Időskori problémák orvosi szemmel

Mottó: "Sok-sok szép adományt hoznak, míg jönnek, az évek.

S lassan visszaviszik - távozva." (Horatius)

Aki nem hal meg fiatalon - az megöregszik. Aki megöregszik - annak sajnos sok gonddal-bajjal kell szembenéznie. Sem a mai társadalmi berendezkedésünk, sem a vezető elit mentalitása nem mondható idős-(ember-)centrikusnak.

A sors csapásait fiatalon sokkal könnyebben tudjuk kivédeni vagy legalábbis enyhíteni. A idős ember viszont teljes egészében a család (a társadalom) önzetlen segítségére van ráutalva, mert a nyugdíj bizony még hideg vízre sem elég.

Konfucius (kínai bölcs) szerint már azért is érdemes jól bánni a családunk körében lévő öregjeinkkel, mert ha lejárt az időnk - mivelünk is így bánnak majd az utódaink. A tibeti lámák szerint, az Ember - míg fiatal - a duzzadó erő, a szellem és a lélek testbe zárt egysége. A betegség nála nem üzemzavar, hanem a belső egyensúly felbomlása. Az idős embernél merőben más a helyzet. Náluk (az előző tulajdonságok fokozódó lebomlása miatt) a betegség lassan válik nyilvánvalóvá. Szinte észre sem veszik, hogy mennyivel gyengébbek, fáradékonyabbak, soványabbak, étvágytalanabbak ma, mint voltak egy héttel (hónappal, negyedévvel) ezelőtt.

Manapság az idős ember egyre magányosabbá válik még a családon belül is. Ezt az érzést nála csak fokozzák a hallás, a látás romlása, a nehézkes mozgás, az emlékezet zavarai. A fiatal beteg mindenről kikérdezhető, az idős néni (bácsi) gyakran semmire sem emlékszik.

Azt is tudnunk kell, hogy idős korban szinte nincsenek szervekre elkülönített (lebontott) betegségek. Itt az egyik szervnek a romlása lavinaszerűen a többi szervnek a romlását hozza magával. Az orvos, a család, a közeli szomszédok néha abba a hibába esnek, hogy leintik a panaszkodó öreget: nem kell megijedni, ez már a korral jár! Vagyis, néha egyszerűen csoda kell ahhoz, hogy még időben felismerjük és komolyan vegyük náluk a betegség tüneteit.

Kedves fiatal olvasóim! Ebben a zűrzavaros nehéz világban nem könnyű, de találjuk meg a módját, hogy odafigyeljünk a családban az öregeinkre. Mutassunk ezzel jó példát gyermekeinknek (unokáinknak) is. Egyben szeretnék néhány természetgyógyászati módszert ajánlani, ami jó hatással van az öregedő szervezetre:

1. Egy púpozott evőkanál búzakorpát keverjünk 2 dl savanyú tejbe. Ezt nap mint nap félórával vacsora előtt kell elfogyasztani. Ennek a keveréknek élénkítő hatása van, javítja az étvágyat, és megszünteti az idős embereknél oly gyakori székrekedést vagy bélpuffadást.

2. A vörös rózsa szirmait szedjük egy öblös szájú literes üvegbe, amelybe előzőleg 3 résznyi mézet öntöttünk. Egy hétig érleljük naponta többször fakanállal megkeverve, majd egy citrom levével ízesítjük. A keverékből naponta kétszer 1 teáskanálnyit fogyasszunk evés után. (Érezhetően javítja a látást, a hallást, a szívműködést).

3. Igen jól hátráltatja az öregedést a 3 évnél idősebb aloé kaktusz. Naponta egyszer, ebéd előtt fél órával együnk meg a leveléből egy 3 cm-es darabkát tisztán vagy kevés mézzel ízesítve. (Cukorbetegeknek édesítés nélkül adjuk!)

4. Idős családtagokkal etessünk meg naponta 1-2 maroknyi tökmagot. (Ha ezt nehéz megrágni, hasonlóan jó a patikákban kapható tökmagolaj.) Frissíti az emlékezőtehetséget, növeli az izomerőt, rugalmassá teszi az ereket.

5. Ne feledjük, hogy a 45-60 év tájékán fellépő kalciumhiány is megrövidítheti vagy megkeserítheti életünket. Hogy ez ne így legyen - naponta együnk meg 1 kávéskanálnyit a megdarált tyúktojáshéj porából. (Japán recept)

Legalább negyedévente kérjük ki a körzeti orvosunk tanácsát, mit tegyünk legyengült szüleink, nagyszüleink, rokonaink közérzetének javításáért.

Dr. Kertész Árpád természetgyógyász