Testvérre márpedig szükség van!
Sok szülő válaszolja mostanában, ha valaki a második, harmadik gyermek felől kérdezi őket, hogy ebben a mai világban még egy gyereket is nehéz felnevelni, nemhogy többet. Olyanok is mondanak ilyet, akik maguk sokkal nehezebb körülmények között is rendben felnőttek. Való igaz, hogy az egyke gyerek többet megkaphat anyagiakban, odafigyelésben - nagyobb ajándékot mégsem adhatnának neki szülei, mint egy testvért. Hiszen a sikeres életre való felkészülésben kevéssé számít, hogy mennyi és milyen játék, ruha áll a gyermek rendelkezésére, annál inkább az, hogy megtanulta-e a társas kapcsolatok szabályait, a konfliktuskezelést, az osztozást.
Felnövekedve is sokkal jobbak az esélyei azoknak, akiknek támaszul szolgál egy (vagy több) testvér. Az egykéknek nehéz kivívniuk önállóságukat, ilyenkor már inkább hátrány, mint előny a szülők osztatlan figyelme, nem is beszélve arról, hogy a róluk való gondoskodás érzelmi és anyagi tekintetben is sokszor rendkívül nagy terhet, felelősséget jelent.
A szülők oldaláról sem fest szebben a helyzet: mindent ettől az egy gyerektől várnak, belé fektetik összes energiájukat, álmaikat - és ha a gyerek nem "sikerül", az az egész életük kudarcát jelenti. Ha pedig egyetlenük külföldre költözik, ha a kapcsolat megromlik, vagy ne adj'isten, meghal a gyerek, a magukra maradt szülőkre a keserű öregség vár, hiszen nincs más, akire számíthatnak.
Persze tény, hogy nem könnyű több gyereket felnevelni. Az anyagi nehézségeken túl az időhiány, a többfelé való odafigyelés, a kis lakás is gondot jelenthet. Nagy gondosságot, tervezést igényel, hogy minden gyermek megkapja a kellő, személyre szabott figyelmet.
Biztatásul mégis hadd mondjuk el a következőket!
Ami az anyagiakat illeti, az újszülöttnek valójában nagyon kevésre van szüksége: tisztaságra, melegre és az anyja közelségére. A díszes kiságyak, szép ruhácskák, elegáns babakocsi - valljuk be - inkább a mi szórakoztatásunkra szolgálnak. A második, harmadik gyerek pedig nem jelent akkora "beruházást", mint az első, hiszen szinte mindent megörököl a nagyobb testvértől. Ez a későbbiekben is igaz, bár korlátozottabb mértékben. A házimunka sem növekszik egyenes arányban a gyerekek számával, és a nagyobb testvérek már sok mindenben segítenek is. Végül pedig, bár igaz, hogy az első gyermekünkkel foglalkozva sokszor el sem tudjuk képzelni, hogy egy másiknak is helye lehet a szívünkben és az időnkben, a következő gyermeket is elvállaló édesanyák és édesapák azt tapasztalják, hogy felnőnek a feladathoz, családjuk pedig így lesz kerek, egész.
-ym-
