„Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az ő nevét!”

Énekkel dicsérték az Urat

Először még az ezredfordulón rendezték meg Ungváron a kárpátaljai református gyülekezetekben szolgáló énekkarok, kórusok találkozóját, hogy egy közösségben lehessenek azok, akik énekszóval dicsőítik az Istent. Az utóbbi években előbb a koronavírus-világjárvány, majd pedig a háború miatt maradtak el ezek az áldott alkalmak, de idén ismét sor került a kórustalálkozóra, immáron a tizennyolcadikra, amelynek ezúttal is az ungvári református templom adott otthont.

Az esemény egykori megálmodója, mindenkori szervezője és koordinátora, Héder János ungvári lelkipásztor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főjegyzője a szombati alkalmat megnyitó hálaadó ünnepi istentiszteleten elmondta: „Az ének egyben imádság is, és ma együtt szeretnénk imádkozni. Ahol ketten vagy hárman együtt vannak, ott van Isten, de ahol százan, kétszázan vagy háromszázan énekelnek együtt, ott az Isten odafigyel a hangunkra.”

Az elmúlt időszakban nagymértékben felerősödött az egyházak közösségmegtartó ereje – mondta köszöntőjében Bacskai József  ungvári magyar főkonzul. A diplomata kiemelte a kóruséneklés hagyományainak ápolását és fontosságát, mivel ez – amellett, hogy a közösségek épülését is szolgálja – hozzájárul magyarságunk megmaradásához is. Köszöntötte még a kórustalálkozó résztvevőit Danku Gábor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület főgondnoka is.

Ezt követte az énekkarok fellépése, a megye szinte minden szegletéből érkezett kórusok előadásuk során általában három-négy éneket adtak elő.

Mint Héder János tiszteletes lapunknak elmondta, az elmúlt két évtized során a házigazda szerepét betöltő ungvári énekkar mellett a munkácsi és a bátyúi gyülekezet hasonló szolgálattevői is szinte minden alkalommal felléptek itt, de a Csapi Református Énekkar, a Nagydobronyi Zöld Ág Énekkar, illetve a Nagypaládi Szatmár Énekegyüttes például először vett részt ezen a megmérettetésen. A legmesszebbről az idén is a felső-Tisza-vidéki Viskről érkeztek dicsőíteni Isten nevét.

A hagyományokhoz híven most sem rangsorolták a fellépő énekkarok teljesítményét, hiszen az ilyen találkozóknak az egymással való találkozás öröme mellett az is a célja, hogy az énekes szolgálattevők tanuljanak is egymástól. A mintegy húsz énekkar kórusvezetője oklevelet és egy-egy szál fehér rózsát kapott ajándékba, valamint a felejthetetlen élményt, amelyet az itt eltöltött néhány óra alatt átéltek egymás és Isten közösségében.

Az áldásokban gazdag találkozó záróakkordjaként most is közös éneklés hangzott el, a fellépők összkórusi előadással dicsőítették az Urat, majd szeretetvendégség zárta az alkalmat, amiért Istennek legyen hála és dicsőség.

(felvégi)