A japán fűz gondozása
Az elmúlt néhány évben igazán népszerűvé vált a különlegesen szép lombozattal díszítő, tarka levelű japán fűz (Salix integra Hakuro-nishiki). Megvan minden előnyös tulajdonsága, ami ahhoz kell, hogy a kert sztárja legyen. Kompakt mérete, könnyű gondozhatósága és nagyszerű díszítőértéke számos lehetőséget kínál e tarka cserje számára. Az alábbiakban bemutatjuk ezt a csodás növényt.
Nem könnyű megfelelő cserjét vagy fát találni a saját kertünkbe: ne legyen se túl kicsi, se túl nagy, viszont legyen szép és könnyen ápolható. Az egyik ilyen, egyszerre számos igénynek megfelelő növény a japán fűz. Népszerű díszfa vagy díszcserje, amely nem mérgező, ezért bátran ültethető a kertekbe. Ez a lombhullató növény számos kertet meghódított már magas szárú fácska vagy cserje formájában, egyedi levélszínezetével, kecses lombjával. A levelek fehér-zöldek, rózsaszín hajtásvégekkel. E lombhullató, fás szárú növény bokorként akár 3 méter magasra és szélesre is megnőhet. A japán fűz kisebb marad, ha standardként egy másik fűzfafajra oltják.
A fűzfélék általában könnyen nevelhető és jól növekvő lombhullató cserjék vagy fák. Nincs ez másként a japán fűz esetében sem. A kertben sokféleképpen felhasználható. Metszett példánya átveheti a vezető szerepet a nagyobb virág- és cserjeágyásokban. Magányosan ültetve szintén vonzó. A cserjecsoportoknál a levélelszíneződés különösen a sötét levelű bokrok mellett mutat jól. Nagyszerűen társítható más dísznövényekkel. Színes lombja miatt konténerben nevelve különösen népszerű házak bejáratához, teraszokra vagy erkélyekre kihelyezve.
A japán fűz könnyen nevelhető, csak a túlöntözésre érzékeny. Fényigényes fajta, a napos, világos helyet kedveli, de félárnyékban is jól érzi magát. A talajt illetően nem válogatós, elég, ha jó vízáteresztő képességű, nyirkos, semleges vagy enyhén savanyú földbe ültetjük.
Cserépben történő termesztéséhez a kiváló minőségű virágföld vagy komposzt, kerti föld és homok egyenlő arányú keveréke alkalmas.
Tavasszal vagy ősszel ültessük el, de a cserepes fűzfákat fagymentes napokon bármikor kiültethetjük. Ha az ültetés után meleg napok következnek, öntözésre van szükség. Az átültetés legjobb időpontja az ősz, a lombhullás kezdete. Tavaszig a fűz gyökeret ereszt az új helyen. Még az idősebb példányok is jól átültethetők.
A kertekben rendkívül könnyen gondozható. A nyári öntözés és a tavaszi komposztréteg biztosítja a növény víz- és tápanyagellátását.
Cserépben nevelve rendszeres öntözést és trágyázást igényel. A növény a vízhiányt a levelei göndörödésével jelzi. Hosszan tartó szárazság esetén a levelek megbarnulnak és lehullnak. Rügyfakadáskor trágyázzunk teljes értékű műtrágyával. Augusztusig két további trágyázás támogatja a további növekedést.
Szaporítása
A növény könnyen szaporítható tavasszal 20 cm-es dugványokkal. A dugványokat érdemes tápanyagban gazdag földdel töltött cserepekbe ültetni. Ahogy megjelennek rajtuk a gyökerek, már ki is ültethetjük végleges helyükre a fiatal növényeket.
Kell-e metszeni a japán füzfát?
A metszést meghálálja. Lombkoronája kiválóan alkalmas gömbforma kialakítására. Természetesen bokorszerűen nő, ezért érdemes gömbre metszeni. A metszést a harmadik évtől kezdve évente, a tél végén, a hajtások kizöldülése előtt végezzük. A hajtások kétharmada vagy több mint kétharmada visszavágható. Az elhalt ágakat és gallyakat közvetlenül a törzsnél metsszük le.
Betegségei, kártevői
A japán fűzt megtámadhatják a levéltetvek, a csipkéspoloskák, illetve a takácsatkák. A lisztharmat, a baktériumos gyökérgolyva, a levélrozsda, valamint a levélfoltosság időnként szintén problémát okozhat. A kártételt megpróbálhatjuk a fertőzött hajtások levágásával megfékezni. Ha nem járunk sikerrel, rovarirtó szerrel védekezzünk. Nem kell aggódnunk: mivel a japán fűz gyors, erőteljes növekedésű, még a drasztikus visszavágással sem teszünk nagy kárt benne.
Nadimova Erzsébet,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza
