A fajtaválasztásról hajtatásban V.

A jelenlegihez hasonlóan nehéz gazdasági helyzetben fokozott jelentőségre tesz szert a gazdálkodóknak a hajtatást érintő valamennyi döntése és lépése, különösen fontossá válik, hogy kihasználjunk minden kínálkozó lehetőséget, ami az új fajtákban és termesztési technológiákban rejlik. Most, amikor lezártuk a 2015-ös szezont, s megkezdtük a felkészülést a következő hajtatási idényre, eljött az ideje, hogy a munkánkat meghatározó tényezőket számba véve eldöntsük, milyen fajták termesztésének vágunk neki az előttünk álló évben. Sorozatunk utolsó részében a fejes káposztát vesszük sorra. (Előző rész itt olvasható.)

A tavalyi, az egész szezonra jellemző kiemelkedően magas káposztaár azt eredményezi, hogy még több termelő dönt a fejes káposzta termesztése mellett. A termesztésre való felkészülésnek meghatározó eleme a megfelelő fajta kiválasztása.

Amikor fajtát választunk, tudnunk kell, hogy

– milyen piacra termelünk (friss termék, savanyítás vagy tárolás);

– milyen módon fogunk termelni (hajtatás, korai szabadföldi, szabadföldi termesztés stb.);

– fontos a termőhely adottságainak ismerete (a talaj típusa, fekvése, vízellátottsága, a helyi mikroklíma stb.).

A fajták megválasztásakor ismernünk kell a fejes káposztát jellemző fontosabb fajtatulajdonságokat, hogy el tudjunk igazodni a növekvő kínálatban.

Fontos fajtabélyeg a növekedési erély, mert ez hatással van a termesztési területre kiültetéskor. A kis termetű fajtákat ültethetjük 0,12–0,16 m2-re is, míg a nagy méretűek 0,25–0,4 m2-t is igényelnek.

A levelek nagysága, száma, alakja közvetlenül hat a fej nagyságára és formájára. A fejes káposztán megkülönböztetjük a külső, a fejet borító, valamint a fejet alkotó leveleket, amelyek egymástól színben és számban is eltérnek, egymáshoz viszonyított arányuk fajtacsoportonként változó. Egyes fajták fejét két levél borítja, másoknál egyszerre 3-4 is látszik. A tájfajtákra elsősorban a külső levelek nagy tömege jellemző. A levelek színe különböző árnyalatú lehet – zöld vagy lilás –, ezt a viaszréteg vastagsága is befolyásolja. A korai fajtáknál gyakori, hogy a fejet borító levelek a fejesedés után sem világosodnak ki, sőt a belső levelek sem fehérek. Ezeket a fajtákat elsősorban salátakészítésre használják.

A fej a legfontosabb fajtabélyeg-hordozó. Alakja, nagysága, tömöttsége, a belső torzsa hossza dönti el sok esetben a fajtaválasztást. Tömege a hajtatásban alkalmazott fajtáknál 0,5–1,5 kg, a nyári–őszi friss fogyasztásra szánt fajtáknál 1,5–2,5 kg, míg a savanyításra szánt fajtáknál 3–8 kg. A fej tömegét a hosszú termesztési idejű fajtáknál a termesztési terület változtatásával módosíthatjuk. A káposztahibrideknél 15%-os állománysűrítés a fajta érzékenységétől függően 5–25%-os terméseredmény növekedést vagy csökkenést eredményezhet. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a kis és a közepes fejnagyságú fajták esetében a katalógusban javasolt termesztési területen nem érdemes változtatni.

A régebbi fajták fejesedés alkalmával nagy külső lombot neveltek és ebben „fejesedett be” a fej. A ma használatos hibrideknél a fejképződésre a kifejesedés kifejezés a legalkalmasabb, ugyanis a növény a fejképződés megindulásától kezdve kemény fejet alkot, amely folyamatosan növekszik.

A kemény fejből fejlődő típusokba kevésbé épül be a dohánytripsz és jobb lesz a fej minősége is. Ezen túl, a fajta lábon tarthatósága következtében rugalmasabban tudjuk kezelni a betakarítás időpontját is.

A katalógusokban megadott tenyészidőértékek a mi körülményeink között nem mindig érvényesek. Nagyon fontos a tenyészidő pontos értelmezése. A tenyészidő megállapításakor a kiültetéstől a növényállomány 50%-ának betakarításig eltelt napok számát veszik figyelembe. Kontinentális éghajlatunkon az adott év időjárásától függően 3–15 napos eltérés is lehetséges a tenyészidőben. A tenyészidőre hatással vannak még a termőképességet befolyásoló egyéb tényezők is, pl. a palánta típusa, kora, edzettségi állapota és a választott termesztési terület mérete.

A fajták beltartalmi tulajdonságai közül a vitamin-, a cukor- és a szárazanyag-tartalom érdemel említést. A cukortartalom átlagosan 3% körüli. A savanyításra való fajtáknál jó, ha ez az érték nagyobb, mert a cukor a tejsavas erjedés alapanyaga. Tároláskor előnyösebb az alacsony cukortartalom, az ilyen fajták kevésbé romlékonyak.

A káposztafajták termesztési értékei közül a hőtűrés, a szárazságtűrés, a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a savanyíthatóság, a tárolhatóság, az egyszerre érés és a repedési hajlam említendők.

A fajták hőtűrése nem egyforma. Ebből a szempontból egyfelől a tavaszi, palántakori lehűlésekre való reagálást, az őszi fagyok elviselését, illetve a növény viselkedését kell vizsgálni. Ugyanakkor a melegtűrés a hajtatott fajták fólia alatti fejesedési képességére és a nyári időszak tűrésére vonatkozik. A szárazságtűrés általában a tájfajták jellemzője.

A betegségekkel szembeni ellenállóság a legfontosabb biológiai értékmérő tulajdonság. Újabban egyre több ilyen fajta kerül forgalomba. Így például van, amelyik a vírusok, alternária, xantomonás, fuzáriumos betegségekkel szemben ellenálló, de vannak a peronoszpórával, a tripsszel szemben toleráns fajták is.

Az egyszerre érés a betakarítás ütemezésénél fontos tulajdonság. A repedési hajlam, vagy lábontarthatóság is fontos szempont. Az egyenetlen vízellátás és az esetleges túlérés esetén nem repedő fajták sokszor a szedési érettség elérése után 1 hónapig is lábon tarthatók.

A fejeskáposzta-fajtákat termesztési idejük alapján három csoportra oszthatjuk:

– rövid tenyészidejűek: 50–80 nap;

– nyári vagy közepes tenyészidejűek: 80–100 nap;

– hosszú tenyészidejűek: 100–160 nap.

A rövid tenyészidejű fajtákat tavasszal március derekától ültetjük sűrű térállásba, 40x40, vagy 40x30 cm-re. A korai fajták átlagosan 0,5–2,5 kg tömegűek, ezért lehetőség szerint indokolt a javasoltnál valamivel nagyobb termesztési területet kialakítanunk a számukra. A korai fajták repedésre hajlamosak, ezért lábon tarthatóságuk legfeljebb két hét. A korai fejes káposztát frissen, salátának fogyasztjuk, savanyításra zöldessárga színe miatt kevésbé alkalmas.

A nyári betakarítású fejes ká­posztát tavasszal szálas palántáról ültetjük, és 80–100 napos termesztési idejű fajtákat használunk. A frisspiacra elsősorban 50x50 cm és 50x40 cm térközzel ültetünk és 1,5–2,5 kg-os fejeket nevelünk.

Az őszi káposztát májusban–júniusban ültetjük, főleg hosszú tárolásra, savanyításra és friss fogyasztásra termeljük. Ebben az éréscsoportban a 80–160 napos termesztési idejű fajtákat használjuk. A fejtömeg a tenyészidő és a termesztési terület függvényében alakul – friss fogyasztásra 1,5–2,5 kg-os, tárolásra 2–4 kg-os, feldolgozásra 4–8 kg-os fejeket kínálunk.

A vegyes hasznosítású fajták rendkívül kedveltek a termelők körében. Népszerűségük érthető, hiszen termesztésük esetén számos piaci lehetőséggel számolhat a gazda. Friss fogyasztásra a kereskedők és a háziasszonyok a kerek, 1,5–2,5 kg-os kemény fejű, vékony levelű, üde zöld színű típusokat keresik. Frissen történő értékesítésre ugyanazt a közepes tenyészidejű (80–100 napos) vegyes hasznosítású fajtát nagyobb tőszámmal ültetjük, mint savanyításra vagy tárolásra.

Őrhidi László
nagydobronyi gazdálkodó,
a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány
szaktanácsadója