A végrendelet értelmezéséről

„Ha nem világos, mit akart a nagyapa a végrendeletével, ki mondja meg, hogyan kell érteni, amit leírt? Mi van, ha a nagyapa nem volt már beszámítható? Érvénytelenítik a végrendeletet? Mit csináljon, aki másként érti a végrendeletet, mint a többiek? Menjen a bíróságra?”

– Nem ritkák az olyan esetek, amikor a végrendelet szövegéből nem lehet egyértelműen megállapítani az örökhagyó akaratát. Ha azon vitáznak az örökösök a végrendelkező halála után, hogy milyen felirat kerüljön a megboldogult sírjára, azt rendszerint megoldják egymás között. Ha azonban nagyobb a „tét”, mert például a végrendelkező javainak sorsáról van szó, gyakoribb az örökösök számára megoldhatatlannak tűnő vita. Ilyenkor szükség lehet a végrendelet értelmezésére.

A Polgári törvénykönyv (Цивільний кодекс України – a továbbiakban Ptk.) 1256. cikkelye úgy rendelkezik, hogy a végrendeletet maguk az örökösök is értelmezhetik az örökség megnyílása után. Az örökösök közötti vita esetén a végrendeletet a bíróság értelmezi a Ptk. 213. cikkelyével összhangban.

A 213. cikkely is rögzíti, hogy a feleknek jogukban áll értelmezni az okirat (végrendelet) tartalmát. Egy vagy több érintett kérésére a bíróság határozatot hozhat az okirat tartalmának értelmezéséről. Az okirat tartalmának értelmezése során a dokumentum teljes tartalmára nézve azonosan értelmezik az egyes szavak és fogalmak jelentését, valamint a kifejezéseknek az adott viszonykörben általánosan elfogadott jelentését veszik figyelembe. Ha a szavak és fogalmak szó szerinti jelentése, valamint a kifejezések általánosan elfogadott jelentése a kapcsolatok releváns szférájában nem teszi lehetővé az okirat egyes részei esetében a tartalom tisztázását, akkor azok jelentését a vonatkozó résznek az okirat egyéb részeinek, egészének tartalmával, a felek szándékaival való összevetésével állapítják meg.

Ha ezen szabályok szerint nem lehetséges megállapítani a végrendelkező valódi akaratát, figyelembe veszik a végrendelet célját, az örökhagyó korábbi megnyilatkozásait, a felek közötti kapcsolatokban kialakult gyakorlatot, szokásokat stb.; azaz minden olyan körülményt, amelynek jelentősége lehet az ügy szempontjából.

Az okirat értelmezését rendszerint az érintettek egyikének keresete alapján végzi el a bíróság. Érintettnek számít az ilyen esetekben mindenki, akinek vagyoni vagy egyéb jogait érinti a végrendelet, illetve annak végrehajtása.

Jogos a felvetés: az értelmezés során nem változtatja meg a bíró az örökhagyó akaratát? A jogszabályok azonban egyértelműen fogalmaznak arra vonatkozóan, hogy a bíróság nem vállalhatja át a tulajdonosnak a tulajdona feletti rendelkezéshez való jogát halála esetére. A végrendelet értelmezése csak eszköz az örökhagyó akaratának tisztázására halála után. A bíróság tehát a végrendelet értelmezése során nem lépheti túl ennek a folyamatnak a kereteit, és nem változtathatja meg (nem egészítheti ki) a végrendelet tartalmát oly módon, ami korlátozná az örökhagyó szabadságát, torzítaná a szándékát.

A Legfelsőbb Bíróság a 165/3014/20. sz. ügyben 2022. szeptember 30-án kelt határozatában úgy foglalt állást, hogy a Ptk. nem teszi lehetővé az ügylet (végrendelet) értelmezése során, hogy a részt vevő fél olyan akaratát kutassák, amely az ügylet értelmezése során nem tükröződött magában az ügylet szövegében, és az ügylet tartalma sem módosítható.

Felmerülhet, hogy a végrendelet értelmezésével azért támad gond, mert olyan személy állította össze, aki nem volt cselekvőképes. Az ilyen végakarat azonban csak akkor tekinthető érvénytelennek, ha a bíróság megállapítja, hogy az örökhagyó az okirat aláírásakor nem volt tisztában cselekedetei következményeivel, és (vagy) nem tudta irányítani azokat, például átmeneti elmezavar, idegösszeomlás miatt.

A cselekvőképtelenség megállapítása során figyelembe kell venni mind a post mortem igazságügyi pszichiátriai vizsgálat következtetését, mind az egyéb bizonyítékokat, amelyek megerősítik vagy megcáfolják azt az állítást, amely szerint a végrendelet összeállításakor a személy nem volt tisztában cselekedetei következményeivel, és nem irányította azokat (lásd a Legfelsőbb Bíróság 2018. június 20-i, 161/17119/16-ц ügyben született határozatát!).

Az ilyen végrendeletet szintén csak érintett fél támadhatja meg a bíróságon, vagyis olyan személy, akinek jogait és érdekeit ez a végakarat érinti/sérti. Ugyanakkor nem jogosult megtámadni ezen az alapon a végrendeletet az a személy, aki élethosszig tartó tartási (gondozási) szerződést kötött az örökhagyóval.

hk