Diákok és szállások

Kollégium-nézőben

A diákszállókat nyugodtan nevezhetjük az élet iskoláinak, hisz’ megannyi, általános vagy középiskolát végzett fiatal ezen intézmények falai között tanulja meg az önállóságot, és válik igazán felnőtté. De milyen életkörülményeket is biztosítanak számukra a kollégiumok?

– 99 férőhellyel rendelkezünk – mutatja be a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Kölcsey Ferenc Szakkollégiumát Kohut Attila igazgató. – Szobáink, melyek mindegyikéhez fürdőszoba és WC tartozik, két-, illetve háromszemélyesek, néhány nagyobb helyiségben pedig pótágyakat helyeztünk el, mert igény van rájuk. Még így is csak a kollégiumi elhelyezést igénylő főiskolai hallgatók mintegy 40 százalékának tudunk szállást biztosítani. A diákoknak pályázatot kell írniuk, melyben feltüntetik a tanulmányi átlagukat, az otthonuktól való távolságot, valamint a szociális helyzetüket (előnyben részesülnek az árvák, a félárvák, valamint a sokgyermekes családokból származó fiatalok), majd ezekre pontokat kapnak, s az összesített pontszám alapján döntjük el, kik nyernek felvételt a szakkollégiumba. A lakóknak havi 130 hrivnyát kell fizetniük, míg a városban sehol sem lehet 200 hrivnyánál olcsóbb albérletet találni, s nem biztos, hogy ahhoz fürdőszoba és meleg víz is "jár".

Szerettünk volna kollégiummá átalakítani egy szomszédos, lepusztult épületet, ám nem sikerült megvennünk az ingatlant, ma pedig nem látok rá lehetőséget, hogy az elkövetkező három év során kibővítsük a diákszállót. A bútorok egy részét az intézmény megnyitásakor, 2002 elején szereztük be, míg a többit az épülettel együtt "örököltük". Egyébként két munkással: egy asztalossal, valamint egy vízvezeték-szerelővel rendelkezünk, akik elvégzik a kisebb-nagyobb javítási munkálatokat – mondja a kollégiumigazgató.

Három éve egy 24 órán keresztül nyitva tartó számítógépes termet alakítottak ki a kollégiumban 18 komputerrel, melyeket fő támogatójuk, az Apáczai Közalapítvány pályázatának a megnyerése révén szerezték be, s melyek korlátlan internet-hozzáférést biztosítanak a hallgatók részére. Emellett 70 ülőhelyes filmklub is működik az épületben, ahol hétfő és kedd esténként – a filmtörténeti szakkollégium keretein belül – klasszikus filmeket vetítenek, általában pedig szerdánként kommersz, "menő" filmeket.

A kollégium konyhájában hat darab, négykarikás elektromos tűzhely áll a diákok rendelkezésére, akik a konyhából nyíló, 40 személyes étkezdében is elfogyaszthatják az étkeiket, s négy mosógéppel felszerelt mosoda is működik az épületben.

De miként vélekednek a lakók a diákszállóról?

– Korábban albérletben laktam, ahol öten voltunk egy szobában. Az akkori szállásom húsz hrivnyával drágább volt a mostaninál, s elég messzire is esett a főiskolától, a kollégiumból viszont két perc alatt odaérek, a számítógépes teremben letölthetem a szükséges információkat, s a főiskolai könyvtár is közel van – sorolja a Szernyéről érkezett magyar–történelem szakos Gerzsenyi Csilla.

– Rendesen működik a hő- és a vízszolgáltatás, minden szobában van hűtőszekrény, a konyha is jól fel van szerelve, s ha nagy ritkán meghibásodik valami, azt rögtön kijavítják, úgyhogy meg vagyok elégedve a diákszállóval – teszi hozzá az angol–magyar szakos tiszabökényi Tóth Magdolna.

Jó lenne hát, ha a jövőben mégiscsak ki tudnák bővíteni a szakkollégiumot, hogy minél több hallgató élvezhesse a diákszálló által nyújtott, kedvező létfeltételeket.

A megyeszékhelyen az Ungvári Nemzeti Egyetem 4. Sz. Diákszállóját kerestük fel.

– Én kedvezményt kapok – mondja a magyar nyelv és irodalom szakos Mészáros Erika –, amely nélkül 600-700 hrivnyát kellett volna befizetnem a tavalyi esztendő folyamán, így viszont csak a felét. A fűtés? Még nem volt olyan év, amikor pontosan beindult volna, tavaly például két hetet késtek vele, csak november elején melegedtek fel a radiátorok. Tavasszal viszont, amikor esténként még lehűlt a levegő, éjjelre is bekapcsolták a fűtést.

– A kollégium 1974-ben épült, s 1422 férőhelyes lenne, ám 1468-an laknak benne, így a szobák egy részében pótágyakat helyeztünk el, mivel jelenleg nincs pénzünk az épület kibővítésére – tájékoztat Szergej Szolovjov, az egyetemi diákszállók igazgatója. – 2005-ig nagy részben felújítottuk a B szárny lakóblokkjait (ezek egy-egy három-, illetve négyszemélyes szobából, valamint egy fürdőszobából állnak), míg az A szárnyban újakra cseréltük a lakóblokkok bejárati ajtóit, s a közelmúltban tataroztuk a kollégium könyvtárát.

Jelenleg még az egyik városi kazánháztól kapjuk a távhőt, ám szeretnénk áttérni az autonóm fűtési rendszerre. Ugyanakkor hat évvel ezelőtt új vízszivattyút állítottunk munkába, s azóta már fennakadások nélkül feljut a víz a felső emeletekre is – folytatja. – Ami pedig a rezsiköltségeket illeti, a diákok kérvényezhetik a kedvezmények megítélését, s mi az ösztöndíjak alapján bíráljuk el a kérvényeket.

Az igazgató szerint javítana a helyzeten, ha az Ungvárhoz közelebb eső járások (a Beregszászi, a Perecsenyi, illetve a Nagybereznai) vezetése, vagy esetleg a megyei tanács finanszírozása mellett, az iskolabuszok mintájára, bérelt autóbuszok ingáztatnák az említett járásokból származó hallgatókat. Kérdés viszont, mit szólnának az ötlethez az érintettek...

Lajos Mihály