A világ legharciasabb népei

Minden nép átélt háborús időket, de vannak olyan népek, törzsek, melyeknél a harciasság és az erőszak elidegeníthetetlen része a kultúrának, hagyományaik pedig félelem nélküli tökéletes katonákat nevelnek ki.

Vegyük például az új-zélandi maorikat. Nevük jelentése: „közönséges”, pedig semmi közönséges nincs bennük. Ők Új-Zéland őslakói. Mielőtt – a XIX. században – meg nem jelentek földjükön a brit katonák és telepesek, nem voltak komoly ellenségeik, így csak törzsi viszályokban mérték össze erejüket. Körükben megszokott dolognak számított a foglyok lefejezése és megevése, ugyanis abban hittek, hogy így átveszik az ellenfél erejét. Az első és második világháború idején a britek észrevették, hogy a maorik imádnak harcolni. Olyannyira, hogy a második világháborúban belőlük szervezték meg a 28. különleges zászlóaljat.

Ismert, hogy 1915 augusztusában Törökországban, a Galli­poli-félszigeten miként de­mo­ra­lizálták az ellenséget harci táncukkal, majd támadásukkal. Maori harci kiáltásaikkal és ijesz­tő arckifejezéseikkel megriasztották a törököket, majd szuronyrohamot intéztek ellenük, melynek során mintegy száz ellenséges katonával végeztek, miközben maguk „csupán” hét embert vesztettek, és tizenöten kaptak sebesülést.

Ugyancsak a britek oldalán harcoltak – és harcolnak ma is – a nepáli gurkhák. Már a gyarmati időkben a világ legharciasabb népei közé sorolták őket. Fegyverzetük nélkülözhetetlen részét képezi a kukhri – görbe tőrük –, jellemvonásaik közé tartozik a bátorság, az önállóság, a jó felfogóképesség, de a legjobban a meglepően magas állóképesség és a magas fájdalomküszöb, melyek hamar felkeltették az angolok figyelmét. A britek okosabbnak találták maguk mellé állítani őket, mintsem folyamatosan harcolni velük – és jól döntöttek. 1815-től kezdve nepáli gurkhi katonák alkották a brit hadsereg elitjét. Nepálban, a toborzás során, minden évben 28 000 fiatal gurkha pályázik 200 helyre. Nekik, a nepáli hegyvidék szegénységében élőknek nagy lehetőséget jelent a brit hadsereg zsoldja, mellyel jelentős mértékben javítják családjuk anyagi helyzetét. Kiválasztásuk több szakaszból áll. A pályázók legelőbb egészségi vizsgálaton, angol nyelvtan- és a matematikavizsgákon esnek át. Miután körülbelül 700 jelölt marad, megkezdődik fizikai tesztelésük, a „doko” futás, ami azt jelenti, hogy 20 perc alatt kell dombnak felfelé futni, 4,2 km-en át, 34 kg-os, kövekkel megrakott kosárral. Ezt követően pedig besorozzák őket.

Nagy-Britannia újabb kori történelmének szinte mindegyik fegyveres konfliktusában részt vettek a gurkhák. Brit tisztek írtak – visszaemlékezéseikben – arról, hogy 1982-ben, Argentína és Nagy-Britannia Falkland-szigeteki háborújában miként hatalmasodott el a félelem az ellenségen, amikor szembetalálták magukat a ghurkákkal. Június 7-én volt az első összecsapás az argentin katonákkal. Egy háromfős felderítő gurkha járőr észrevett hét argentit. Lesből rájuk támadtak, és mindegyiküket foglyul ejtették. Afganisztánban 2010. szeptember 17-én Dipprasand Poon tizedes egyedül verte vissza 15-30 tálib támadását, megvédve az általa őrzött ellenőrző pontot. A gurkhák hírnevét az is növeli, hogy Harry brit királyi herceg 2007-ben gurkha egységben vett részt katonai kiképzésén.

Oroszország területén is sok harcias nép él. Az elmúlt néhány évtizedben a csecsenek is bizonyították harciasságukat. De kevesen tudják, hogy a cári Oroszországban a katonai parancsnokok különösen nagyra értékelték a kalmük harcosokat. Ők a nyugati mongolok leszármazottjai. Nem voltak hajlandóak elfogadni az iszlám vallást, ezért nevezték el  őket „kolmakov”-nak, melynek jelentése: hitetlen, hitehagyott. Egy nomád mindig agresszívebb, mind egy gazda vagy egy földművelő. A kalmükök még a sztyeppei nomádok között is kitűntek harci képességeikkel. A középkorban Dzsingisz kán sem tudta egykönnyen legyőzni őket. Néhány évszázaddal később, a XVII. században pedig az orosz hadsereg szerves részeit képezték a kalmük egységek. Európában gyakran használták őket arra, hogy elfoglalják és kifosszák a városokat. A „Hurrá!” harci kiáltás is a kalmüköktől származik.  „Ural” szavuk ugyanis azt jelenti: „előre”. Orosz tisztek jegyezték fel a kalmükok agilitását, éles megfigyelőképességüket, kitűnő látásukat és gyors regenerációjukat, vagyis hogy a sebeik a szokottnál gyorsabban gyógyultak be. Kiderült, hogy a katonák a harc előtt speciális ősi étrendet alkalmaztak, nyers bőrt rágtak, és gyógynövényekkel dúsított húslevest ettek. A gyors felépülés pedig értékes tulajdonság és előny egy háborúban.

Az emberiség csak a XX. század második felében ismerte fel annak fontosságát, hogy békésen éljenek együtt a népek. A mai világban az agresszió és a harciasság értékét veszítette, helyette viszont felerősödött a békesség és a tolerancia megbecsülése. Érdekes kérdés: melyik a legbarátságosabb nemzet…

I. L.