A bűncselekménnyel okozott kár megtérítéséről
„Éjszaka ismeretlenek hatoltak be a portánkra, és felhasogatták a fóliasátor oldalát, tönkretették a szivattyút, összetaposták az elültetett palántákat. Amikor kimentünk körülnézni, a tettesek elfutottak. Semmit sem vittek el. Szerintünk szándékos károkozás történt, a rendőrség szerint a hátrahagyott üres üvegekből ítélve ittas garázdálkodók lehettek, minden bizonnyal suhancok, gyerekek. Mivel rengeteg munkánkat tették semmivé a tettesek, szeretnénk, ha megtérítenék a kárunkat. Mik a kilátások?”
– A Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) 22. cikkelyének 1. pontja értelmében kártérítésre jogosult az a személy, aki polgári jogainak megsértése miatt kárt szenvedett. Kárnak a törvény szerint mindenekelőtt a személy által a vagyontárgy megsemmisülésével vagy megrongálódásával összefüggésben elszenvedett veszteségek, valamint azok a költségek tekinthetők, amelyek a személy megsértett jogának helyreállításával összefüggésben merültek fel vagy fognak felmerülni. Ez az úgynevezett tényleges kár. A törvényalkotó a károk közé sorolja még a kiesett hasznot/nyereséget is, vagyis azt a jövedelmet, amelyre a személy rendes körülmények között számíthatott volna, ha nem sértik meg a jogait. A jogszabály hangsúlyozza, hogy a kárt teljes mértékben meg kell téríteni, kivéve, ha szerződés vagy a törvény ennél kisebb vagy nagyobb mértékű kártérítést ír elő az adott esetre.
Ezenkívül a Ptk. 1166. cikkelyének 1. pontja is kimondja, hogy a magán- vagy jogi személy személyes, nem vagyoni jogaiban törvénytelen döntéssel, cselekedettel vagy mulasztással okozott vagyoni kárt, valamint a magán- vagy jogi személy tulajdonában okozott kárt az okozója köteles teljes mértékben megtéríteni. Adott esetben az okozott erkölcsi kár megtérítése is felmerülhet.
A Ptk. 1178. cikkelye külön is kitér arra az esetre, ha a károkozó kiskorú, azaz 14 éven aluli. A cikkely 1. pontja szerint a kiskorú által okozott kárt szülei (örökbe fogadó szülei) vagy gyámja vagy más olyan magánszemély köteles megtéríteni, aki a kiskorú törvény szerinti nevelője/gondviselője – kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a károkozás nem a kiskorú nevelésével és felügyeletével kapcsolatos kötelezettségei alóli kibújása, vagy e kötelezettségek végrehajtásának során elkövetett mulasztás eredménye. Ha a kiskorú nevelési-oktatási intézmény, egészségügyi intézmény vagy más, a felügyeletére kötelezett intézmény felügyelete alatt vagy a kiskorúra szerződés alapján felügyelő személy felügyelete alatt okozott kárt, ezen intézmények és személyek kötelesek a kárt megtéríteni, ha nem bizonyítják, hogy a károkozás nem a hibájukból következett be.
Ha a károkozó fiatalkorú (14–18 éves), személyesen felel az általa okozott kárért, az általános szabályok szerint. Amennyiben a fiatalkorú nem rendelkezik az általa okozott kár megtérítésére elegendő vagyonnal, azt részben vagy teljes egészében szülei (örökbe fogadó szülei) vagy gyámja köteles megtéríteni – kivéve, ha bizonyítják, hogy a kár nem az ő hibájukból következett be. Ha a fiatalkorú olyan intézményben tartózkodott, amely a törvény szerint a gyámságot gyakorolta fölötte, ez az intézmény köteles a kárt a hiányzó részben vagy teljes egészében megtéríteni – kivéve, ha bizonyítja, hogy a károkozás nem a hibájából következett be. A szülő (örökbe fogadó szülő), gyám, a törvény szerint a fiatalkorú felett a gyámságot gyakorló intézmény kártérítési kötelezettsége megszűnik, amint a fiatalkorú nagykorúvá válik, illetve amennyiben a nagykorúság elérése előtt a kár megtérítéséhez elegendő vagyon birtokába jut (lásd a Ptk. 1179. cikkelyét!).
A kárt, amelyet több kis- vagy fiatalkorú együttesen okozott, a szüleik, gyámjaik közösen térítik meg, a megállapodásuk vagy bírósági határozat által megszabott arányban (lásd a Ptk. 1181–1182. cikkelyét!).
A károsult a bíróságon kérheti az őt ért kár megtérítését. A kártérítési keresetet rendszerint azelőtt nyújtják be a bíróságnak, hogy megkezdődne a tárgyalás annak a bűncselekménynek az ügyében, amelynek következtében a kár keletkezett. Fontos, hogy a polgár attól a pillanattól válik az adott ügy szempontjából sértetté a hatóságok szemében, hogy feljelentést tesz a hatóságoknál bűncselekmény elkövetése miatt, vagy kérelmezi az eljárásba sértettként való bevonását.
A bíróság figyelmen kívül hagyhatja a keresetet, ha felmenti a vádlottat bűncselekmény hiányában, vagy mert bizonyítást nyer az ártatlansága, valamint abban az esetben is, ha a tárgyaláson nem jelenik meg a keresetet benyújtó károsult vagy a képviseletében eljárni jogosult személy (hacsak előzetesen nem kérelmezték, hogy a bíróság folytassa le a tárgyalást a távollétükben, vagy a vádlott maradéktalanul elismerte a keresetben foglalt követelés jogosságát).
Abban az esetben, ha a bűncselekmény elkövetőjének kilétére nem derült fény, vagy fizetésképtelennek bizonyult, a bűncselekmény következtében a magánszemélynek okozott vagyoni kárt elvben az állam is megtérítheti (lásd a Ptk. 1177. cikkelyének 2. pontját!). Azért elvben, mert a gyakorlatban nem fogadták el azt a speciális törvényt, amely meghatározná az állami kártalanítás alapjait és eljárását arra az esetre, ha az elkövető kilétére nem derül fény, vagy fizetésképtelen. A bíróságok ezért automatikusan elutasítják az ez irányú kereseteket.
Felhívnám a figyelmét, hogy a büntetőjogi felelősség csak abban az esetben állapítható meg más vagyonának szándékos megsemmisítéséért vagy károsításáért, ha az elkövető nagymértékű kárt okozott. A nagymértékű kár meghatározását a Btk. 185. cikkelyéhez fűzött megjegyzés 3. pontja tartalmazza. Ezek szerint nagymértékűnek akkor minősül a személy vagy személyek csoportja által okozott kár, ha értéke a bűncselekmény elkövetésének pillanatában eléri vagy meghaladja a polgárok nem adózó minimális jövedelmének kétszázötvenszeresét (jelenleg 1 342 hr). Ezek szerint idén ahhoz, hogy a rongálók tette bűncselekménynek, vagyon szándékos megsemmisítésének vagy károsításának minősüljön a Büntető törvénykönyv 194. cikkelye alapján, a kár mértékének el kell érnie vagy meg kell haladnia a 335 500 hrivnyát.
Elképzelhető, hogy szabálysértési eljárás indul az ügyben, amely szintén alapjául szolgálhat a kártérítési keresetnek, ha a károkozót az adott esethez köti.
Amennyiben a károsult nem nyújtott be keresetet a tárgyalás megkezdése előtt, esetleg nem indult büntetőeljárás az ügyben, jogában áll polgári peres eljárás keretében kártérítést követelni. Ha azonban a bíróság előzetesen nem mondta ki a vádlott érintettségét a bűncselekmény elkövetésében, vagy nem marasztalták el a károkozót szabálysértési eljárás keretében, a károsultnak kell bizonyítania kártérítési igénye jogosságát.
Ha a törvény másként nem rendelkezik, az eset körülményeire figyelemmel a bíróság a sértett választása alapján a vagyoni kárt okozó személyt a kár természetbeni megtérítésére kötelezheti (azonos jellegű és minőségű tárgy átadására, a sérült tárgy megjavítására stb.), vagy elrendelheti az okozott kár teljes megtérítését. A sértettnek megtérítendő kár összegét az elvesztett vagyonnak az ügy tárgyalása idején fennálló valós értéke, illetve a megrongálódott tárgy helyreállításához szükséges munkák elvégzésének költsége alapján állapítják meg (lásd a Ptk. 1192. cikkelyét!).
hk
