Gránát és Alkotmány

Belpolitikai szemle

Az ukrán belpolitikára az elmúlt napokban is az az emberéletet és száznál több sebesültet követelő tiltakozó megmozdulás nyomta rá bélyegét, amelyet a decentralizációs alkotmánymódosító indítvány első olvasatban történt parlamenti elfogadása váltott ki augusztus 31-én.

Az ügyben azóta – a médiának hála – az államfőtől az utcaseprőig szinte mindenki elmondhatta már a véleményét. A nyilatkozók álláspontja természetesen erősen megoszlott a történtek okait illetően. Egyesek, mint minden rosszban, ebben is Oroszország kezét vélték felfedezni, mások sürgették, hogy haladéktalanul büntessék meg a tüntetést szervező radikálisokat, megint mások követelték, hogy mentsék fel azokat a „háborús hősöket”, akiket a hatalom a történtek miatt megvádolt.

Bizonyítékokkal természetesen senki sem állt elő igaza alátámasztására, aminthogy olyasvalaki se akadt, aki a felelősséget vállalta volna, amiért a főváros szívében gránátot hajítottak az emberek közé. Így persze lezárni sem lehetett a történetet, s arra sincs sok remény, hogy a valódi bűnösök, az „eszmei szerzők”, a „megrendelők” horogra kerüljenek. A moralizáló jegyzetírók meg is jegyezték, hogy nincs ebben semmi különös, hiszen így van ez nálunk mindig: ugyan ki emlékszik olyan esetre, amikor az igazságszolgáltatásnak sikerült megnyugtatóan lezárnia egy hangzatos esetet? Például a Majdanon 2013–14 fordulóján elkövetett bűncselekmények tetteseit máig nem sikerült elítélni. Hát a júliusi munkácsi tűzharc vétkesei meglettek már?

Közben megtudhattuk, hogy – egyesek szerint a Rada előtt történtektől függetlenül, mások szerint éppen ezért – valószínűleg módosulni fog a decentralizációs alkotmánymódosítás menete. Petro Porosenko elnök egy hétvégi tévéinterjúban bejelentette, hogy nem kívánja siettetni a decentralizációs alkotmánymódosítási indítvány második olvasatban történő elfogadását a parlamentben, meggyőződésének adott hangot, hogy a szavazásra a helyhatósági választásokat követően kerül sor. A korábban Volodimir Hrojszman parlamenti elnök által még gyorsan megejteni remélt szavazás elhalasztását az államfő a közelgő választásokkal magyarázta.

„A helyhatósági választások tényezője (így) nem gyakorol nyomást többé egyik politikai erőre sem – jelezte.

„Éppen most kell elvégeznünk a felvilágosító munkát arról, hogy mi is az a decentralizálás” – tette hozzá az államfő.

Porosenko szavai szerint a „megfelelő” felvilágosító munkára azért van szükség, hogy az emberek meggyőződjenek róla, nem csapják be őket, hogy a decentralizálás nem más, „mint a hatalom közelítése az emberekhez, jelentős pénzforrások átadása a területi közösségeknek, lehetőség a hatalom nagyobb felelősségvállalására”. Az elnök rámutatott, azért is fontos a decentralizálás lényegének mielőbbi megértetése, hogy a minszki megállapodások teljesítése érdekében az év végéig sor kerülhessen az alkotmányos változásokra.

Érdekes, hogy a félig-meddig ellenzéki sajtó egy része mostanság – az elnök idézett bejelentésétől függetlenül – úgy teszi fel a kérdést, miért nem a szavazás előtt végezte el a kormánykoalíció ezt a bizonyos „felvilágosító munkát” az alkotmányreform lényegét illetően, hiszen akkor megelőzhető lett volna a tragédia. A kép teljessége kedvéért tegyük hozzá, a jegyzetírók egy másik csoportja szerint viszont a kormány semmiképpen sem akadályozhatta volna meg az alkotmánymódosítást hazaárulásnak minősítő radikálisok akcióját.

Ugyanakkor az alkotmánymódosítás további sorsát illetően a leglényegesebbnek az tűnik, hogy a tervezetnek már az első olvasatban történt elfogadása is repedéseket idézett elő az amúgy sem sziklaszilárd koalíción belül. Oleh Ljasko Radikális Pártja nem támogatta az alkotmánymódosítást, s a szavazást követően közölték, frakciójuk ellenzékbe vonul. Az alkotmány módosítása ellen szavazott az Önsegítés is, azokat a képviselőiket pedig, akik a kormánytöbbséggel szavaztak, utóbb kizárták a párt frakciójából. Andrij Szadovij, az Önsegítés vezetője ugyan később közölte, hogy frakciójuk nem hagyja el a koalíciót, kétséges azonban, hogy számíthat-e voksaikra a kormánytöbbség a következő szavazás alkalmával. Márpedig második olvasatban 300 szavazatra lesz szüksége a kormánytöbbségnek a parlamentben az Alkotmány módosításához, amelyeknek az összegyűjtése – ma legalábbis – nehéz feladatnak tűnik a számukra.

Szakértők rámutatnak, hogy a törvényt első olvasatban megszavazta a Régiók Pártja egykori politikusai által alakított Ellenzéki Blokk is, és nem kizárt, hogy bizonyos feltételek mellett a második voksolás alkalmával is megszavaznák a jogszabályt. Az sem lehetetlen ugyanakkor, teszik hozzá, hogy a helyhatósági választások után a jelenlegi ingatag többség helyett úgynevezett nagykoalíció alakuljon a törvényhozásban. Ez egyesek szerint a Majdan pártjainak a múlt „kétes politikai erőivel” való szövetkezését jelentené, mások viszont úgy látják, ez az egyetlen módja, hogy ismét kétharmados többségre tegyenek szert a Legfelsőbb Tanácsban.

(pravda.com.ua/zn.ua/ntk)