2007. március 23.

A mai vasárnapon a Római Katolikus Egyház a Házasságtörő Asszony esetét olvassa (János 8, 1-11).

Az írástudók és a farizeusok látszólag az igazságot keresik. Házasságtörésen kapták az asszonyt. A mózesi törvény szerint meg kell kövezni, a római törvény szerint nem szabad megölni. Jézusnak nincs választása, amikor elé hozzák a bűnös asszonyt. Bármelyik megoldást választja, szembekerül valamelyik törvénnyel. Aki közületek bűn nélkül való - mondja Jézus a farizeusoknak és az írástudóknak - az vesse rá az első követ. A vádlók lassan otthagyják az asszonyt. Amikor már csak ketten maradnak, Jézus azt kérdezi az asszonytól, hogy hol vannak a vádlói, már senki sem ítéli el? "Senki Uram" - mondja az asszony. Erre Jézus azt mondja: "Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!"

Jézus nem kicsinyíti le a bűnt, hanem megbocsátja. Ráébreszti a farizeusokat és az írástudókat a saját bűneikre és arra, hogy senkinek sincs jogában a másikat halálbüntetéssel sújtani.

Az embernek joga van büntetésre, de annak olyannak kell lennie, hogy az ember érezze az irgalmat, a megbocsátást és a büntetés letöltése után akarjon új életet kezdeni.

Ha mi azt akarjuk, hogy az Isten nekünk megbocsásson, mi is meg kell, hogy bocsássunk az ellenünk vétő testvéreinknek. Minden imádságunk, böjtünk, kérésünk, bocsánatkérésünk az Isten felé úgy nyer meghallgatást, ahogyan mi viszonyulunk felebarátainkhoz.

Pogány István