Híd a kultúrák és a nemzetek között

Felavatták a beregszentmiklósi szobrásztáborban alkotott köztéri szobrokat

Mint arról korábban már beszámoltunk, a Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület harmadszor szervezte meg nemzetközi kőszobrásztáborát, ezúttal a beregszentmiklósi várkastély udvarán. A táborban négy országból öt szobrász dolgozott, hogy elkészült köztéri szobraikat végül felállíthassák két galíciai, két kárpátaljai és egy magyarországi településen.

Május 20-án, szombaton az indiai Chander Parkash hatalmas homokkő alkotását a galíciai Szkoléban avatták fel gyönyörű környezetben a helyi művészeti iskola udvarán. A szobor közepén lévő környílásba a Kárpátok hegyeit és kővirágokat faragott a művész, a közepén pedig fémrúdra függesztett kőharangokat helyezett el. Az avatóünnepségen elismeréssel szólt a lelki hidat ábrázoló műről Volodimir Moszkal polgármester, a helyi pravoszláv pópa, a város főépítésze és a helyi művészeti iskola igazgatója.

Alsóvereckén ifj. Hidi Endre szobrát ideiglenes helyen avatták fel a polgármesteri hivatal udvarán. A szobor tereprendezést követően a község főterének közepére, a közutat elválasztó sávba kerül majd.

Az idei szobrásztábor helyszínén, a beregszentmiklósi várkastély mellett Drienyovszki János budapesti szobrászművész alkotását avatták fel. A kőből hullámvonalszerűen kialakított talapzat a folyót szimbolizálja, rajta két tojásdad formájú óriási homokkő, amelyek leghegyesebb érintkezési pontjai egymás felé irányulnak. A köveknek a víz alakítja a sorsukat, nekünk, embereknek pedig az élet vize, a sorsunk visz előre, és az csiszol bennünket. A két tojásforma azért nem teljesen egyforma, mert mi emberek sem vagyunk egyformák, közöttük merőlegesen elhelyezésre került egy csiszolt márványlap, amely a hidat szimbolizálja. A csiszolt, fényezett márványlap tükörként is funkcionál, mert a hidat, kapcsolatot építeni igyekvő két félnek önmagát is helyesen kell látnia. A műve kapcsán Drienyovszki János elmondta: „Ha kapcsolatot akarunk építeni, akkor fókuszálnunk kell egy pontra. Mindegy, hogy mekkora a különbség, ha egy pontban meg tudunk egyezni, az sikerre visz.”

Mivel a szobor Zrínyi Ilona egykori szobájának ablaka alatt áll, ahol egykor szerelmi légyottok is zajlottak, a tojás pedig a termékenység szimbóluma, a művet akár a termékenység hídjaként is értelmezhetjük.

A szoboravató ünnepségen a beregszentmiklósi várkastélyt bérlő, felújító és üzemeltető Bartos József festőművész idézte fel az alkotótábor különböző pillanatait, amelyek során elkészültek a szobrok.

A kárpátaljai szobrásztábort megszervező Matl Péter munkácsi szobrászművész elmondta, hogy az idei tábor mottója a híd volt: Híd a kultúrák és a nemzetek között. Elmondta, hogy a művésztábort az interneten hirdették meg, és a világ különböző országaiból 20 pályamű érkezett be. A jelentkezők közül – elismert művészettörténészek segítségével – öt művészt választottak ki, négy országból, akiket meghívtak Beregszentmiklósra. Korábban a táborban készült szobrokat kárpátaljai településeknek adományozták, ez idén kibővült két galíciai és egy magyarországi településsel. Matl Péter elmondta, hogy Ruppert János szekszárdi szobrászművész szobrát ideiglenesen ugyancsak Beregszentmiklóson avatják fel, mert a galíciai Sztarij Szamborban még nem fejeződött be a tereprendezés, egy hónap múlva avatják majd a művet a végleges helyszínen, a Lemberg megyei kisvárosban. Végül köszönetet mondott a művésztelep anyagi támogatásáért Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumának és mindenkinek, akik támogatták és segítették a harmadik kárpátaljai művésztelep sikerét.

Az alkotó Drienyovszki János meghatottan mondott köszönetet Bartos Józsefnek és feleségének, hogy műve olyan impozáns, történelmi környezetbe kerülhetett, ahol nagyon sok turista megfordul nap mint nap.

Vaszil Holcsa, Bereg­szent­miklós (Csinagyijevo) polgármesterének helyettese a nagyközségi tanács és a végrehajtó bizottság nevében köszöntötte a művészeket és a vendégeket, hangsúlyozva, hogy a település vezetőjeként büszke arra, hogy náluk került megrendezésre az idei szobrásztábor, és egy, illetve ideiglenesen két szoborral is gazdagodott ezáltal történelmi műemlékük, a várkastély környezete.

A jelenlévők ezt követően átvonultak Ruppert János szekszárdi szobrászművész alkotásához, ahol Matl Péter elmondta: „Az absztrakt művészet nem valamiféle illusztráció az életből, hanem a lélek tükre. A modern idők magukkal hozzák a modern formákat és gondolatokat, ennek kitűnő példája Ruppert János szobra.”

A magyarországi művész a szobor története kapcsán elmondta, hogy az eredeti tervét nem tudta megvalósítani, mert a hatalmas homokkő másként hasadt. Ezért egy új kompozíciót kellett felépítenie híd témában. Az új kompozícióban a múltat, a jelent és a jövőt ötvözte. A bal oldali, lyukas zászlót formázó kőtömb a múltra, az 1956-os magyar forradalomra utal. A másik kőtömb a jövőnket szimbolizálja, a két követ pedig összeköti egy fém ajtóforma, amely a jövőbe, a szabadság felé vezet. A mű formája rengeteg asszociációt tesz lehetővé a szemlélő számára.

Kuti László ungvári magyar konzul hangsúlyozta: „A szimpózium résztvevői már önmagukban is szimbolizálták a fő mondanivalót, a hidat. Nagyon hálásak vagyunk azért, hogy azok az alkotások, amelyek itt születtek, most már nemcsak Kárpátalján, hanem Galíciában és a jelenlegi Magyarországon is elhelyezésre kerülnek. Mindez nagyon fontos, és ismételten alátámasztja, hogy mennyi minden köt bennünket össze.”

Szerhij Hajdaj, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke elmondta, nagy örömére szolgál, hogy Bartos József, a vár „tulajdonosa” Beregszentmiklóson él, és saját lehetőségeihez képest restaurálja a korábban nagyon elhanyagolt várat. Mellette pedig otthont teremt a színvonalas kortárs művészetnek.

A beregszentmiklósi ünnepségen az alkotóművészeken, a helyi művészetkedvelőkön kívül jelen volt még Gulácsy Géza, a KMKSZ alelnöke, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselője, valamint Olekszandr Bohiv, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese.

A művészek az ünnepélyes megnyitót követően folytatták útjukat a magyarországi Tarpára, ahol a varsói Ryszard Litwiniuk hatalmas, 9 méter hosszú tölgyfából készült szobrát avatták fel.

Szécsi Szabolcs, Tarpa polgármestere köszönetet mondott azért, hogy egy ilyen program, egy ilyen gondolatvilág részeseivé válhattak. A község eddig végzett munkájának, a kárpátaljai testvérek iránti nyitottságának elismerését látják a szoborban, amely, mint fogalmazott: „Jó helyre került Tarpára.”

Matl Péter hangsúlyozta, azzal, hogy a kárpátaljai szobrásztáborban készült mű Tarpára kerülhetett, azt bizonyítják, hogy egy kulturális régióhoz tartozunk. Sikerült Tarpát is hozzákapcsolni a Kárpátalján kialakított szoborúthoz. Egyúttal köszönetet is szeretnének ezzel mondani Magyarországnak a kárpátaljaiaknak nyújtott segítségért.

Az országhatárokon átívelő, befejezetlen hidat egy Zápszonyból hozott hatalmas tölgyfából alkotta meg Ryszard Litwiniuk, aki elmondta, nem azért jött ide, hogy egy valódi hidat alkosson, hanem azért, hogy a híd lényegét mutassa meg. Kárpátalja öt ország, öt nép közötti tranzittérség, maga is egy híd, ezért volt szerencsés a művésztelep témaválasztása. A szobor egy fatörzsből készült, amelyet szétvágott, majd a peremén csavarokkal összekapcsolt, utalva arra, hogy ez a vidék egykor egységes volt, illetve arra, hogy mi mindannyian egy tőből fakadunk. Összességében a híd egy kézfogást szimbolizál.

A szobor ünnepélyes felavatását követően a művészeket a tarpaiak vendégül látták, majd Huszti Elek, a helyi önkormányzat képviselője bemutatta a példásan rendben tartott, sok történelmi emlékkel büszkélkedő beregi falut.

Badó Zsolt