Újabb ígéret: nem zárják be az iskoláinkat

Kárpátalján járt Ukrajna külügyminisztere

2017. december 6., 09:34, 882. szám

Állítólag még december elején találkozni fog magyar kollégájával Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszter, aki a találkozót megelőzően, december 1-jén Beregszászban és Ungváron tájékozódott a magyar nyelvű oktatás kérdésével kapcsolatosan.

A külügyminiszter ellátogatott a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnáziumba, ahol elsőként Szabó Árpád igazgatótól, Petruska Istvántól, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal vezetőjétől és Babják Zoltántól, Beregszász polgármesterétől érdeklődött a város és a járás magyar tannyelvű oktatási intézményeivel kapcsolatos kérdésekről. A külügyminisztert többek között arról tájékoztatták az említettek, hogy Kárpátalján minden magyar szülő azt szeretné, hogy gyermeke megtanulja az államnyelvet, de ennek legfőbb akadálya a rossz tanterv és oktatási módszer, illetve a megfelelő oktatási segédeszközök hiánya. Szabó Árpád elmondta, hogy az általa igazgatott intézményben az ukrán nyelv és irodalom tantárgyakon kívül a testnevelést oktatják még ukrán nyelven. Bemutatta az intézménynek a kilencvenes évektől épülő, ma már inkább romnak tűnő szárnyát, amelynek befejezéséhez kérte a miniszter segítségét. A magas rangú vendég elmondta, úgy értesült, hogy Kárpátalján a magyarok fiatalabb generációi még annyira sem beszélnek ukránul, mint az idősebbek. Ez pedig megakadályozza őket abban, hogy az ukrán társadalomban érvényesülni tudjanak.

Pavlo Klimkin a gimnázium nagytermében találkozott a tantestülettel, valamint a végzős diákokkal. Julija Risko, Viktorija Onoprijenko és Panykó Éva ukrán szakos pedagógusok részletesen kifejtették, hogy miért nem lehet a jelenlegi tanterv alapján megtanulni ukránul egy magyar gyereknek. Szerintük a jelenlegi programot kidolgozó szakemberek egészen biztosan nem tanítottak nem szláv anyanyelvű gyerekeket. Egy újságíróként jelen lévő szülő is a tantervet nevezte meg a probléma legfőbb okaként, és kérte, hogy azt helyben, olyan szakemberek dolgozhassák ki, akik beszélnek magyarul is. Ezzel a kéréssel a külügyminiszter is egyetértett, s örömmel értesült arról, hogy a magyar főiskolán már kidolgoztak egy megfelelő tantervet, de ha azt bevezetik, feltétlenül differenciálni kell majd a központi érettséginél, annak alapján, hogy ki járt ukrán és ki magyar iskolába.

A külügyminiszter arról próbálta kérdezni a végzős diákokat, hogy hol és mit szeretnének tanulni az érettségi megszerzése után. A gyerekek közül csak a tanárok unszolására válaszolt két fiú és két lány. A lányok kémiát és pszichológiát szeretnének tanulni, a fiúk a programozó pályát választanák, de mindannyian elmondták, hogy Magyarországon szeretnék folytatni tanulmányaikat. A miniszternek arra a kérdésére, hogy a végzősök közül ki akar Ukrajnában továbbtanulni – hosszú, néma csend volt a válasz megyénk legjobb eredményekkel rendelkező magyar középiskolájában.

Az ukrán tannyelvű Beregszászi Gimnáziumban folytatódott a miniszteri vizit, ahol Volodimir Kenejz igazgató és az igazgatóság tagjai, valamint Babják Edit, a Beregszászi Városi Oktatási Osztály vezetője többek között arról tájékoztatták a minisztert, hogy az ukrán gimnázium diákjainak 40%-a magyar családokból származik, további húsz százalékuk pedig kevert családokból. Pavlo Klimkin benézett tanórákra, beszélgetett diákokkal. Döbbenten látta, hogy a fizikaszertárban – ahogy az ukrán gimnázium fizikatanára fogalmazott – száz évesnél is régebbi, még az osztrák időkből megmaradt makettek segítségével oktatnak mind a mai napig. A rendezvényteremben találkozott az ukrán gimnázium diákönkormányzatának tagjaival. Arra a kérdésre, hogy közülük hányan származnak magyar családból, a gyerekek kb. egyharmada emelte fel a kezét. Három kislányt meg is szólított közülük Volodimir Kenejz igazgató, akik jól beszélnek ukránul, és elmondták, hogy a magyar iskolákban egyáltalán nem tanítják az ukrán nyelvet, csak szavakat. Ott nem lehet megtanulni az államnyelvet. A miniszter konkrét kérdései kapcsán persze kiderült, hogy egyikük soha nem járt magyar iskolába, a másik is csak első osztályba, a harmadik viszont magyar iskola után választotta az ukrán gimnáziumot és három-négy év alatt tökéletesen elsajátította az ukrán nyelvet. A megkérdezett magyar lányok mindegyike Ukrajnában, Lembergben vagy Kijevben szeretne továbbtanulni – legalábbis azt válaszolták a miniszter kérdésére.

A külügyminiszter a gimnáziumokban tett látogatás után a Beregszászi Járási Tanács épületében, a tanács elnökének, Sin Józsefnek a hivatali szobájában folytatott megbeszélést a járás vezetőivel, valamint a megyei tanács és a járási tanács magyar képviselőivel. Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Megyei Tanács oktatási ügyekért is felelős szakbizottságának az elnöke részletesen elmagyarázta az ukrán diplomácia vezetőjének a kárpátaljai magyar szervezetek és a pedagógusszakma álláspontját, elmondta a mindannyiunk által jól ismert érveket az anyanyelven történő tanulás fontosságáról. Hangsúlyozta, hogy a szülőknek biztosítani kell azt a jogot, hogy ők választhassák meg, milyen tannyelvű iskolába íratják gyermeküket. Orosz Ildikóval azonos véleményt fogalmazott meg többek között Zubánics László, aki az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar tanítási nyelvű karát képviselte a megbeszélésen, Csernicskó István nyelvész, a Rákóczi-főiskola tanára, Bíró Tibor vállalkozó, járási képviselő és Sin József, a járási tanács elnöke, korábbi iskolaigazgató.

A külügyminiszter a hallottakat és látottakat összegezve elismerte, hogy a magyar gyerekek államnyelvismeretének javítása összetettebb feladat, amit nem lehet csak azzal megoldani, hogy ötödik osztálytól ukránul oktatják nekik a tantárgyakat. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mind a magyar közösségnek, mind az ukrán társadalomnak az az érdeke, hogy a felnövekvő magyar nemzedékek megtanulják az államnyelvet. Egyetértett azzal is, hogy a megfelelő tanterveket itt helyben és nem Kijevben kell ehhez kidolgozni.

A tájékozódó megbeszélést követően Pavlo Klimkin megkoszorúzta Petőfi Sándor és Tarasz Sevcsenko beregszászi szobrát, majd ellátogatott az Asztély–Beregsurány határátkelőre.

A külügyminiszter munkalátogatásának következő helyszíne Ungvár volt, ahol a megyei tanács üléstermében találkozott a megyei, illetve a járási állami közigazgatások vezetőivel, a különböző szintű tanácsok képviselőivel, a nemzeti kisebbségek érdekvédelmi szervezeteinek vezetőivel, iskolaigazgatókkal és polgármesterekkel.

A magyar közösség álláspontját az oktatási törvény nyelvi cikkelyével kapcsolatban Barta József, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese ismertette:

– Tudjuk, hogy a magyar nemzeti kisebbség ukrán nyelvtudása nem éri el a kívánt szintet. Ez a helyzet minket is aggodalommal tölt el, hiszen a fiatalok így nem képesek a szülőföldjükön érvényesülni, karriert építeni. Az anyanyelven történő oktatáshoz való jog megvonása viszont elfogadhatatlan a számunkra. Egy európai értékrendhez igazodni kívánó, magát demokratikus jogállamnak deklaráló ország nem szűkítheti a meglévő jogokat, különösen egy olyan érzékeny területen, mint a kisebbségpolitika.

Pavlo Klimkin látogatása zárásaként sajtótájékoztatót tartott, melyen röviden összegezte a nap során szerzett tapasztalatait, és válaszolt az újságírók kérdéseire. Hazugságnak nevezte azt, hogy a jövőben a nemzeti kisebbségek nem tanulhatnak saját anyanyelvükön.

– Ez nem felel meg a valóságnak – mondta. – Tanulhatják a biológiát románul, vagy a fizikát magyarul. Ezt a jogot senki sem veszi el a nemzetiségektől. De van két nagyon fontos dolog. Az egyik az ukrán nyelv ismerete. Ez nagyon fontos a közösségek számára is. Ki kell dolgozni a törvény megvalósításának tervét, ez az oktatási minisztérium feladata. A közösséggel folytatott párbeszéd alapján kell ezt elvégezni, mert a közösség tudja leginkább, mire van szükségük, mely tantárgyakat, hányadik osztálytól érdemes ukránul tanítani. El kell gondolkodni azon is, mit kell tenni, hogy ne teherként éljék meg a tanulók az ukrán nyelv tanulását – hangsúlyozta a külügyminiszter.

– Ez a mi törvényünk és a mi jövőnk – emelte ki Pavlo Klimkin. – Magyarország számára mindig fontos a határon túli magyarok érdekvédelme. De mi nem Magyarország számára akarunk valamit tenni, hanem a saját állampolgáraink érdekében. A magyar közösségek Ukrajna fontos és értékes részei – mondta, és megengedhetetlennek nevezte, hogy Ukrajna értékes polgárokat veszít azáltal, hogy nem teremtették meg az államnyelv elsajátításhoz szükséges feltételeket. – Úgy vélem, a mi hibánk, hogy ezt nem tettük meg mostanáig– zárta gondolatait a politikus.

A határátkelők rendezését illetően elmondta: a döntés nem a külügyminisztérium hatáskörébe tartozik, de feltétlenül szükség van új határátkelők építésére, de ha nem fogjuk teljesíteni mindazt, amit vállalunk, az nem vet jó fényt Ukrajnára.

– Az, ami az Asztély–Beregsurány átkelőn fogadott, szörnyűség – hangsúlyozta –, magyar oldalon rendezett infrastruktúra várja az utazókat, nálunk pedig áldatlan állapotok uralkodnak.

Az ukrán–szlovák határon feltorlódott kamionsorokat látva leszögezte, hogy vannak problémák. A Beregszászi járásban lévő, nem megfelelően ellenőrzött ún. magánhatár kérdését is felvetette.

– Nem gondolom, hogy az magánkézben van, de az ukrán határőröknek korszerű eszközökre van szükségük ahhoz, hogy megfelelően biztosítani tudják az országhatár védelmét. Hogy a régióról ne az a vélemény alakuljon ki, hogy a helyiek egyik fő jövedelemforrása a csempészet. A határnak európainak és nyitottnak kell lennie, de megbízhatónak – összegezte a külügyminiszter.

B.Zs. – R.V.