Mikor léphet be hatósági személy a polgár otthonába?

„Azt mondják, rendőrnek, katonának nem kell engedély, hogy bejöjjön az ember házába, mert háború és hadiállapot van. Azt is beszélik, ha télen jönnek a menekültek, bárkinek a házába beköltöztethetik őket. Mi az igaz ebből?”

– Közkeletű tévhit, hogy az egyenruhások hatalmuknál fogva tetszésük szerint bármikor beronthatnak a polgárok otthonába. Legalábbis a törvények ezt egészen biztosan nem teszik lehetővé a hátországban. Az efféle tévhitek gyakran keltenek félelmet, amely azután megakadályozza az embereket abban, hogy kiálljanak a jogaikért.

Valójában mindössze három esetben jogosultak a hatósági személyek a tulajdonos, bérlő, házigazda hozzájárulása nélkül belépni a lakóhelyére, illetve – másfelől közelítve – három esetben nem akadályozhatja meg a polgár, hogy a hivatalos ember átlépje a küszöbét.

A Büntetőeljárási törvénykönyv (Betk.) 233. cikkelyének 1. pontja értelmében ilyen eset, amikor a hatósági személyt vizsgálóbírói végzés (ухвала) jogosítja fel a belépésre. Ilyen végzés szükséges házkutatáshoz, nyomozati cselekmény végrehajtásához, az adós által rejtegetett tulajdon felkutatásához stb. Bár az efféle eljárás sokakat megdöbbent, félelemmel tölt el, mégis fontos, hogy lehetőség szerint megőrizzük hidegvérünket. Az első, amit meg kell jegyeznünk, hogy az illetékes személynek fel kell mutatnia a házigazdának a bírósági végzést. Nem elég meglebegtetni a távolból a papirost, hanem át kell adni az érintettnek, hogy módjában álljon áttanulmányozni azt. Érdemes alaposan, figyelmesen végigolvasni a dokumentumot, s azonnal jelezni a hatósági személynek esetleges észrevételünket. A dokumentumban például konkrétan fel kell tüntetni, hogy mire kap felhatalmazást a hatósági személy, s mire alapozva. A túl általános, homályos, érthetetlen megfogalmazás felkeltheti a gyanúnkat, hogy a dokumentum hamis, az eljárás nem jogszerű. Egyaránt óvatosságra kell, hogy intsen, ha pontatlanok vagy hiányosak a dokumentumban szereplő adatok, esetleg nem szerepel a papíron a bíró neve, aláírása, ha nincs rajta pecsét, vagy ha nem az eredeti dokumentumot adták át, csupán a fénymásolatát. Amennyiben a hatósági eljárás során készül jegyzőkönyv, a polgár követelheti, hogy abba írják bele az észrevételeit, panaszait.

Ugyancsak beléphet a polgár otthonába annak hozzájárulása nélkül a hatósági személy, amennyiben eljárásával életet ment, esetleg vagyoni kár keletkezését akadályozza meg, vagy ha bűncselekmény elkövetésével gyanúsított személyt üldöz (lásd a Betk. 233. cikkelyének 3. pontját!). Az ilyen eljárás csak rendkívüli helyzetben engedélyezett, például amikor a késlekedés tényleges életveszélyt, egészségkárosodást okozhat. Ilyen rendkívüli helyzet lehet a tűzeset, az árvíz, elsősegély nyújtása a rászorulónak stb. Békeidőben az ilyen engedély nélküli behatolásra a polgár otthonába rendkívüli helyzetben a rendőrön kívül a katasztrófaelhárítóknak (pl. tűzoltóknak) is joguk van. Hadiállapot idején a városparancsnok (комендант) rendelkezésével felhatalmazott katonák is jogosultak erre, de szintén csak akkor, ha valóban nyilvánvaló, hogy rendkívüli helyzetről van szó. Ugyanakkor nem elégséges ok a behatolásra az otthonba például a közegészségügyi ellenőrzésre, a karanténra való hivatkozás, de még önmagában a hadiállapot sem ad erre lehetőséget.

Amennyiben a hatósági személy (rendőr, nyomozó, ügyész) rendkívüli helyzetben végzés nélkül hatol be az otthonba, utóbb haladéktalanul kérelmet kell benyújtania a vizsgálóbírónak, amelyben engedélyt kér a házkutatásra, alaposan megindokolva eljárását. A vizsgálóbíró egyebek mellett ellenőrzi, hogy valóban indokolt volt-e a hatósági személy behatolása. Ha az ellenőrzés eredményeként a vizsgálóbíró nem járul hozzá a házkutatáshoz, a házkutatás során előkerült bizonyítékok nem használhatók fel, az így szerzett információk pedig megsemmisítendők.

Végül a harmadik eset, amelyben a hatósági személynek nincs szüksége a polgár hozzájárulására az otthonába való belépéshez, az úgynevezett katonai lakhatási kötelezettség (військово-квартирна повин­ність), amire A hadiállapot jogrendjéről (Про правовий режим воєнного стану) szóló törvény 8. cikkelye 1. pontjának 17. alpontja ad lehetőséget: „Magánszemélyeknek és jogi személyeknek katonák, a rendvédelmi szervek legénységi vagy rendfokozattal rendelkező tagjai, a polgári védelmi szolgálat állománya, a kitelepített lakosság, valamint a katonai egységek, alakulatok, intézmények elhelyezésére vonatkozó katonai lakhatási kötelezettség megállapítása.”

A katonai lakhatási kötelezettség érvényesítésének módja, hogy a szóban forgó lakóhely bekerül a katonai parancsnokság erre vonatkozó rendelkezésébe. A lakóhely tulajdonosa a vonatkozó dokumentum megismerése után köteles az abban nevesített személyek számára akadálytalan hozzáférést biztosítani a lakóhelyiséghez. Egyelőre csak olyan esetekről van tudomásom, amikor közintézményekben, illetve szállodákban, üdülőkben stb. szállásoltak el rászoruló embereket. A törvény azonban, mint láthatjuk, lehetővé teszi a kötelezettség kiterjesztését a polgárok otthonaira is.

Amennyiben a hatósági személy a fentebb említett három ok valamelyikéből kifolyólag kíván belépni a polgár otthonába, az ebben őt akadályozó személy felelősségre vonható az Adminisztratív jogsértési törvénykönyv (Ajtk.), illetve bizonyos esetekben a Büntető törvénykönyv (Btk.) alapján is.

Az Ajtk. 185. cikkelye szerint a szolgálati feladatait ellátó rendőr, valamint a közrend és az államhatár védelmére létrejött civil alakulat tagja vagy a közrend fenntartásában részt vevő katona törvényes rendelkezésével vagy követelésével szembeni dacos engedetlenségért a polgárok nem adózó minimális jövedelme (17 hrivnya) 8–15-szörösének megfelelő (136–255 hr) pénzbírság vagy 40–60 óra közmunka vagy két hónapig terjedő javító-nevelő munka (a kereset 20 százalékának levonásával) vagy 15 napig terjedő adminisztratív elzárás szabható ki.

Az Ajtk. 210.1-es cikkelye értelmében a védelemre, mozgósítási felkészülésre és mozgósításra vonatkozó jogszabályok megsértéséért a polgárok nem adózó minimális jövedelme 100–200-szorosának megfelelő (1 700–3 400 hr) pénzbírság szabható ki.

A Btk. 342. cikkelyének 2. pontja alapján az ellenszegülés a rendvédelmi hatóság szolgálati feladatait ellátó tagjával, illetve a közrend és az államhatár védelmére létrejött civil alakulat tagjával, a szolgálatot teljesítő katonával szemben, amikor ezek a közrend védelmével kapcsolatos feladataikat látják el, a polgárok nem adózó minimális jövedelme 1 000–4 000-szereséig terjedő (17 000–68 000 hr) pénzbüntetéssel vagy háromtól hat hónapig terjedő elzárással vagy négy évig terjedő szabadságkorlátozással vagy két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Minden más esetben viszont, vagyis amikor a hatósági személy nem tud felmutatni bírói végzést, katonai lakhatási kötelezettségre vonatkozó parancsot, vagy ha nem forog fenn rendkívüli helyzet, a hatósági személy kizárólag a tulajdonos, bérlő vagy lakó engedélyével léphet be a lakóhelyiségbe. A hatósági személynek tilos nyomást gyakorolni a tulajdonosra, bérlőre, lakóra, hogy elérje a bebocsátást.

Tehát amennyiben a lakó/tulajdonos meggyőződött róla, hogy a fenti három eset egyike sem forog fenn, szabadon eldöntheti, hogy beengedi-e otthonába a hatósági személyt, vagy sem. Amennyiben a hatósági személy az elutasítás nyomán sem tesz le bejutási szándékáról, a polgárnak célszerű határozottan és egyértelműen tudomására hozni elutasító válaszát. Egyben – ha mód van rá – érdemes gondoskodni arról, hogy az esetnek legyenek tanúi (lehetőség szerint kívülállók).

Jegyezzük meg: ilyen helyzetekben a bizonytalanságot vagy a hallgatást hozzájárulásként, bebocsátásként értelmezhetik. Ugyanakkor a határozottságot sem célszerű túlzásba vinni, hatósági személlyel szemben nincs helye a dacos viselkedésnek, a fizikai ellenállásnak vagy a túl heves érzelemnyilvánításnak. Ugyanis az ilyen magatartás könnyen félreérthető vagy félremagyarázható. Különösen háború, hadiállapot idején javasolható az óvatosság.

Amennyiben a hatósági személy törvénytelenül hatolt be az otthonába, a polgárnak jogában áll panaszt vagy feljelentést tenni ellene a felettesénél vagy az ügyészségen. Ha a hatóságok nem vizsgálják ki a panaszt, nem indítanak eljárást a feljelentés nyomán, vagy a hatósági személy jogsértése következmény nélkül marad, a polgárnak jogában áll a bírósághoz fordulni. Adott esetben kárpótlás is igényelhető a hatósági személy jogsértő eljárásával okozott anyagi és erkölcsi kárért.

            hk