„Készülni kell a jövőre, és a művészet adta lehetőségekkel kötelességünk életigenlést sugározni”

Zajlik a XI. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor

A Pro Arte – Munkács civil szervezet ismert szobrásztáboraiban született alkotások számos város és falu köztereinek ékes díszeivé váltak az elmúlt évtizedben Kárpátalján és a környező vidékeken egyaránt. A Matl Péter munkácsi szobrászművész irányítása alatt működő szervezet által életre hívott nemzetközi szobrásztáborokba a világ megannyi pontjáról érkeztek művészek, akik évről évre egy adott témakörben alkottak olyan maradandót, melyek remélhetőleg nemzedékeken át fogják gazdagítani a térséget.

A tavalyi évhez hasonlóan – sajnálatos módon – még idén is a háború határozza meg az itt élők mindennapjait, ezáltal a szeptember 15–30. között megvalósuló XI. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábor középpontjában is ez áll. A szimpózium pályázati kiírása szerint az a cél, hogy a művészek készüljenek a jövőre és a művészet adta lehetőségekkel érezzék kötelességüknek az életigenlés sugározását. Hiszen az életigenlő ember könnyebben képes a megbékélésre önmagával és másokkal, és talán rászánja magát a megbocsátás keresztényi erényének gyakorlására is. Matl Péter szobrászművész minden esetben arra ösztönzi az ide érkező művészeket, hogy a jövőbe tekintsenek és szobraik is elsősorban a reményt tükrözzék.

„A XI. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztáborunk szeptember 15-én indult. Több tervünk is lett volna még erre az évre, de sajnos azok meghiúsultak, így ez az egyetlen komolyabb és nagyobb projektünk. Nem is számítottunk rá, hogy ebben a háborús időszakban lesz még valami” – magyarázta a Munkácsy Mihály-díjas művész. A művésztelep ez alkalommal is Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma, Magyarország Ungvári Főkonzulátusa, valamint a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség támogatásának köszönhetően valósul meg.

Matl Péter a tábor tematikájáról szólva elmondta, soha nem akart ilyen témát választani, a jelenlegi helyzet azonban ezt adta. A résztvevőknek azonban már a legelején jelezte: nekik a holnapról és a holnaputánról kell alkotni, a túlélésről, az újjáépítésről és arról, mi lesz tovább.

„2022. február 24-én akaratunkon kívül belesodródtunk egy olyan helyzetbe, amelyhez hasonlót még nem éltünk meg. A legszörnyűbb az emberáldozatok magas száma, ugyanakkor mindennapi tapasztalásunk az is, hogy a háború erős érzelmi reakciókat vált ki. Mit tehetnek a művészek ilyen körülmények között? Csupán reflektáljanak a harcokra, vagy jelenítsék meg álláspontjukat a felelősség ügyében? Állítsanak emléket az elesetteknek, vagy ambíciójuk lehet, hogy alkotásaikkal segítsenek feldolgozni a háború okozta lelki traumákat? Azt gondoljuk, hogy ezeken túlmenően is számos dilemma még sokáig velünk marad, azok megválaszolása, feloldása a művészetek legkülönbözőbb ágaiban hosszú ideig fog feladatot róni ránk, alkotókra” – fogalmazott a munkácsi művész, folytatva: „Meggyőződésünk szerint a művészeket, köztük a szobrászokat, alkotó munkájukban az élet, a túlélés szolgálata, a humánum erősítésének szándéka kell, hogy vezesse. Készülni kell a jövőre, és a művészet adta lehetőségekkel – legyenek azok bármennyire korlátozottak – kötelességünk életigenlést sugározni”.

Tragikus hónapok, hetek, napok sodrásában élünk és ezektől a viszonyoktól a szobrásztábor művészei sem függetleníthetik magukat – mutatott rá Matl Péter, hozzátéve: ki-ki már a témaválasztásával tanújelét adhatja felelősségérzetének, a felhasználandó anyagok pedig arra adnak lehetőséget, hogy „ az elkészült alkotások révén a művészet terébe emeljék a háborút” – utalt ezzel arra, hogy az eddig megszokott alapanyagok – a kő, az acél és a fa – mellett ezúttal harctéri eszközök maradványai is az elkészült munkák részeivé válhatnak, ezáltal művészi tartalmat kapva.

A kéthetes táborban kilenc művész vesz részt, akik többsége Kelet-Ukrajnából érkezett: Vjacseszlav Hutirja, Szerhij Szbitnyev, Szerhij Olesko, Ivan Demjan, a fotográfus Andrey Avdeenko, a kárpátaljai Jan-Pavlo Roman és maga Matl Péter, valamint a dániai Ole és Liz Videbæk. Ők különböző témákra reflektálnak, s többen visszanyúlnak a mitológiához, a jelekhez, a szimbólumokhoz. Péter idén Janust jeleníti meg, az átjárások és kapuk, a kezdet és vég római istenét. Tervei szerint most a kétarcú Janust alkotja meg háttal egymásnak, majd a háború végén a két szembeforduló arcot, melyet egy boltív köt majd össze.

Szerhij Szbitnyev elmondása szerint az, hogy a békés Kárpátalján tölthet el két hetet, igazi feltöltődés számára, hiszen Harkivban folyamatosak a légiriadók és a támadások. Az elkészülő szobrában a férfiasságot és a hazaszeretetet szeretné megjeleníteni, ezért egy, a kezében kardot tartó angyalként ábrázoló katonát fog megformálni. „A lelkemben már annyi fájdalom összegyűlt, a gondolatok az agyam összes zugából feltörnek, és ebben a korban, amiben én vagyok, már minden könnyen formálódik. Minden ott van a polcokon, és nem kell gondolkodnom, mit vegyek elő. A lelkem úgy is dalol, hála Istennek, ilyenkor tehát csak az marad, hogy a testem hallgasson a lelkem utasítására” – mondta.

A Dániából érkezett Videbæk házaspár egy Bábel-tornyot épít fel téglákból és fa lapokból. „Ez a terv a fiókomban lapult, és amikor Péter meghívott a szimpóziumra ebben az időben, amikor a háború a téma, először teljesen másra gondoltam. De egyszer csak eszembe jutott ez a tervem. Itt a tűz lesz a középpontban, mert a végén meggyújtjuk a kompozíciót, ami ennek következtében összedől. És akkor valami új dolgot fogunk kapni belőle…” – mesélte Ole Videbæk.

A XI. Kárpátaljai Nemzetközi Szobrásztábornak a magyar kormánytámogatásból felújított, tavaly novemberben átadott beregszentmiklósi szoborpark és alkotóház ad otthont a szervezők nagy örömére, akik bizonyára sokakkal együtt reménykednek abban, hogy jövőre már a béke lesz művésztelep témája.

DK, CsA