Túra-kerékpározás – magyar zászló alatt

Teljesítményei fiataloknak is becsületükre válnának

Nemzetrészünk eredeti és igen pozitív egyénisége az aknaszlatinai Takár Károly – közismert becenevén: Katyó –, aki már évtizedek óta űzi a túra-kerékpározást, és megannyi ünnepségünkre, megemlékezésünkre is kilométerek sokaságát két keréken megtéve érkezett/érkezik meg, nemzeti zászló alatt. S mintha nem fogna rajta az idő, most is ugyanolyan erővel, elszántsággal, szívóssággal és töretlen lelkesedéssel tesz meg jókora távokat, mint a rendszerváltás reményeket és csalódásokat egyaránt magával hozó éveiben. De miként lobbant fel benne az érdeklődés a túra-kerékpározás iránt?

– A túra-kerékpározás nálam a hagyományőrzéssel párosul. Ezer éve, hogy a magyar nemzet hazát szerzett magának itt, a túráim során pedig nemzeti lobogónk alatt szeretném kinyilatkoztatni, hogy a kárpátaljai magyarság évezredes múltra tekint vissza. Már harminc éve, hogy így manifesztálom nemzetrészünk jelenlétét szülőföldünkön, az ősi Verecke alatt.

– Melyek voltak az eddigi leghosszabb és legnehezebb túrái?

– A leghosszabb túrám során 22 óra alatt 430 km-t tekertem le nonstop Aknaszlatinától Hmelnickijig, ahol akkor katonai szolgálatát töltötte a kisebbik fiam, de még volt néhány hasonlóan hosszú kerekezésem a Felvidékre és az Őrvidékre is. A legnehezebb „túraként” pedig azt élem meg, ha itthon ülök – nevet fel beszélgetőtársam.

– Miként tartja magát kondícióban ahhoz, hogy ekkora távolságokat meg tudjon tenni?

– A kerékpározás kiegészítője a futás. Ezen a téren több nagy teljesítményemre is büszkén gondolok vissza. Így a Duna-futásra, amit hetven nap alatt tettem meg a nagy folyam mentén. A kétszeres Tisza-futásra a szőkének mondott folyó mentén. A Budapest és Bécs közötti szupermaratonira. A 12 óráig tartó éjszakai futásomra. Az EU-kupa során Kisinyovig megtett, 123 km-es távra, mely versenyen első helyet nyertem szenior kategóriában. Emellett pedig Aknaszlatinán a bányásznap előestéjén 12 óra alatt 126 km 720 m-t futottam le, ami három maratoni távnak felel meg, s itt lettem legenda.

– Milyen pozitív élményekkel töltődik fel a túra-kerékpározás során?

– Megmutathatom, mire vagyok képes, illetve azt, hogy szívem a határok fölött átívelő szellemi Magyarországért dobog. Petőfi után szabadon: a magyarságért kell küzdenem, mint küzdöttek érte oly sokan, és ha kell, elvérzenem, mint elvéreztek oly sokan...

– Mire szeretné felhívni a figyelmet a különböző rendezvényekre való elkerekezéseivel?

– A nemzeti lobogó alatt kerékpározva hazámat, a szellemi Magyarországot, valamint szűkebb pátriámat, Kárpátalját, azon belül pedig Aknaszlatinát szolgálom.

 – Hány társat toborzott magához korábban, és mit tapasztal, megváltozott-e a mai fiatalok, tinédzserek hozzáállása a hosszú távú túra-kerékpározáshoz?

– Volt egy tucatnyi tagból álló „bandériumom”, melynek tagjai mintegy húsz éven át szívből, izomból, verítéket hullatva tették a patrióta kötelességüket, de már cirka öt éve utolsó kurucként hirdetem nagyobb távokon azt, hogy itthon vagyunk a Kárpátok alatt. Csak kisebb távok megtételére jön velem egy-két magyar iskolás gyerek. Miért alakult így? Megint csak Petőfit idézve szabadon: sokaknak drágább a rongy kényelmük, mint a haza becsülete...

– Legközelebb milyen nagyobb kerékpártúrát tervez megtenni?

– A Kárpát-koszorút a nemzeti összetartozás jegyében. Hat főt szeretnék magamhoz venni, így heten jelképeznénk a hét vezért. Öt elcsatolt magyar területen haladnánk át, miközben mindegyikük földjéből vennénk magunkhoz egy zacskónyit, majd a Vereckei-hágón összeöntenénk azokat, s a földcsomót az utókor számára időkapszulaként elásnánk azzal a szöveggel: Él a magyar hite, tisztelete, becsülete és hűsége hazája, nemzete és magyarsága iránt. Mert ezer éve e nemzet itt magának hazát szerzett. Az útvonal a következő lenne: Verecke – Felvidék – Őrvidék – Délvidék – Erdély – Verecke. Ez év május 15-én indulnánk, és cirka 2 000 kilométert tennénk meg mintegy két hét alatt. Remélem, sikerül megvalósítanom a tervem.

Lajos Mihály