Színház a szakadék szélén

Beszélgetés Vidnyánszky Attilával

Vidnyánszky Attila, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház főrendezője immár másfél éve tölti be ugyanezt a tisztet a Debreceni Csokonai Színházban is. Érthető hát, hogy amikor minap a Jászai-díjas rendező irányításával Beregszászban megkezdődtek Szigligeti Ede Liliomfijának próbái, kihasználtuk az alkalmat, hogy alaposan kifaggassuk az igen elfoglalt művészt.

- Szakmailag hogyan értékelné az elmúlt 1-1,5 esztendőt?

- Szerintem igen értékes évadot tudhatunk a hátunk mögött: három fesztivált rendeztünk Debrecenben, s még az országos betlehemes találkozót is áthoztuk Budapestről a hajdúsági nagyvárosba. Természetesen valamennyi programunkban részt vett a beregszászi színház, illetve több kárpátaljai csoport is jelen lehetett a betlehemes találkozón. Ugyanakkor rengeteg ellentmondás jellemzi ezt az időszakot, hiszen időközben vezetőváltás történt a debreceni társulat élén, s már harmadik hónapja én vagyok színház megbízott igazgatója. Ez egy gigantikus teher, amit nem szívesen hordoznék sokáig, de úgy tűnik, az év végéig, az új igazgató megválasztásáig ki kell tartanom. Így azután nyári vakációról sem lehet szó, ebben a kánikulában is folyamatosan adminisztrálnom kell, ami alkatilag is igen távol áll tőlem.

- És ami a beregszászi színházat illeti?

- A beregszászi színház az elmúlt évadban több mint harminc előadást játszott Debrecenben, azaz a két színház igen erőteljes fúziójáról beszélhetünk. Két filmet is leforgattunk a hajdúsági fővárosban ebben a szezonban. Az 1956-os forradalmat feldolgozó Libertében szinte a teljes beregszászi társulat részt vett, míg a debreceni színház bázisán Mispál Attila rendezésében elkészült Zsaruk és zsarolók című tévéfilmben Katkó Ferenc alakítja az egyik főszerepet, s legalább további nyolc beregszászi művész jutott szerephez a produkcióban. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy ma hiányzik Beregszászból a társulat magja, azok a színészek, akik kikerültek Debrecenbe, s úgy érzem, hiányzom én is. Nem tudom, meddig tart még ez a debreceni kaland. Nagyon nehéz vállalkozás ez, s egyelőre magamat sem sikerült meggyőznöm arról, hogy lehet-e egyáltalán egy a debrecenihez hasonló repertoárszínház keretein belül valami igazán izgalmasat csinálni művészetileg. Mindenesetre egyelőre ott vagyok és próbálkozom. Annál is inkább, mivel becsületbeli ügyemnek tekintem, hogy kivezessem az ottani társulatot jelenlegi válsághelyzetéből.

- Úgy tűnik mindazonáltal, hogy a debreceni és a beregszászi színház említett fúziója sok tekintetben kényszerű lépés volt.

- Valóban, hiszen úgy látom, hogy amennyiben nincs ez az együttműködés, a számos vendégjáték, a beregszászi színház valószínűleg belerokkant volna az elmúlt idénybe. Annyival csökkent a magyarországi támogatások összege, s nehezedett az anyaországi vendégjátékok megszervezésének lehetősége is a megszorító intézkedések miatt, hogy az már a működőképességünket veszélyeztette. Mint már mondtam, a debreceni adminisztrálás igen távol áll tőlem, naponta háromszor gondolom úgy, hogy ott kellene hagynom az igazgatóságot, de mindig fölmerül bennem, hogy mit csinálnánk Beregszászban, miből él meg az itteni színház? A már említett harminc-egynéhány debreceni előadás ugyanis a beregszászi társulat éves költségvetésének legalább a felét teszi ki. S bár nyaranta nagyon sok előadásunk van, de mit csinálunk majd ősszel, télen? Hogyan tovább? Egyszóval, színházunk helyzete megalakulása óta rendezetlen, s az elmúlt 15 év semmi változást nem hozott e tekintetben.

- Mi lehetne a megoldás?

- Úgy gondolom, hogy amíg nem történik áttörés az ügyünkben, azaz nem hoznak döntést Ukrajnában vagy Magyarországon arról, hogy egy tisztességes támogatással biztosítsák a beregszászi színház méltó működését, addig semmiféle változásra nem számíthatunk. Addig egyfolytában annak vagyunk és leszünk kitéve, hogy "eltartsuk" magunkat: amennyiben sikerül jó minőségű produkciókat előállítani, megkeressük a működési költségek egy jelentős részét, de ha kicsit is gyengülne a minőség, rögtön kevesebb lenne a meghívás, s megszakadna az eddigi "sikertörténet".

- Hogyan értékeli ennek fényében, hogy a Szülőföld Alap idén 1+1 millió forinttal támogatja a beregszászi színházat?

- Megalázó dolognak tartom, hiszen elenyésző összeg a tényleges szükségletekhez képest. Annál is inkább, mivel a megye egyik legjelentősebb magyar kulturális intézményéről van szó. Meglehet, vannak, akik azt hiszik, hogy más forrásokból is kapunk támogatást, de manapság ezek a támogatások már könnyen nyomon követhetők, nyilvánosak az internet révén, bárki meggyőződhet róla, hogy szó sincs ilyesmiről. Ha az elmúlt évadban nem lettek volna a debreceni fellépések, ha egy évvel korábban nincs segítségünkre a Független Művészeti Alapítvány segélysorozata, s ha az azt megelőző két esztendőben nincs a budapesti nemzeti színházbeli fellépési lehetőség, már bizonyosan széthullott volna a színház. Igaz, hogy színvonalas előadásokkal dolgozunk meg érte, de tény, hogy az elmúlt másfél évben a debreceni színház gyakorlatilag többet ad a beregszászi színháznak, mint a magyar és az ukrán állam együttvéve. Ezeket az arányokat kell tisztán látni, amikor a helyzetünkről van szó.

- Ezek után milyen tervekkel vágnak neki a nyárnak, a következő évadnak?

- Hála Istennek, a nyarunk zsúfolt, nagyon sok előadást játszunk. Hamarosan elkészül a Liliomfi, tehát új előadásra is futja az erőnkből. Az év végéig még élnek a debreceni színházban a bérleti előadásaink, s kaptunk némi pénzt a beregszászi járás pótköltségvetéséből is, így az évad első fele többé-kevésbé biztosítottnak tűnik. Hogy azután mi lesz januártól, azt nem tudhatjuk. Önmagáért beszél, hogy 15 éve képtelenek vagyunk megtervezni egy teljes évadot.

pszv

Kiemelt támogatás?

Mint arról lapunk is beszámolt, nemrég ülésezett a Szülőföld Alap Kulturális és Egyházi Kollégiuma, amely 81 millió forintos támogatási keret elosztására tett javaslatot. A zöld Kárpáti Igaz Szó 2007. június 3-i számában, a Nyolcvanegymillió a kultúra támogatására c. írásban többek között a következőket olvashatjuk: "Kiemelt támogatásban részesült a Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesületének a magyar könyvtárállománnyal rendelkező valamennyi bibliotéka fejlesztését célzó pályázata, az Intermix Kiadó kötetek és más kiadványok megjelentetésére, illetve kézirat-előkészítésre beadott pályázata, az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház."

A szerkesztőség megjegyzése: A kiemelt támogatások nagyságrendje a következő: Kárpátaljai Magyar Könyvtárosok Egyesülete - 19 millió Ft; Intermix Kiadó - 5,1 millió Ft; Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház - 1+1 millió Ft (működési költségekre és az autóbuszainak javítására). No comment.