csökkentsék a fegyver alkalmazásának káros következményeit. Például előírták, hogy aki fegyvert használva sérülést okoz, köteles riasztani a mentőket és tájékoztatni a rendőrséget. Emellett bevezették volna a fegyvertartók felelősségbiztosítását.
A fegyverviselés és -használat teljes körű szabályozása egy később elfogadandó önálló törvény feladata lett volna. Vagyis a pisztolyok és revolverek tartását csak az első óvatos lépésnek szánták a lőfegyverek legalizálásának rögös útján, amely lehetővé tette volna, hogy a szakértők megfigyeljék, milyen következményekkel jár a fegyver megjelenése a társadalomban – mutattak rá a fegyverek hívei.
Fegyverellenes közhangulat
Az ukrán társadalom nagyobbik része „hagyományosan” ellenzi a fegyvertartást, vagyis azon a véleményen van, hogy a lőfegyverekhez való szabad hozzáférésből több baj származna, mint előny. Ezt erősítette meg a Rejting Szociológiai Csoport által január végén végzett felmérés is, amelyből kiderült, hogy a válaszadók 23%-a támogatja a lőfegyver birtoklásának engedélyezését, míg 75%-uk nem támogatja.
A mindenkori ukrán kormányzat igyekszik fenntartani az átlagember természetes viszolygását a fegyvertől. Arszen Avakov belügyminiszternek az elmúlt hetekben-hónapokban megjelent interjúiból ítélve sem számíthatunk rövid távon komoly változásra ezen a téren. Ugyanakkor feltűnő volt, hogy a törvényjavaslat körül kibontakozó társadalmi vitában aránylag kevés szó esett a fegyvertartás szabályozása mellett a törvény egy további fontos céljáról: a fegyverek besorolási, nyilvántartási, engedélyezési rendszerének korszerűsítéséről, holott a jelenlegi állapotok sok tekintetben még a szovjetkorszak viszonyait és mentalitását tükrözik.
Pró és kontra
A szakértők véleménye erősen megoszlik. A fegyvertartás hívei egyebek mellett arra hivatkoznak, hogy Ukrajnában háború folyik, a lakosság kezén – elsősorban a bűnözőkén persze – rengeteg illegális fegyver van, így a polgárok ki vannak szolgáltatva a jól felfegyverzett gonosztevőknek, akik ellen sokszor a rendőrség sem tud megfelelő védelmet nyújtani.
Példának hozzák fel Moldovát, ahol a kilencvenes évek óta engedélyezett a fegyvertartás, mégsem nőtt, sőt valamelyest csökkent a bűncselekmények száma. Rámutatnak az otthon tartott fegyverek elrettentő hatására általában, s különösen a vagyon elleni bűncselekmények vonatkozásában. A tudat, hogy a tulajdonosnál fegyver lehet, s ellenállást tanúsíthat, visszatartó erővel bírhat – állítják.
A fegyvertartás ellenzői éppen az ellenkezőjét gondolják minderről. Szerintük az otthon tartott fegyverek nemhogy elrettentő hatással nem lesznek a bűnözőkre, hanem éppenséggel ösztönzőleg hathat rájuk, hogy a sértettek telefonja, pénze, egyéb értékei mellett immár a pisztolyukat is megszerezhetik. Arról nem is szólva, mutatnak rá a hozzáértők, hogy egy, a szabályoknak megfelelően fémdobozban vagy -szekrényben elzárt, töltetlen fegyver aligha tekinthető hatékony önvédelmi eszköznek váratlan támadás esetén.
További érv a fegyvertartás engedélyezése ellen, hogy az őrző-védő szolgálatok munkatársai számára is lehetővé tennék a fegyverviselést. Márpedig Ukrajnában – mutatnak rá az ellenzők – ezeket a szolgálatokat gyakran használják fel üzleti konfliktusokban, például vállalatfoglalásra. Vagyis a törvényalkotó tulajdonképpen potenciális bűnelkövetőket fegyverzett volna fel a törvény elfogadásával.
Hol maradt a vita?
Téved, aki azt hiszi ezek után, hogy a támogatók és az ellenzők ölre mentek a parlamenti ülésteremben igazukat bizonygatva. Ellenkezőleg – a szavazási eredményekből ítélve a jelen lévő képviselők többsége igyekezett kimaradni a döntéshozatalból. A 4335. számú törvénytervezetről rendezett szavazás alkalmával a 226 minimálisan szükséges helyett mindössze 88 honatya nyomta meg az igen gombot. A 4335-1-es tervezetre ennél is kevesebben, 78-an szavaztak igennel. Még furcsább a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a törvényjavaslatot kormánypárti képviselők nyújtották be, hiszen ezek szerint a Nép Szolgája 244 fős frakciójának nagyobbik része sem állt ki a „saját” indítványuk mellett.
Az embernek az a benyomása támadhatott, mintha szándékosan ítélték volna kudarcra a fegyvertartási törvényt, méghozzá úgy, hogy személy szerint senkinek ne kelljen vállalnia a felelősséget a történtekért. Erre vall, hogy a képviselők még azt sem voltak hajlandók megszavazni, hogy az elbuktatott tervezetet visszaküldjék az illetékes bizottságnak vagy a szerzőknek átdolgozásra. Ebben az esetben még lett volna rá lehetőség, hogy a törvényjavaslat belátható időn belül ismét a képviselők elé kerüljön.
Makszim Buzsanszkij kormánypárti képviselő korábban úgy vélte, a törvény elfogadását elsősorban azok szorgalmazzák, akik jó üzletet látnak a fegyvereladásban. A honatya egy tévéműsorban mintegy 5–10 milliárd dollárra becsülte az ukrajnai „fegyverpiacot”. A parlamenti szavazásból ítélve azonban még nem látnak elegen jó üzletet a legális fegyverkereskedelemben.
(zzz)
