Ki fizeti a bírságot az automatikus üzemmódban rögzített közlekedési szabálysértésért?

„A vállalatunknak három gépkocsija van, amelyeket mindig az a munkatársunk vezet, akinek éppen szüksége van rá a feladatai elvégzéséhez. Előfordul, hogy a gépkocsikat rögzítik az utakon elhelyezett rendőrségi kamerák. A probléma az, hogy a szabálysértési végzést ilyenkor nem a cég kapja, amelynek a tulajdonában a gépkocsi van, hanem az igazgató. Ráadásul az ember jobban teszi, ha azonnal fizet, különben megindítják ellene a végrehajtást, ami tovább növeli a kiadásokat. Egyszer az is előfordult, hogy hiába fizettük be a bírságot, mégis megindult a végrehajtási eljárás. Később megszüntették a végrehajtást, de követelték, hogy fizessük meg az eljárási költségeket. Törvényes ez így? Hogyan kerülhetők el az ilyen helyzetek?”

– Az Adminisztratív jogsértési törvénykönyv (a továbbiakban: Ajtk.) 14.2-es cikkelyének 1. bekezdése értelmében az adminisztratív felelősséget a közlekedési szabálysértésekért, amelyeket automatikus üzemmódban rögzítettek, az a felelős személy – magánszemély, esetleg jogi személy vezetője – viseli, akinek a nevén a jármű az Egységes Állami Járműnyilvántartásban (a továbbiakban: Nyilvántartás) szerepel. Abban az esetben viszont, ha a Nyilvántartásban rögzítették a szóban forgó jármű tényleges használójának (належний користувач) nevét, övé a felelősség. Egyfelől tehát megállapíthatjuk, hogy az efféle szabálysértésekért minden esetben magánszemély viseli a felelősséget, s nem jogi személy. Másfelől a cégvezetőt akkor is adminisztratív felelősség terheli a közlekedési szabályok megsértéséért az általa irányított jogi személy tulajdonát képező járművel, ha valójában nem ő, hanem az alkalmazottja ült a volán mögött.

Amennyiben az érintett az adminisztratív bírságot a bírság kiszabásáról szóló végzés hatálybalépésétől számított 30 napon belül nem fizeti meg, megindulhat a végrehajtás. Ha azonban az érintett időben fizet, a szabálysértési végzés nem minősül végrehajtási okiratnak vagy kényszervégrehajtás alá eső határozatnak, ahogyan azt A végrehajtási eljárásról szóló törvény (a továbbiakban: Vet.) 3. cikkelye 1. pontjának 6. alpontja értelmezi, következésképpen az Állami Végrehajtási Szolgálatnak sincs jogalapja megindítani a végrehajtási eljárást. Ezért a rendőrségi végzés maradéktalan végrehajtása egyben a végrehajtási eljárás megszüntetésének alapja (lásd a Vet. 39. cikkelye 1. pontjának 9. alpontját!).

Mint ismeretes, a Vet. 27. cikkelyének 1–2. pontjai értelmében a végrehajtási illeték az Ukrajna egész területén az Állami Végrehajtási Szolgálat szervei által a határozatok kényszervégrehajtásáért kivetett díj. Az adóstól beszedett végrehajtási illeték Ukrajna állami költségvetésébe folyik be. A végrehajtási illetéket az állami végrehajtó a végrehajtási okirat alapján behajtandó vagy visszatérítendő összegnek, illetve az adóstól a követelőnek átadandó vagyonrész értékének, esetleg a megfizetendő tartásdíjhátraléknak a 10 százalékában állapítja meg.

Nem kell azonban végrehajtási díjat felszámítani többek között abban az esetben sem, ha a végrehajtási eljárást a végzésnek az adós általi teljesítése miatt megszüntetik, amennyiben a bírságot (amelynek a behajtására a végrehajtási eljárás megindult) a végrehajtási eljárás megindítására vonatkozó határozat megszületése előtt fizették be (lásd a Vet. 27. cikkelyének 9. pontját!).

Ha a végrehajtók mégis követelik az eljárási díjat, lehetőség van a fellebbezésre a végrehajtó szolgálat felettes szervénél, illetve az adminisztratív bírósághoz fordulhat a polgár. A bíróság ilyen esetekben általában a panaszosnak ad igazat, mivel a végrehajtók – egyfelől – nemigen tudják tételesen igazolni, hogy milyen konkrét kiadásaik voltak a végrehajtással kapcsolatban, továbbá – másfelől – előfordulhat, hogy jogalapjuk sem lehetett a végrehajtás megindításához.

Ami azt illeti, miként kerülhetők el az efféle kellemetlenségek, emlékeztetnék, hogy az Ajtk. 14.2-es cikkelyének 1. pontjában foglaltaknak megfelelően felelős személy nemcsak a jogi személy vezetője lehet, hanem a jármű tényleges használója is.

Tényleges használónak az a magánszemély tekinthető, aki jogszerűen használja a nem a tulajdonát képező járművet, illetve az a munkavállaló, akit annak a jogi személynek a vezetője határoz meg, amely a jármű tulajdonosa, vagy amely törvényben meghatározott módon használati jogot szerzett rá, és az erre vonatkozó információk szerepelnek a Nyilvántartásban. A tényleges használó pedig, mint említettük, adminisztratív felelősséget viselhet. Vagyis ahhoz, hogy ne a cégvezető kapja a jogi személy járműveit irányító alkalmazottak helyett a bírságokat, a járművezetőket regisztrálni kell a Nyilvántartásban tényleges felhasználókként.

A vonatkozó kormányrendelet («Порядок внесення відомостей про належного користувача транспортного засобу до Єдиного державного реєстру транспортних засобів», затверджений постановою Кабінету Міністрів України від 8 жовтня 2022 р. № 1145) értelmében a jármű tényleges használójára vonatkozó adatok nyilvántartásba vételére a Belügyminisztérium egyik (bármelyik) szolgáltató (szerviz-)központjában kerülhet sor a jogi személy vezetője vagy annak meghatalmazott képviselője és a jármű irányítására felhatalmazandó személy/alkalmazott jelenlétében.

Az offline, azaz személyes megjelenést igénylő, papíralapú regisztrációhoz a következő okmányokra lesz szükség:

1. a vonatkozó kormányrendelet által jóváhagyott forma szerinti kérelemre;

2. személyazonosító okmányra;

3. az adózó nyilvántartási kártyájának számára vonatkozó információra;

4. a képviselő meghatalmazását igazoló dokumentumokra (amennyiben meghatalmazott képviselő fordul a hatósághoz a jogi személy részéről);

5. a kérelemben megjelölt kategóriájú jármű vezetésére jogosító járművezetői igazolványra.

Az eljárás online lebonyolítására is van lehetőség a Belügyminisztérium weboldaláról elérhető alkalmazáson vagy a Gyija portálon keresztül.

Az persze korlátozza a megoldás értékét, amit a tényleges használó bejegyzése jelent, hogy egy járműre egyszerre csak egy tényleges felhasználó regisztrálható.

Megjegyezném, van rá lehetőség, hogy a felelős személy (a jármű tulajdonosa, a tulajdonos jogi személy vezetője, tényleges használó) a bírság kiszabásáról szóló végzés jogerőre emelkedésétől számított 20 napon belül tájékoztassa a végzést kibocsátó hatóságot azokról a körülményekről, amelyek arra vallanak, hogy a szabálysértést más személy követte el. Ilyen körülmény lehet, ha a szabálysértés elkövetésének időpontjában tulajdonosa nem birtokolta a járművet más személy jogsértő cselekménye következtében, esetleg más személyek jogtalanul használták a jármű rendszámát. Mindezt azonban dokumentumokkal szükséges alátámasztani. Van egy további lehetőség is, mely szerint a járművet ténylegesen irányító személy írásban nyilatkozik a bírságot kiszabó hatóság előtt, hogy ő követte el a szabálysértést, hozzájárul az adminisztratív felelősségre vonásához, s bemutatja a bírság befizetését igazoló dokumentumot (csekket) (lásd az Ajtk. 14.2-es cikkelyének 3. bekezdését, illetve a 279.3-as cikkely 1–3. bekezdését!).

hk