Nagymuzsalyból a magyar U19-es labdarúgó-válogatottba

A sport egyedülálló módon képes egészséges életmódra, fegyelemre, elköteleződésre, kitartásra, céltudatosságra, bajtársiasságra, csapatban gondolkodásra, stratégiák kidolgozására tanítani, nevelni a fiatalokat, illetve egy sokak által irigyelt életstílust is megteremt az adott egyén életében, ami néha több, a mindennapokban megszokott dolog feladásával, elhagyásával, illetve lemondásokkal is jár, viszont a sikerélmény, az elért eredmények mindenért kárpótolnak. Ha pedig ez nem volna elég, akkor azt is mondhatjuk, hogy lassan már egyedüli bástyaként teremt személyes interakciókat a fiatalok körében a mindenkit körülvevő digitális világunkban és hozza össze őket néhány óra erejéig. A kárpátaljai Cibla Flórián már egész fiatalon, öt és fél évesen a sportélet vonzáskörébe került. Tehetsége révén hamar felfigyeltek rá, több kárpátaljai fiatalokkal foglalkozó sikeres futballedzőnél is megfordult, aztán 12 éves korában felvették a Debreceni Labdarúgó Akadémiára, ahol továbbfejleszthette játéktudását, kibontakoztathatta tehetségét. A tavalyi évben pedig a magyar U19-es labdarúgó-válogatottba, vagyis Magyarország 19 éven aluli labdarúgó-válogatottjába is meghívást kapott. A fiatal kárpátaljai futballreménységgel készült interjúnkat olvashatják.

– Mesélj kicsit magadról!

– Cibla Flóriánnak hívnak, 18 éves vagyok. Fehérgyarmaton születtem, de Nagymuzsalyban nőttem fel. Jelenleg a Debreceni Vasutas Sport Club vagy – ahogy mindenki ismeri – DVSC második számú (DVSC II. vagy „kis Loki”) labdarúgócsapatában játszom középpályásként. Emellett a Debreceni Egyetem Balásházy János Gyakorló Technikuma, Gimnáziuma és Kollégiuma tanulója vagyok, ahol idén szeretnék érettségizni.

– Mikor és hol kezdtél el futballozni?

– Öt és fél évesen kezdtem futballozni Beregszászban, Hecko Szerhij és Muszka Ihor korosztályos csapataiban, aztán Ungváron is megfordultam Orosz Vaszil tanítványaként.

– Hogyan telt a gyerekkorod?

– Mondhatni a lehető legjobban alakult, ami szüleimnek is köszönhető, hiszen amiben csak tudtak, támogattak és segítettek, és ez a mai napig is így van. A labdarúgó-pályafutásomat illetően is mindig mellettem álltak.

– Mikor kerültél a DVSC-hez? Milyen volt a kezdet kezdete az akadémián?

– 2017-ben, 12 évesen kerültem be a Debreceni Labdarúgó Akadémiára. Az első év volt nehézkes, utána már megszoktam. Eleinte erős volt a honvágyam, és kicsit nehéz volt elfogadni, hogy míg mások otthon vannak, én nem lehetek. De az idő múltával hozzászoktam.

– Az akadémián miben fejlődtél a leginkább?

– Az eltelt idő alatt nagyon sok minden történt már velem. Nehéz lenne kiemelni bármit is, de sokat fejlődtem minden téren, vagyis technikailag, taktikailag, fizikailag egyaránt. Ezeket mind hasznosítani tudom a játékomba, hisz jelenleg még a pályafutásom legelején járok.

– Az U19-es válogatott meghívása hogyan ért téged? Mit vársz a válogatottban betöltött szerepedtől?

– A meghívás a válogatottba nagyon jólesett, hiszen amikor játszottam, akkor egy egész országot képviseltem, és ez nagyon nagy megtiszteltetés volt a számomra. A válogatottban betöltött szerepemről egyelőre nem tudok mit mondani, mert az a baj, hogy sajnos nem sikerült továbbjutnunk a labdarúgó-Európa-bajnokság selejtezőjén – az úgymond „elit körbe” –, és így valószínűleg ebben az évben már nem lesz válogatott meccsünk a korosztályunkban.

– Kérlek, mesélj az eddig elért sikereidről!

– Nem is tudom… Úgy gondolom, hogy a 2. válogatottba való meghívás mindenképpen ide tartozik. Emellett szerződést kaptam a DVSC-től, valamint már az első csapattal is edzőtáborozhattam és tapasztalatot szerezhettem, illetve a Villarreal CF akadémiáján is eltölthettem 10 napot, így módomban állt a spanyol játékstílust is megtapasztalni.

– Amikor éppen nem focizol, akkor mit szoktál még csinálni?

– Szeretek különböző videójátékokkal játszani, konditerembe járni, meg amennyi időt csak tudok, a családommal eltölteni.

– Hogyan néz ki egy hétköznapod, illetve hétvégéd?

– Hétköznap: tanulás, edzés, pihenés. A tanulás fontos a számomra, hiszen ez az utolsó évem az iskolában, most fogok érettségizni, erre készülök. Utána pedig jön az edzés, ami valamikor délelőtt, máskor pedig délután van. Én a kötelező után még egy kicsit pluszban is szoktam edzeni, a nap végéhez közeledve pedig megpróbálok pihenni és feltöltődni a következő napra. Hétvégém nagyon nincsen, hiszen majdnem mindig vasárnap van meccsem, tehát olyan, mint a többi nap. De ha valamiért úgy alakul, hogy nincs aznap mérkőzés, akkor általában pihenek, kikapcsolódom, viszont akkor sem mindig, mert van, hogy beugrik egy edzés.

– Mit szeretnél elérni, mire koncentrálsz a legjobban, mit tervezel a jövőt illetően?

– Egyértelmű céljaim vannak. Hosszú távú céljaim közé tartozik, hogy Európa valamelyik kiemelt bajnokságában futballozzak. A rövid távú célom pedig az, hogy felkerüljek a DVSC első számú csapatához és az NB I.-ben játszhassak. Ezek jelenleg a terveim, ezeket szeretném elérni és teljesíteni.    

Dankai Péter