Dicsérő oklevelek, virágok, nehézségek, remények…

Az egészségügyi dolgozók napján

2017. június 21., 10:13 , 858. szám

Június 16-án, az egészségügyi dolgozók napján a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal és a Beregszászi Járási Tanács székházában köszöntötték fel a járási egészségügyi intézmények alkalmazottait. Akik bár éppúgy alulfizetettek, mint országunk többi állami egészségügyi intézményének a dolgozói, de legalább ezen a napon sikerült örömet szerezni nekik dicsérő oklevelekkel, virágokkal és egyéb ajándékokkal. Ám tudjuk, az lenne az igazi ajándék a számukra, ha végre tisztességes fizetéseket kapnának, és a szükségben sok orvos nem szorulna rá a hálapénzre.

„A rendezvényt a járási adminisztráció egészségügyi osztálya szervezte meg – tájékoztatott Bimba Ferenc, az adminisztráció elnökhelyettese és egyben az egészségügyi osztály vezetője. – Az egészségügyi dolgozók köszöntése előtt megkoszorúztuk a beregszászi kórház hajdani híres sebész-főorvosának, dr. Linner Bertalannak a járási kórház területén álló mellszobrát, amivel hagyományt kívánunk teremteni, s itt jegyzem meg, hogy az egészségügyi intézmény kollektívájának a döntése értelmében a kórház felveszi dr. Linner Bertalan nevét. Emellett pedig a járási tanács és a járási adminisztráció székházában festménykiállítást is szerveztünk az ápolónői és könyvelői végzettséggel rendelkező, jelenleg az adminisztráció szociális osztályának a főkönyvelőjeként dolgozó autodidakta festőművész, Halina Rohacs műveiből.”

A tárlat megnyitása alkalmából Petruska István, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke és Bimba Ferenc köszöntötte az egybegyűlteket, illetve a virágcsendéleteket és tájképeket kiállító Halina Rohacsot, akivel rövid interjút készítettem.

– Luhanszk megye Nyikola­jivsz­ka községében születtem, és első ízben 2007-ben, még diákkoromban turistaként kerestem fel Kárpátalját, melynek szépsége úgy megragadott, hogy már akkor elhatároztam: ide szeretnék költözni. 2010-ben pedig ide jöttem férjhez, így a diákkori álmom is valóra vált.

– Mikor kezdett festeni?

– 2014-ben, miután Donyeck és Luhanszk megyékben kitört a polgárháború, egy ágyúlövedék eltalálta a szülőházamat, romba döntve annak egy részét. Ott lakó hozzátartozóim éppen nem tartózkodtak otthon, így nem esett bántódásuk, de az eset így is nagyon megviselt, a hír hallatán sokkot kaptam. Ekkor kezdtem festegetni, amiben megnyugvást találtam, és a sokk is elmúlt. De azóta is festek, már három kiállításom is volt: tavalyelőtt, illetve a múlt évben a Beregszászi Városi Művelődési Házban, az idén pedig itt, a tanács és az adminisztráció székházában.

– Melyek a kedvenc témái?

– Leginkább a kárpáti hegyeket, valamint az erdőkkel övezett patakokat, folyókat szeretem megfesteni.

A kiállítás megnyitása után került sor az egészségügyi dolgozók felköszöntésére. Elsőként Petruska István lépett a mikrofonhoz, kiemelve, milyen felelősségteljes munkát végeznek a most szakmai ünnepüket méltató személyek, kifejtette, hogy nehéz év áll mögöttünk, s ugyancsak nehéz év áll előttünk, végezetül pedig mindnyájuknak erőt, egészséget kívánt. Sin József, a Beregszászi Járási Tanács elnöke és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke leszögezte: reformokra van szükség az egészségügyben, kitartást kért az egészségügyi alkalmazottaktól, s reményét fejezte ki, hogy az ő segítségükkel végre is lehet hajtani a reformokat. Babják Zoltán, Beregszász polgármestere megköszönte az ünnepelteknek a professzionalizmusukat, a mentőállomások dolgozóinak pedig azt, hogy éjjel-nappal a sürgős ellátásra szoruló betegek segítségére sietnek. Továbbá szólt a problémákról, köztük az egészségügyi intézmények gyógyszerhiányáról. Majd leszögezte, hogy az egészségügyi reform során olyan feltételeket kell teremteni az egészségügyi alkalmazottak számára, melyek mellett nem vándorolnak ki külföldre. Ivan Males, a Beregszászi Járási Kórház főorvosa pedig reményét fejezte ki a reform sikerét illetően.

Petruska István, Sin József, Bimba Ferenc, Babják Zoltán és Ivan Males megajándékozták a legkiválóbb teljesítményt nyújtó egészségügyi alkalmazottakat. Majd a rendezvénysorozat zárásaként színpadra léptek a mezőgecsei, a rafajnaújfalui, a zápszonyi művelődési házak műkedvelő táncegyüttesei, zömmel magyar néptáncokat, illetve egy moldáv néptáncot és egy stilizált ukrán néptáncot adva elő.

Természetesen egy járási kórházi orvost, illetve egy községi családorvost is megkérdeztem az egészségügy helyzetét illetően. A neve közzétételéhez hozzá nem járuló kórházi orvos kifejtette: a kórházi alkalmazottak külföldre vándorlása az idén is folytatódik, a fizetések a minimálbér megemelése után csak minimális mértékben emelkedtek meg, az ingázó dolgozók számára ígért utazási kedvezmények, valamint a lakáshoz jutást célzó támogatások még nem léptek életbe, az egészségügyi dolgozók anyagi és morális megbecsülése alacsony, s mindegyik kórházi osztályon szakemberhiánnyal küszködnek. Dr. Jakab Lajos badalói családorvos pedig úgy vélte, hogy erkölcsi megbecsülés van, anyagi viszont nincs. Pozitívumként nevezte meg, hogy a magyar állam kezdeményezte a járás községi egészségügyi intézményeinek a felújítását, illetve azt, hogy a Kárpátalján praktizáló és magyar vagy magyarul is beszélő orvosok – amennyiben megpályázták – már két éve kapnak fizetéskiegészítést a magyar államtól, ám még nem esett szó arról, hogy az infláció mértékéhez igazítva emelnék annak összegét, ahogy az a pedagógusok esetében már megtörtént.

Mit fűzhetünk hozzá mindehhez? Talán csak annyit: jó lenne, ha az egészségügyi alkalmazottak szakmai ünnepét végre nem árnyékolnák be az egészségügy krónikus problémái. A közeljövő pedig megmutatja, mit ér el, illetve mit is ér majd az egészségügyi reform…

Lajos Mihály