Buda Ferenc: Ha lenne ha nem lenne
Ha lenne ha nem lenne
jó volna hinni benne
bízni akár a gyermek
kit apja sose vert meg
s bántani nem is akarja
örvend hogy ő a sarja
viseli arcvonását
s még nem csúfítja álság
Ha nem lenne is volna
néha le-lehajolna
hozzám mellém a porba
hitemre kételyemre
mindenkor bölcs szava lenne
sosem vezetne félre
és miatta vagy érte
nem kéne mindenféle
fura csodákban hinnem
hisz így is kész csoda minden
léte a csillagnak szélnek
fűszálnak falevélnek
bogárnak kismadárnak
ahogy a fény kiárad
s az hogy még mindig élek
csoda maga az élet
Ha volna ó ha lenne
oktatna okos rendre
illendő türelemre
földem hogy évről évre
méltó magot teremne
Túl a dolgok fonákán
téveszmék torz világán
benne jó volna hinnem
egyszerűbb lenne minden
az igen igen s a nem nem
Jó volna hinni benne
ha lenne ha nem lenne
Buda Ferenc – Kossuth- és József Attila-díjas költő, aki tavaly a Príma- és a Nemzet Művésze címet is kiérdemelte – itt olvasható verse igen figyelemre méltó alkotás. Mindenekelőtt azért, mert az emberi lét egyik legalapvetőbb kérdését, a hit problémáját feszegeti. De azért úgyszintén, hogy ezt milyen formában teszi. És itt most elsősorban nem is a vers külső alakjára, illetve a verselés megszokott elemeire gondoljunk, hanem a gondolat összetettségének megformálására.
Tehát korántsem az írásjelek hiánya lehet érdekes, vagy a rímelés, hanem az például, ahogy a szerző néhány fontos mozzanattal be tudja mutatni a hit után áhítozó ember gondolkodását. Ugyanis e versben megnyilatkozó személyről nem mondható el, hogy hitben él, de vágyakozása a hit után olyan, mintha rendelkezne is evvel a gazdagsággal.
A vers egyes mozzanatai megengedik, hogy azokat a keresztény hithez kapcsolhassa az olvasó. Így lehet értelmezni az első versszakban feltűnő fiúi szemléletet például, melyben egyszerre történik utalás egy valóságosnak tűnő apára és az elgondolt szülőatyára, aki az előzővel szemben mindenben e fiú gondját tudná viselni. A költeményben egyszer sem szerepelnek az Isten, Atya, Teremtő megnevezések, mégis egyértelműen erre gondol az olvasó. A megnyilatkozó személy áhítozik csupán a hit nagyszerűsége után, míg a vers egésze a teremtett lét dicséretét is magába foglalja…
Penckófer János