A magyar kultúra napja Ungváron

Kedden Ungváron a Kárpátaljai Megyei Ukrán Zenei-Drámai Színházban került sor a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek (KMKSZ) a magyar kultúra napja alkalmából tartott központi rendezvényére. Himnuszunk születésének napján a megye magyarsága főhajtással emlékezett legfontosabb nemzeti imánkra. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr. Grezsa István Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja együttműködésének fejlesztéséért és a Kárpát-medencei óvodafejlesztési program koordinálásáért felelős miniszteri biztos, Buhajla József, Magyarország ungvári és Szilágyi Mátyás beregszászi főkonzulja, dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, parlamenti képviselő, Barta József, a KMKSZ alelnöke és a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese, Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének, illetve Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke.

Elsőként Íjgyártó István, Magyarország rendkívüli és meghatalmazott ukrajnai nagykövete köszöntötte a megjelenteket. Egy Kodály Zoltán-idézettel kezdve elmondta:

– „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.” Mikor is lehetnének aktuálisabbak ezek a szavak, mint ma, a magyar kultúra napján itt, Ungváron, ahol nemzeti kultúránk egy ősi, igen értékes részébe nyerhetünk bepillantást a Kárpátalja Néptáncegyüttes avatott tolmácsolásában – hangsúlyozta a nagykövet, majd Kodály Zoltán és Bartók Béla, a XX. század talán legnagyobb magyar zeneszerzőinek szívós gyűjtőmunkáját méltatva kiemelte, hogy szinte az utolsó pillanatban örökítették meg a magyar és a velük élő Kárpát-medencei népek népzenei és néptáncörökségét.

– A két géniusz gyűjtőmunkája olyan hatalmas anyagot hozott létre, hogy a kései utódok még mindig nem végeztek annak feldolgozásával. A táncházmozgalomtól a népi mesterségek újraéledéséig ívelő folyamatnak ma legfőbb összefogója a budapesti Hagyományok Háza, mely a világon egyedülálló módon őrzi és népszerűsíti a hagyományokat és a népi kultúrát. Évekkel ezelőtt a Hagyományok Háza kiterjesztette tevékenységét a határon túlra is, attól a felismeréstől vezérelve, hogy politikai határok elválaszthatnak közösségeket, de a maga sokszínűségében is egységes nemzeti kultúra elszakíthatatlan kötelékkel köt össze bennünket – hangsúlyozta Íjgyártó István és elmondta, hogy a Kárpátalja Néptáncegyüttes, mely a Hagyományok Háza segítségével jött létre, nem kisebb feladatot vállalt, mint hogy újra felfedezze, „megszerezze” Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros népzenéjét, táncait. Azt a kultúrát, melyről azt hihettük, hogy már feledésbe merült. Vagy talán sosem volt, ahogy egyesek szeretnék elhitetni – mondta a nagykövet, és Kölcsey unokaöccsének írt szavaival zárta gondolatait, amelyek mindenki számára segítenek megérteni a hazaszeretetet:

– ,,Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, se nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával: azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyama alatt arcod izzadásában gyűjtöttél; minden, amit lángoló szerelemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házad népét és saját éltedet naponként és pillanatonként érette fel kell szentelned. Mert tudd meg: e szóban – haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége. Oltár, atyáid által istennek építve; ház, hol az élet első örömeit ízleléd; föld, melynek gyümölcse feltáplált; szülőid, hitvesed, gyermekeid, barátaid, rokonaid s polgártársaid: egyről egyig csak egészítő részei annak.”

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke felidézte a Himnusz megírásának történetét, amely, mint mondotta, kétségtelenül a legismertebb magyar vers.

– Bármennyire is furcsa, de ez az ének, ez az ima csak a közmegegyezés miatt vált himnusszá, hiszen hivatalosan 1989-ben került be az Alkotmányba, mint a magyar állam hivatalos himnusza. A külföldiek, amikor hallják, azt mondják róla, hogy szomorú, hisz a legtöbb nemzet himnusza pattogós, indulószerű, míg a magyar himnusz egy imádság. Ez az a vers, amely valamennyiünket összetartásra ösztönöz – mondta, utalva arra, Kölcsey ezt a verset oly módon írta meg, hogy visszatekintett a magyar múltra, és kifejezte a boldogabb, szebb jövő iránti vágyát. – Ezért a magyar nemzet sokat tett és tesz ma is. Számunkra is nagyon sokat jelent a Himnusz, hiszen amikor rendezvényeinken elénekeljük, akkor olyan, mintha együtt imádkoznánk a világ más tájain élő többi magyarral. Az elmúlt 30 évben a kárpátaljai magyarság mindent megtesz, hogy megőrizze és fejlessze kultúráját. Ebben jelentős eredményeket értünk el – hangsúlyozta Brenzovics László, megemlítve a felújított iskolákat, a főiskolát, a magyar színházat és azt, hogy az elmúlt három évtizedben sok olyan személyiséget, költőt, színházi rendezőt, táncost, zenészt adtunk az egyetemes magyarságnak, akik nemcsak itt Kárpátalján állták meg a helyüket, de Magyarországon és külföldön is. – Ma is egy ilyen eseményen vagyunk jelen, hiszen Ungváron első alkalommal kerül sor a Kárpátalja Néptáncegyüttes bemutatkozására, akik egy egész estét betöltő produkcióra képesek. Ezért sokan, nagyon sokat munkálkodtak – zárta gondolatait Brenzovics László.

Az est további részében Kárpátalja, édes haza – Fejezetek a Kárpátalja Néptáncegyüttes életéből című előadást élvezhette a nagyközönség. Az együttes műsorának meghívott előadója volt Tarpai Viktória, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színművésze, Pál Lajos népzenész, Magyarország Érdemes Művésze, Fundák Kristóf és Fundák Kaszai Lili, a 2014-es Fölszállott a páva szólótánc kategória győztesei. Az együttest a BorzsaVári népi zenekar kísérte Kovács Sándor vezetésével.

Rehó Viktória