Elnökválasztás: Botrányos tavasz

Az elnökválasztási kampány hátrahagyott hetét a botrányok jellemezték Ukrajnában.

A legnagyobb skandallum az Ukroboronprom védelmi ipari konszern körüli visszaélések kapcsán robbant ki, miután kiderült, hogy abban érintett Oleh Hladkovszkij, a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács titkárának első helyettese, aki Petro Porosenko „emberének” számít, s a múltban üzlettársa is volt az elnöknek. Megoszlanak a vélemények arról, hogy a történtek mennyire árthatnak a második elnöki ciklusért hajtó édességgyárosnak. Egyfelől az elmúlt időszak bebizonyította, hogy a politikusi vétkek tekintetében a közönyösségig edzett ukrán lakosság csak igen szerény mértékben fogékony a leleplező oknyomozó riportokra és vádakra. Másfelől viszont Porosenko kampányának egyik alapvető üzenete, amelyet immár hónapok óta sulykolnak a lakosságnak, hogy ő szervezte újjá az ukrán hadsereget, ő az egyedüli, aki meg tudja védeni a hont az orosz veszéllyel szemben. Így nem kizárt, hogy sokan elfordulnak tőle a szavazói közül, ha beigazolódik, hogy hozzá közel álló emberek a hadsereg felszerelésére szánt pénzekből sikkasztottak.

Áttételesen ugyancsak Porosenkóra mért csapást, hogy az Alkotmánybíróság múlt héten alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és hatályon kívül helyezte a Büntetőtörvénykönyv azon cikkelyét, amely eddig büntetni rendelte a tisztviselőket törvénytelen vagyonosodásért. A cikkely alkotmányossági vizsgálatát még 2017 decemberében kezdeményezte 59 parlamenti képviselő, köztük olyanok is, akik ellen éppen a Btk. e rendelkezése alapján folyt büntetőeljárás. Talán mondanunk sem kell, hogy az 59 honatya döntő többségét Porosenko pártjának (BPP) frakciója és a velük szövetséges kisebb parlamenti pártok adták. Jellemző az ukrán parlamentben uralkodó viszonyokra, hogy a kormánypártiak ebben a kérdésben zökkenőmentesen együtt tudtak működni legádázabb politikai ellenfelükkel, az Ellenzéki Blokkal (Опозиційний блок) is. Az Alkotmánybíróság határozatának egyik következményeként a Nemzeti Korrupcióellenes Irodánál (NABU) folyamatban lévő 65 jogtalan vagyonszerzéssel összefüggő ügyet most le kell zárni. Ezáltal parlamenti képviselőkkel, miniszterekkel, állami intézmények vezetőivel szemben indított eljárások szűnnek meg. Lezárják azokat az ügyeket is, amelyek már eljutottak a bírósági szakaszba.

Az elnök és környezete igyekezett elhatárolódni a kényelmetlen témáktól, például Porosenko felfüggesztette, majd menesztette Hladkovszkijt, illetve a parlament elé terjesztett egy újabb tervezetet a törvénytelen vagyonosodás miatti büntetőjogi felelősségre vonásról. Sőt – bizonyára a közvélemény figyelmének elterelése céljából – azzal a váddal álltak elő az elnök környezetében, hogy a legnagyobb ellenfélnek tartott Julija Timosenko pártja, a Haza (Батькивщина), tevékenységét fiktív forrásokból finanszírozza. Ezzel párhuzamosan az SZBU információkat hozott nyilvánosságra arról, hogy Timosenko stábja úgynevezett „választási piramist” szervez szavazatvásárlás céljából. A Hazát érő vádak miatt kevesebb figyelmet kaptak azok a hírek, melyek szerint állítólag Porosenko környezetében ugyancsak szavazatvásárlásra készülnek. A Haza a vádakra úgy reagált, hogy a pártfinanszírozásnak ezzel a módjával igyekeznek megóvni az ellenzéki elnökjelölt támogatását vállaló üzleti struktúrákat az üldöztetéstől, másfelől kijelentették, soha nem folyamodtak szavazatvásárláshoz és a választási eredmények meghamisításához. Most mindenki a március közepén esedékes újabb közvéleménykutatási eredményeket várja, hogy kiderüljön, ki került ki jobban a leleplezések, vádak és ellenvádak csatájából.

Mozgalmasan telnek a napjai mostanában Volodimir Zelenszkijnek is, aki a felmérések szerint változatlanul magabiztosan vezet az elnökválasztási versenyben. A komikus egyrészt lelkesen ostorozta hivatalban lévő ellenfelét az Ukroboronprom körüli botrány miatt, másrészt újabb saját kezdeményezéssel állt elő: megkérdezte híveit, kit látnának szívesen a miniszterelnöki székben, ki legyen a főügyész, az SZBU vezetője, a külügy-, illetve a védelmi miniszter választási győzelme esetén. A szociológiai kutatásokból ugyan egyértelműen látszik, hogy az egyszerű emberek többsége képtelen lenne megnevezni a jelöltjeit ezekre a magas állami tisztségekre, de tudjuk, mindenkinek jól esik, ha úgy érzi, hogy részt vehet az ország ügyeinek alakításában. Egyúttal Zelenszkij újra hangsúlyozhatta, hogy ő a közvetlen demokrácia híve.

Megítélése változását jelzi, hogy a komikusra immár külföldön is felfigyeltek. Minap a showmanből lett elnökjelölt találkozott Gosta Ljungmannal, a Nemzetközi Valutaalap ukrajnai képviseletének vezetőjével, valamint Kurt Volkerrel, az Egyesült Államok kormányának ukrajnai különmegbízottjával. A jelekből ítélve győzelmének lehetőségével immár külföldön is számolnak, s igyekeznek kipuhatolni álláspontját a fontosabb kérdésekben.

Az elmúlt hét egyik legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye volt, hogy Andrij Szadovij, az Önsegély (Самопоміч) párt vezetője bejelentette, visszalép az elnökjelöltségtől Anatolij Hricenko javára. Rövidesen Dmitro Hnap, Az Emberek Ereje (Сила людей) párt elnökjelöltje is kilátásba helyezte visszalépési szándékát – ugyancsak Hricenko javára. Az elemzők egyetértenek abban, hogy a visszalépésekkel nőhet Hricenko támogatottsága. Szadovij azt mondta, hogy az ő visszalépése legalább 10%-os támogatottság-növekedést eredményezhet Hricenkónál, a szakértők azonban ennél lényegesen szerényebb mértékű erősödést jósolnak. Azt persze nehéz megítélni, teszik hozzá, miként reagálnak a választók a visszalépés hírére: vajon elhiszik-e, hogy immár valóban Hricenko a demokratikus ellenzéki erők közös jelöltje, s ha igen, jelent-e ez a számukra bármit is.

Látszólag a színes hírek világába sorolható téma, sokakra mégis lehangolóan, kiábrándítóan hatott, hogy úgy tűnik, Ukrajnát senki nem fogja képviselni az idén Izraelben megrendezésre kerülő Eurovíziós Dalfesztiválon. Emlékezetes, hogy a dalverseny nemzeti válogatóját Maruv nyerte, ám az énekesnő nem volt hajlandó aláírni a válogató szervezőjével, a közszolgálati televízióval az izraeli fellépést lehetővé tevő szerződést. Utóbb nehéz eldönteni, hogy az előadó körüli botrányt a szerződésnek az a pontja okozta-e, amely megtiltotta volna a számára, hogy Oroszországban koncertezzen, vagy a megállapodás egyéb feltételei jelentettek problémát. A lényeg, hogy Maruv környezetében utaltak rá, az előadó orosz kapcsolatai miatt hiúsult meg a szerződéskötés. Talán mondanunk sem kell, hogy a nemzeti beállítottságúak ezek után a keresztvizet is leszedték a hazafiatlan énekesnőről. Később a szervezők felajánlották az indulás jogát a válogatón második helyen végzett Freedom Jazz együttesnek, ám hogy, hogy nem, azok is elutasították a részvételt. Az újabb elutasítás miatt a harmadik helyezett Kazka együttes utazhatott volna Izraelbe, ám ők is nemet mondtak a szervezőknek. Amíg tartott az alkudozás, olyan országos vita kerekedett az ügyből a világhálón, hogy néhány napra talán még a választási kampányt is a háttérbe szorította. Kiderült, a hazafiak népes tábora mellett rengetegen vannak az országban olyanok is, akiknek elegük van abból, hogy a hivatalos nemzetpolitika mindenre rátelepedik. A gyakorlatiasabb gondolkodásúak ugyanakkor azt vetették a szervezők szemére, hogy amennyiben nem akarták, hogy orosz kötődésűek képviseljék az országot Izraelben, akkor ezt még a válogató lebonyolítása előtt egyértelművé kellett volna tenniük, s nem utólag előállni az erre vonatkozó követelésekkel. Végül a közszolgálati televízió úgy határozott, hogy Ukrajna idén nem képviselteti magát a versenyen. A vélhetően jelentős anyagi kár mellett (a több millió hrivnyás nevezési díjat állítólag nem fizeti vissza a szervező ország) az eset komoly erkölcsi veszteséggel járt az ország, illetve a magát nemzeti beállítottságúnak mondó politikai elit számára. A legnagyobb gond azonban az, hogy az eset újból rávilágított, az ukrán elit képtelen civilizált módon kezelni a látszólag kisebb jelentőségű konfliktusokat is.

(ntk)