"Nagy szaktudást igényel..."

Földieper-termesztés Szőlősgyulán

Az Avas hegyeinek félkaréja által szelíden körülölelt Szőlősgyula a legszebb fekvésű magyarlakta falvak közé tartozik nemcsak a kis Ugocsában, hanem széles e Kárpátalján is, hiszen a szépséges hullámokat vető magaslatok lábához simuló, illetve a szelídebb lankákra felkapaszkodó lakóházak fölött erdőkoronás gerincű, szőlőt és gyümölcsöket érlelő, napsütötte lejtők mosolyognak rá a nyugati végtelenbe nyújtózkodó rónaságra, eszményi feltételeket teremtve a bogyós, illetve az almatermésű, ízletesebbnél ízletesebb gyümölcsök termesztéséhez. Köztük a földieperéhez, melynek kultúrája immár több évtizedes múltra tekint vissza ezen a romantikus fekvésű, hegylábi településen...

Még a múlt század 60-as éveiben történt, hogy pár helybeli gazda földiepret kezdett termeszteni - eladásra - a háztáji földjén, majd mind többen követték a példájukat, s a Nagyszőlősi járás átellenben fekvő, északnyugati szélén elterülő Feketepatakhoz hasonlóan, Szőlősgyula is a finom, bogyós gyümölcsök ültetésével, értékesítésével tette ismertté a nevét. Az érési idényben ki kerékpáron tolva, ki autóbuszra szállva cipelte el termését a szomszédos Feketeardó vasútállomására, ahonnan az akkor még Nevetlenfalutól Királyházáig ballagó vonaton utaztak be a Tisza-menti nagyközségbe, hogy ott átszálljanak az Aknaszlatina - Lemberg személyvonatra, s meg se álljanak a galíciai nagyváros piacáig. Amellett pedig a kárpátaljai konzervgyárak is 4-5 felvásárlóközpontot üzemeltettek a faluban, s mázsaszámra vették át a szőlősgyulai kistermelők eladásra szánt portékáit.

A szovjet politikai és gazdasági rendszer összeomlása után azonban az egyik konzervgyár a másik után zárta be a kapuit, így a piac összeszorulása miatt igencsak alábbhagyott a termesztési kedv. Ám a kolhoztagokból egyéni gazdálkodókká váló helybeli lakosok az utóbbi időben ismét "felfedezték" a földiepret (ahogy őket is a hágókon túlról érkező felvásárlók), s ki több árról takarítja be a termést, ki pedig a pár kosárnyi feleslegét igyekszik pénzzé tenni. Akiknek viszont nincs gépjárművük, s nem tudják portékájukat eljuttatni a közelebbi-távolabbi piacokra, azok teljesen ki vannak szolgáltatva a viszonteladóknak, az utóbbiak pedig igencsak nyomják lefelé az árakat, hogy a termelők rovására gyarapítsák a vagyonukat. A földieper meg igencsak romlékony gyümölcs, s ha nem sikerül idejében túladni rajta, akkor sok bogyó a jószág táplálékaként vagy a szemétdombra kerülve fejezi be a létét...

Most pedig ismerkedjünk meg egy konkrét földieper-termesztővel.

- Négy évvel ezelőtt vágtam bele a termesztésbe - emlékezik vissza Zsendely József. - Egy ukrán nyelvű újságból értesültem az egyik lembergi cég palánta-eladási hirdetéséről, s rendeltem is tőlük húsz szál Giganta fajtájú palántát, a következő esztendőben már három árat ültettem be ezzel a kultúrával, tavaly öt árról takarítottuk be a termést, ősszel pedig már nyolc árat ültettem tele szamócával. Megjegyezném: három ár az egyik jó, napos fekvésű hegyoldalban terül el, s ott úgy öt nappal előbb indul meg a gyümölcsérés, mint a kertünkben...

Februárban Rakaszon beszerzett, hazai Szuperfoszfát, illetve Nitranofosz műtrágyával, valamint egy magyarországi gyártmányú műtrágyával, összesen 30 -40 kilogrammnyi anyaggal szórtam meg a területet, áprilisban pedig virágzás előtt, majd virágzás után is lepermetezem a parcellákat, hogy elpusztítsam a földieper virágját leevő, illetve a növényt a virágzás után megtámadó, s a szárát a tövénél elrágó kártevőket - folytatja. - A réztartalmú Kuprokszad permetezőszer mellett Viva tápoldattal is lelocsolom a táblákat, s mindkét készítményt a nagyszőlősi Ogorodnyik szaküzletben szerzem be. Emellett Magyarországról is hozatok tápoldatot (ami az árkülönbséget illeti, az jelentéktelen), a permetezőszer egy részét pedig a járási központ piacán vásárolom meg.

Május 20. után kezd érni a termés, s száraz időben három, csapadékosabb időjárás esetén pedig négy hétig tart az érési időszak. A megtermett gyümölcs 80 százaléka beszélgetőtársam ugyancsak földieper-termesztéssel foglalkozó testvére, valamint egy szászfalui jó ismerőse gépjárművén "utazik el" a nagyszőlősi, a munkácsi vagy éppen a lembergi piacra, a maradék 20 százalékot pedig a faluba kiérkező viszonteladók vásárolják fel. Ami az árakat illeti, tavalyelőtt az idény elején 5, később 4, majd 3, végül pedig 2 hrivnyát fizettek a gyümölcs kilogrammjáért, a múlt év viszont jobban sikerült, kezdetben 8, az utóidényben pedig 5-6 hrivnyát taksált a földieper ára. Ugyanakkor a piacokon úgy három hrivnyával magasabb ár mellett lehet túladni az árun.

Egyébként mintegy húsz ár területű földjén paradicsomot, uborkát, illetve cseresznyét is termeszt eladásra a földieper mellett. És hogy mennyire éri meg a szamócatermesztés a többi kultúra felnevelése mellett?

Ha nem jól fizetik meg az uborkát - mint azt tették tavaly -, akkor több jövedelmem folyik be a földieperből. Amúgy viszont nagy szaktudást és nagy ráfordítást igényel a megtermesztése, s lehet, nem is éri meg nagyon, hogy foglalkozom vele... - fejti ki Zsendely József.

Hiába, nem lehet ráfogni az ukrán államra, hogy kezét-lábát törné a nagy igyekezetben, miként is támogassa a gazdákat - a saját mezőgazdasági termelőit. Kérdés viszont, meddig marad ez így...

Lajos Mihály