Pólin Elek: Legelőször egy orosz tankot „álmodtam” fába
Isten éltesse!
Június ötödikén ünnepli születésnapját Salánkon Pólin Elek fafaragó. Szakmáját az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolában tanulta, 1977 óta hivatásos fafaragó-szobrász, emellett a helyi középiskola nebulóit okítja a kézműves mesterség fogásaira, szépségére.
– Mikor tudatosult benned, hogy szereted a fát mint formálható, alakítható anyagot?
– Kisgyermekkorom óta vonzott a fafaragás. A községben mindenki ismerte az öreg Pénzes bácsit. Jól felszerelt műhelyének szinte állandó vendége voltam. Édesapám bognár, öcsém műbútorasztalos, később velük is sokat dolgoztam együtt.
– Mi volt az első alkotásod?
– Gyermekkoromban gyakran vonultak ide-oda a falu főutcáján az orosz harckocsik, legelőször egy ilyen tankot „álmodtam” fába. Jól emlékszem rá, sajnálom, hogy ma már nincs meg.
– Azért nem álltál meg a harckocsiknál?
– Nem. A szakközépiskolában nagyon sok értékes dolgot faragtunk, sajnos minden munkadarabot ott kellett hagynunk. Egy alkalommal ránk bízták az iskola múzeumának takarítását, s én voltam olyan szemfüles, hogy elemeljem egy hucul furulyást ábrázoló szobromat. Azóta becses értéktárgyként őrzöm odahaza.
– Melyek a kedvenc témáid?
– Leginkább kisebb képszerű domborműveket készítek, melyeknek vissza-visszatérő témája a vadászat, a természet. Amióta pedig Koltay László barátommal közösen megfaragtuk II. Rákóczi Ferenc szobrát, egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy magam is faragjak egy nagyobb szobrot.
– Salánk alig néhány napja avatta fel a Nagyságos Fejedelem alkotótársad által faragott szobrát…
– Az ötlet tavaly született a dunakeszi alkotótáborban. Most itt áll a kész szobor, és amíg élek, ápolni fogom, hogy tartósan szép, egészséges maradjon.
– Mit jelent számodra a fa, a faragás?
– A faragás számomra mindenképpen többet jelent egyszerű munkánál, hivatásnál. Az egyik legfontosabb dolog, hogy nagyon sok új barátot szereztem általa. A teljesség igénye nélkül: Veres Péter, Heckó Iván, Balázs István, valamint a már említett Koltay László Magyarországról.
– Hallhatnánk valamit a terveidről?
– Egyelőre a nyári programokon gondolkodom. Idén is készülök az immár hagyományos dunakeszi alkotótáborba, ahová ezúttal két tanítványomat is szeretném elvinni, hadd gyarapodjanak tudásban és tapasztalatban.
-nagy-