Gyengébb a búza- és az árpahozam, de a kukoricatermés ígéretes

Aratás után, aratás előtt

2018. augusztus 19., 17:28 , 917. szám

A kárpátaljai magyarság többsége faluhelyen él, s jelentős számban a mezőgazdaságból igyekeznek fenntartani önmagukat, családjukat. Így sokak megélhetése függ a nemegyszer szélsőségekbe hajló időjárástól, a folyamatban lévő éghajlatváltozástól, a vetőmagok minőségétől, mezőgazdasági gépeik állapotától, az üzemanyag, a műtrágya és a permetezőszerek árától, valamint attól, hogyan és milyen áron tudják értékesíteni termékeiket. Mindezekről és a kapcsolódó kérdésekről beszélgettem el a napokban Huszár Péterrel, a Kárpátaljai Fiatal Magyar Vállalkozók Szövetségének elnökével, a KMKSZ beregszászi városi tanácsi képviselőjével.

– Másfél évvel ezelőtt, 2017 februárjában alakult meg a szervezetünk, mely negyvenéves kor alatti kárpátaljai magyar vállalkozókat tömörít soraiba, jelenleg mintegy 420-430 tagot, akik zömmel a Beregszászi járásban, valamint a Nagyszőlősi és az Ungvári járás sík vidéki részén élnek, dolgoznak, s párhuzamosan működünk a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségével (KMVSZ-szel) – mutatja be szervezetét beszélgetőtársam. – Tagjaink kétharmada mezőgazdasággal foglalkozik, kettőtől húsz hektárig terjedő birtokokkal rendelkeznek, mintegy a felük fóliaházi és/vagy szabadföldi zöldségtermesztéssel, illetve csemegekukorica-termesztéssel, másik felük pedig gabona- és kukoricatermesztéssel foglalkozik.

– Térjünk is rá az utóbbiakra. Milyen lett az idei búza- és árpatermésük, hogyan szerzik be a vetőmagokat, és miként értékesítik a termést?

– Elég gyenge lett a termés, két-három tonna hektáronként. Ez betudható a rossz minőségű vetőmagnak, a műtrágyák hiányának, részben az időjárásnak, és a gazdák által elkövetett hibáknak is. A vetőmagok tekintetében az a rosszabbik eset, ha a saját maguk által termesztett búzából, árpából különítenek el vetőmagokat, míg az a jobbik megoldás, ha ukrajnai vetőmag-forgalmazó cégek vetőmagjait szerzik be. Egy hektár bevetéséhez 200-250 kg vetőmag szükségeltetik, ami lényegesen nagyobb mennyiség, mint az egy hektárra való 15 kg kukorica-vetőmag, tehát anyagigényesebb a szántóföldek gabonával való bevetése. Emellett az időjárás sem kedvezett a gabonatermesztésnek, mivel a múlt ősz száraz volt, majd jött egy nagyon csapadékos időszak, ami belvízkárokhoz vezetett. Ami pedig az árakat illeti, a tehergépkocsival a gazdákhoz kiérkező viszonteladók 4-4,5 hrivnyáért vásárolták fel a terményt, míg ha a gazdák maguk szállították be utánfutóval a piacokra a búzát, az árpát, 5-6 hrivnyát kaptak kilo­grammjáért. S vannak, akik – ha tudják tárolni a terményt – még várnak az eladással, hogy ősszel remélhetőleg jobb árban értékesítsék a búzájukat, az árpájukat. De a terménytermesztéssel foglalkozó tagjaink mindössze harminc százaléka termeszt búzát, árpát, kétharmaduk kukoricát.

– Milyen termés várható az idén?

– Környékünkön ebben az évben – eddig – kedvezett az időjárás a kukoricatermesztésnek, és ha minden jól alakul, hektáronkénti 7–10 tonnás termésátlagok várhatók. Ennek a kultúrának ugyanis kedvez, ha a vetés után csapadékos időjárás következik, mint ahogy ez az idén is bekövetkezett. Nyáron pedig jó a kukorica számára, ha +25–30 Celsius-fokos hőmérsékletek uralkodnak a napon, de ha +40 Celsius-fok körüli hőség van, ez már egy kicsit sok a kukoricának, s a mostani száraz időszak sem kedvez a növénynek. Még szükség lenne rá, hogy egy-két hétig esősebb legyen az időjárás, mert most van a kukoricacsövek kialakulásának és fejlődésének az ideje, s ha az esők elmaradnak, kisebbek lesznek a csövek, és kevesebb is fejlődik ki. Egyébként tavaly elég jó volt a termés, tavalyelőtt viszont gyengébb lett, mivel a tavasz nagyobbik részében kevesebb volt a csapadék.

– Magyarországon készülnek az éghajlat melegebbre és szárazabbra fordulására, szárazságtűrő kukoricafajtákat nemesítenek ki. Önök is kaptak e fajták vetőmagjaiból?

– Igen, anyaországunkban is alkalmazkodnak a klímaváltozáshoz, rövidebb tenyészidejű, szárazság- és stressztűrő kukoricafajtákat fejlesztenek ki, melyekből már mi is kaptunk. Amúgy az idén a KMVSZ 12 ezer hektárra való vetőmagot kapott a magyar államtól, a legjobb fajták kiváló minőségű vetőmagjait. Az idén ebből közel ötezer hektárra valót osztottak ki mintegy kétezer gazdának, köztük úgy ezer hektárra valót kb. 350 tagunknak.

– Miként értékesítik a kukoricát?

– A tervekben szerepel a bejutásunk az európai piacokra. Ezzel kapcsolatban a KMVSZ tárgyalásokat folytat arról, hogy átvevőpontot létesítsenek Bátyúban, mivel az ottani vasúti csomópont révén könnyebben juttathatnánk el a terményeinket az Európai Unióba. Eddig és jelenleg is viszont csak az ukrajnai piacra termeltünk, illetve termelünk. Tagjaink negyven százaléka maga szállítja be a terményét a különböző kárpátaljai piacokra, hatvan százalékuk pedig Ukrajna hágókon túli területeiről érkező viszonteladóknak adja el a kukoricáját. A helybeli középkorú termesztőknek ugyanis az évek során kialakult a felvásárlókörük, és a mi fiatal gazdáinknak is segítettek kapcsolatokat létesíteni ezekkel a viszonteladókkal. A múlt évben a felvásárlók kilo­grammonként 2,80 hrivnya melletti árban vették meg a kukoricát, akik viszont mást is termesztenek, s több lábon állnak, azoknak a piacra bevitellel együtt járó üzemanyag-többletfogyasztás mellett is megérte, hogy a piacokra szállítsák be a terményt, ahol 3,50-4 hrivnya kilogrammonkénti árban értékesítették a kukoricájukat.

Korábban a saját maguk és családjuk számára tartott sertések mellett eladásra szánt hízókat is neveltek a gazdák az önállóan megtermelt terményen, ám az afrikai sertéspestis kárpátaljai megjelenése miatt padlóra került a sertéstenyésztés, jelentős mértékben megcsappant a gazdák sertésnevelési kedve. S ugyancsak gondot okoz, hogy nagyon kevés kukoricaszárító van a gazdák birtokában, noha azt nagyon nehéz tárolni nélküle, így a termesztők rákényszerülnek, hogy minél hamarabb értékesítsék a terményüket.

– A rossz útviszonyok nem veszik el a felvásárlók kedvét attól, hogy felkeressék a falvak egy részét?

– Találkoztam már olyan, kamionnal járó viszonteladóval, aki előre kiköti, hogy csak a főútvonalaktól legfeljebb nyolc-tíz kilométerre eső községekbe hajlandó kiutazni. Ha viszont egy gazda messzebb lakik a főúttól, és rossz a településére vezető mellékút minősége, akkor kevésbé kényes felvásárlóval beszéli meg az üzletet.

– Az Egán Ede Gazdaságfejlesztő Program révén idáig mennyire tudták modernizálni gazdaságukat a termesztők?

– Vannak, akik már szereztek be kukoricaszárítót, általában pedig mezőgazdasági gépeket vásároltak: traktorokat, a hozzájuk kapcsolható kukorica-vetőgépeket, sorközművelőket, kultivátorokat, kukoricakombájnokat. Itt jegyezném meg, hogy a kukoricakombájn hasonló a gabonakombájnhoz, csak kell egy átalakító, mellyel tengeriaratásra tehetjük alkalmassá, szükség van egy, a kukorica betakarításához való vágóasztalra, valamint egyéb technikai átalakításokra, és a gabonakombájnt is át lehet alakítani kukoricakombájnná.

– Magyarországi mezőgazdasági gépeket is be tudnak szerezni?

– A gépek vámkezelése nem egyszerű dolog, a beszerzett gépeknek csak a húsz százaléka használt magyarországi gép, a többit belföldön vásárolják meg, ugyancsak használtakat. Az anyaországiak viszont kevésbé elhasználódtak, mint az itteniek. Ami pedig az újakat illeti, egy új kombájn mintegy 250 ezer amerikai dollárba kerül, ami nem a mi pénztárcánkhoz van szabva. A használt kombájnokat és traktorokat ellenben maximum 50 ezer dollárért be tudjuk szerezni a megpályázott összegekből, a magyarországi és az itteni használt eszközök ára között nincs különbség, „csak” a minőség más. Megesik viszont, hogy a megpályázott összegek kifizetése után – géphiány következtében – az itteni eladóktól nem tudjuk azonnal átvenni a gépeket, mert nincs mindig annyi eszközük, amennyire szükség lenne, így a gazdák két-három hét leforgása alatt juthatnak hozzá a gépükhöz.

– Végezetül érdekelne, milyen távlati terveik vannak?

– Ezek között szerepel még több kukoricaszárító beszerzése, illetve a tengeri tárolására használt tároló helyiségek kialakítása.

Lajos Mihály