Városi akvárium

Elvesztett Ungvár

A XIX. század közepén megnyílt az első nyilvános akvárium Londonban – azt követően az akváriumok iránti szenvedély kezdett elterjedni egész Európában, évről évre egyre több kedvelőt vonzva. Az európai országokban tömegesen kezdtek megnyílni az akvaristák társaságai, az akváriumok különösen népszerűvé és megfizethetővé a XX. század elején, már az első világháború után váltak. Akkoriban Ungváron is működött egy ilyen társaság, amely annyira aktív volt, hogy sikerült nyilvános akváriumot és terráriumot nyitnia. Most elmeséljük, hol volt és hogyan nézett ki.

Mint minden sikeres magánkezdeményezés, az Ungvári Akvarista Társaság tevékenysége is az ügyükért lelkesedő önkéntesek önzetlen munkáján alapult. Ungváron egy fiatal harkivi emigráns, Vadim Vladikov nagyon fontos szerepet játszott a társaság létrehozásában és a lelkes érdeklődők összefogásában. A prágai Károly Egyetem elvégzése után 1925-ben került Ungvárra. Itt halfelügyelőként dolgozott, egyedülálló vizsgálatot végzett a megye ichthiológia (halismereti) faunájáról, többek között 1926-ban megjelent egy rendkívül fontos munkája, A Pidkarpatszka Rusz halai és legfontosabb halászati módszereik. Ez a munka később jelentős elismerést hozott Vadim Vladikovnak, a mai napig a csehszlovák ichtiológia megalapítójának nevezik, pedig 1928-ban elhagyta az országot, vagyis csak a Pidkarpatszka Rusz területén dolgozott ebben a szférában. A továbbiakban Vladikovnak munkát ajánlottak fel a párizsi Pasteur Intézetben és a Párizsi Nemzeti Múzeum ichtiológiai osztályán, 1930-ban Kanadába távozott, kanadai és amerikai egyetemeken dolgozott, részt vett egy nagy akvárium létrehozásában Quebecben, az 1960-as években Iránban dolgozott, és 1973-tól 1986-os haláláig (egyes adatok szerint 1988-ban halt meg) az Ottawai Egyetem professzora volt.

De térjünk vissza a történelemben 1925-ig, amikor Ungváron, a Bercsényi utca 68. szám alatt letelepedett egy fiatal szakember, Vadim Vladikov, akit mindennél jobban érdekelt a hidrobiológia (a vizekben élő élőlényekkel foglalkozó tudomány). Nagyon hamar talált hasonló gondolkodású embereket a városban, akikkel megalapította az Akvaristák Társaságát. A Podkarpatské hlasy újságban megjelent cikkében azt írta, hogy az egyesület nehezen indult, és jelentős anyagi kiadásai voltak. Résztvevői lehetőségük szerint új tagokat toboroztak. Maga Vladikov népszerűsítette az akvarisztikát (a vízi élőlények akváriumban való tartásával foglalkozó tudományág) a helyi újságokban megjelent cikkekkel, találkozókkal, előadásokkal stb. Az egyesületi tagság fizetős volt – évi 15 Kčs plusz 5 Kčs az egyszeri regisztrációs díj. A társaság tagjai azonban ezért jelentős kedvezményeket kaptak akváriumok és halak vásárlásakor, valamint lehetőségük volt hasonló gondolkodású emberekkel kommunikálni, és szakmai segítséget kapni a társaság egyetlen tudósától, Vadim Vladikovtól.

A Podkarpatské hlasy újság fent említett cikkében Vladikov azt írta, hogy a résztvevők fanatikus munkájának és az ungvári vezetés segítségének köszönhetően sikerült nyilvános akváriumot nyitni. Hogy ez hogyan történt, egy másik kiadványban – az Akvárium a térarium csehszlovák magazinban – említik meg, ahová Milos Za­lesky, a társaság egyik legaktívabb tagja küldött be erről egy cikket. Elmondta, hogy a nyilvános akvárium rendezésének munkálatai 1926. november 15-én kezdődtek, és 1926. december 14-én nyitották meg hivatalosan. A helyi lelkes akváriumkedvelők és természetbarátok – akik közül kiemelkedett K. Szkvor postai tisztviselő és Jan Haupt pénzügyi tisztviselő – 40 akváriumot és 3 terráriumot gondoztak és felügyeltek.

Hol volt a város első nyilvános akváriuma? 1926-ban a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye jelölt ki számára helyiségeket. Akkoriban a püspöki gazdaság a jelenlegi Lucskay utcában terült el, ahol többek között egy tágas üvegház is volt (a sajtóban a cseh „sklenik” szót használták). Ott szervezte meg az Akvarisztikai Társaság a város első nyilvános akváriumát. Annak érdekében, hogy az ungváriakat megismertessék munkájukkal, az egyesület tagjai közvetlenül a megnyitó után kiállítást rendeztek, amely nagy sikert aratott. Az akvaristák ezzel a rendezvénnyel is a társaság létszámának növelését tűzték ki célul, valamint azt, hogy megmutassák a városlakóknak, hogy tulajdonképpen nem is olyan nehéz és drága dolog berendezni otthon egy akváriumot, mint amilyennek első pillantásra tűnhet.

A társaság tagjai eleinte igyekeztek a nyilvános akváriumot olyan hellyé tenni, ahová bármikor el lehet menni. De Ungvár túl kicsi volt ahhoz, hogy az akváriumban naponta legyenek látogatók, és a társaság tagjai is alapvetően foglaltak voltak a fő munkahelyükön. A munkarendet végül úgy alakították ki, hogy csak hétvégén fogadták a látogatókat: szombaton 14 órától 18-ig, vasárnap pedig 9–12, illetve 14–18 óra között. Csoportos látogatásokat (pl. iskolai kirándulások) hétköznapokon is lehetett szervezni, de azt a tervezett látogatás előtt 3 nappal jelezni kellett. A nyilvános akváriumba való belépés fizetős volt, 2 cseh koronába került (gyerekeknek és katonáknak 1 Kčs). A látogatások alkalmával halakat és a tartásukhoz szükséges eszközöket is meg lehetett vásárolni. Az akvárium területén (nem tudni, hogy ugyanabban az üvegházban vagy egy másik közeliben) kaktuszkiállítás is látható volt. Ezek az egzotikus növények akkoriban nagyon divatosak voltak, minden ungvári hölgy szeretett volna kaktuszt, ezért az emberek elmentek megnézni, mint valami csodát, és nagy lelkesedéssel vásároltak is.

1927 decemberében az Akvarista Társaság második kiállítását rendezte meg, amely a helyi sajtó szerint még nagyobb sikert aratott. Sajnos nem tudni, hogy a kiállítás miben tért el a szokásos az akváriumkiállítástól, talán a társaság tagjai is részt vettek benne, akik bemutathatták akváriumukat, terráriumukat. Akkor is kiemelték, hogy nagy volt az érdeklődés a kaktuszok, a bájos aranyhalak, az egzotikus amerikai és afrikai akváriumi halak iránt is. Az akváriumban az élő halak mellett már Vadim Vladikov kutatásai során gyűjtött, tartósított halpéldányok gyűjteménye is látható volt. Párizsba indulva a tudós az akváriumban hagyta ezt a gyűjteményt, és soha többé nem látta viszont.

1928-ban az Akvarista Társaságot nemcsak Vladikov hagyta ott, de helyiségek nélkül is maradt. Az egyházmegye 1928. április 1-ig kérte az üvegház kiürítését. Hogy mi volt az oka ennek a döntésnek, az nem ismert, feltételezhető, hogy összefüggött azzal a ténnyel, hogy az egyházmegye akkoriban aktívan értékesítette az egykori gazdaság telkeit, aminek eredményeként gyönyörű magánvillák épültek, és kialakult a hangulatos Lucskay utca.

Az akvárium új helyiségeit és az átszállításához szükséges pénzt a tartományi kormányzóság különítette el. A sajtóban az új helyszínt egyszerűen zsupanátusként (megyeháza) emlegették anélkül, hogy a pontos helyet megjelölték volna. Csak a cikkekben található néhány nyom, valamint az épületnek a Kárpátaljai Megyei Állami Levéltárban őrzött akkori tervrajza alapján lehetett megérteni, hogy pontosan hol volt az új akvárium helyisége a megyeháza területén. Így 1930-ban a Ruszinszkói Magyar Hírlap ezt írta: „Börtönbe kerültek a régi »nagyok!« Ungvár ősrégi megyeháza hátsó udvarának lépcsőlejárata felett hónapokkal ezelőtt egy kis tábla »díszelgett«: »Ügyészségi fogház« [...] Sötét, boltíves folyosóik, kazamattakhoz hasonló nedves, egészségtelen odúk, vasalt nehéz faajtókkal. Fogház cellák. A szín megváltozott. A felírás most: »Aquarium«. Kifestették a folyosókat, s az átalakított börtöncellákban déli növények pompáznak, üveg burákban aranyhalak uszkálnak. A volt börtönfolyosón véges-végig aranyrámás képek fekszenek egymásra halmozva. Porlepte, művészi festmények. A régi megyeháza nagy szellemeinek arcképcsarnoka. Hősök, vitézek. Emlékek! [...] Árpád, Anju-korabeli portrék, politikusok, megye és egyházfők képei fekszenek ott, elhanyagoltan, kitaszitottan, botrányos állapotban. Műkincsek ezek, értékek, muzeális darabok, megfizethetetlen, örökbecsű történelmi emlékek! A volt ügyészségi fegyház komor, boltíves folyosói uj lakókat kaptak. Itt kaptak szállást azok, akiknek egyetlen bűnük az, hogy századokkal ezelőtt egy állam életében szerepet játszottak, s mert kiválóak voltak, hát nevük a történelemé lett. A demokratikus köztársaság a múlt századok nagy szellemi vezéreit nagyon, de nagyon megbüntette. [...] Igazságtalanul lettek ezek a képek a volt börtönfolyosók hátborzongató eseményeinek a mementói... Bátrak vagyunk megkérdezni: »Ki követte el ezt a „kulturmunkát?!” Vagy ez volna a mi kulturnivónk? Vagy a demokrácia a tiszteletlenséget jelenti talán?...”

Aki valaha is járt a Zsupanátus udvarán, érti, hogy ez az épület alsó emelete, ahol a közelmúltig a városi építési osztály működött, és az Uzshorod újság szerkesztősége volt.

A későbbi évek leírásaiból kiderül, hogy az akváriumot később még egy emelettel bővítették, de nem derül ki, hogy a felső emeleten (ahol ma az Ungvári Építészeti Tervezési Iroda, az egykori BTI) található, vagy az alsóban, ahol jelenleg a Komitat Ung fogadó működik. A Vesmír folyóirat 1928-ban azt írta, hogy az alsó helyiségekben konzervált halak gyűjteménye látható, főként Vadim Vladikov kollekciójából, valamint különféle állatok preparált szerveinek mintái. A fenti szobákban pedig betonmedencék találhatók halakkal és más házi és egzotikus állatokkal, vannak szobák szalamandrákkal és teknősökkel („a Pidkarpatszka Ruszból Formostól”), „az óvatosságot felébreszti az aligátor”. Ami a madarakat illeti, ott papagájok és gerlék láthatók, és van mit megcsodálni a kaktuszkedvelőknek is. Talán önöket is meglepte a listán szereplő aligátor? Erről az állatról egy másik, nyilvános akváriumról szóló bejegyzésben is szó esik, de sajnos egyelőre nem sikerült információt találni arról, hogy Ungváron hol tűnt fel. Feltételezhetnénk, hogy egy kitömött aligátorról van szó, de akkor a cikk aligha írta volna, hogy „óvatosságot ébreszt”.

Mint látható, a nyilvános akvárium fokozatosan bővült, még külön részleget is szerettek volna nyitni benne a madarak számára. Minden arra utalt, hogy az intézmény túlmutatott a nevén, és valami nagyobb válhatott belőle. Így is történt: 1929-ben az Akvarista Társaság bázisán megalakult a Pidkarpatszka Rusz Múzeumi Társaság, amelynek fő célja a Tartományi Múzeum létrehozása volt. A múzeumi társaság az akkori Ungvárhoz mérten meglehetősen nagylétszámú volt, már kezdetben is 150 tagot tömörített. Vezetőjének Sedlacek mérnököt választották.

A múzeum később jött létre, de a város történetének ez a része külön elbeszélést érdemel. Most csak annyit teszünk hozzá az eddigiekhez, hogy az akvárium a múzeum része lett, 1931-ben még bővíteni is készültek a tengeri élőlények részlegének megnyitásával. Az 1930-as évek világválsága azonban ezeket a terveket felülírta, a Múzeumi Társaság tagjainak bevétele csökkent, és egyre nehezebbé vált önerőből fenntartani az akváriumot. A dolog odáig fajult, hogy az akvárium halait és egyéb „lakóit” nem volt miből etetni, így a Múzeum Társaság kénytelen volt sürgős anyagi segítséget kérni a városvezetéstől. Amikor a város biztosította a pénzforrást, a helyi sajtó kétértelműen reagált, dühös hozzászólások is megjelentek, miszerint a Verhovinán az emberek éhen halnak, miközben Ungváron állatok számára utalnak ki pénzt. Később azonban a Múzeumi Társaság – azzal érvelve, hogy ez az egész közösség javát szolgálja – évi 15 000 korona támogatást tudott kiosztani a Tartományi Múzeumnak (beleértve az akváriumot is).

Nagyon kevés információ áll rendelkezésre az akvárium tevékenységéről az 1930-as évek végén és az 1940-es évek elején. A szovjet időszakban a megőrzött halpéldányok és más élettelen kiállítási tárgyak gyűjteménye valamilyen okból megoszlott az ungvári egyetem és az újonnan létrehozott megyei múzeum között. Jelenleg Vadim Vladikov gyűjteményének egy része az ungvári várban, a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum természettudományi részlegének termeiben, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetem állattani múzeumában látható.

Tetyana Literáti: Pro Zahid/Rehó Viktória